Battaplébánia

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31

Elmélkedés

Emberi válaszra váró isteni üzenet

Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a teljes bibliát kínai nyelvre. Gabriele atya Szicíliában született 1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni a kínai nyelvet, majd a világháborút követően Hongkongba költözött, ahol élete végéig dolgozott. Élte legnagyobb részét a fordításnak és a tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket, a betegeket, a hadirokkantakat. Egyházunk immár hivatalosan boldogként tiszteli őt, de boldognak nevezhetjük őt a szó egyszerű értelmében is. Mert aki Isten üzenetét nap mint nap figyelmes szívvel olvassa és ahhoz igazítja életét, megtalálja a boldogságot.

Minden esztendőben szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás kiváló ismerője és fordítója, Szent Jeromos ünnepéhez (szeptember 30.) kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját. A Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk szentnek, hiszen hitelesen tesz tanúságot az isteni kinyilatkoztatásról. A Hit évében talán arra érdemes odafigyelnünk ezen a mai ünnepen, hogy a Szentírás mennyiben lehet számunkra a hit forrása és közvetítője? A hit forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus, az Isten Igéje, aki jelen van a Szentírásban, mint Isten igéjében, szavában.

A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint a Szentírás tekintélye abban gyökerezik, hogy benne Jézus Krisztussal találkozhatunk. A Szentírás olvasása alkalmat ad az embernek, hogy találkozzon Isten szavával és hittel elfogadja azt. A Szentírás azáltal válik Isten szavává, hogy az ember meghozza ezt a hitbeli döntést. A hitnek, a hitbeli elfogadásnak náluk tehát döntő jelentősége van. A katolikus felfogás másként közelít Isten igéjéhez. Nálunk is jelentősége van a hitnek, de a hitbeli elfogadás nem feltétel, attól függetlenül és azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban. Ha értő módon hallgatjuk és helyesen értelmezzük a Bibliát, akkor is lehetőségünk van az elutasításra. Azt is tegyük még ehhez hozzá, hogy a Szentírás helyes magyarázata és értelmezése feltételezi a hitet, mint az ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb vallással foglalkozó tudománynak nevezhető, de távol maradnánk a hitből fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.

Ezen tudományosnak tűnő okfejtés után evezzünk könnyedebb vizekre a Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, amikor valaki bálványozza a szavakat. Azt értem ezalatt, hogy a szavak fontosabbá válnak, mint az üzenet lelki tartalma. Nem elmélyedni akar az illető a tanítás igazságában, hanem a maga igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot a Szentírásban. A Biblia így valóban holt betűvé válik. Márpedig a betű nem fog hitet ébreszteni senkiben. A betűk képtelenek arra, hogy megújítsák bárkinek is az életét. Jézus ezt mondja: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom a Szentírást, hogy felfedezhessem annak lelki gazdagságát, a benne rejlő lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra” (Jn 16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával, hogy Isten igazsága tölthesse be lelkemet. Türelemmel kell olvasnom, várva, hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra. Azzal a szándékkal érdemes olvasnom a Szentírást, hogy életemet a benne felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Isten! Hiszem, hogy a szentírás szavai által te szólsz az emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatással és olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre. Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat, ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

A brüsszeli Magyar Katolikus Misszió lelkipásztora meghívására.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.

Az „eutanázia” és a túlbuzgó gyógyítás elutasításáról
A Magyar Bioetikai Társaság a haldokló, beteg ember életének és méltóságának tiszteletben tartása és védelme érdekében – elismerve, hogy az emberi élet elidegeníthetetlen és sérthetetlen, alapvető,…

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés

Jézus több alkalommal is beszélt tanítványainak elközelgő szenvedéséről és haláláról, előre megjövendölte azt. Ők azonban nem értették meg szavait, mert a Jézus messiási uralmáról alkotott elképzeléseikhez nem illett az, hogy a Messiásnak szenvednie kell majd az emberektől. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római fennhatóság alól felszabadítja a népet. Az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka, aki a Szenvedő Szolga engedelmességét kérte a megváltásért.

Az apostolok nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait, amikor pedig mindez bekövetkezik, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek. Ekkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal az emberrel, akit Messiásnak tartottak. Mesterük kereszthalála olyan esemény, amely megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.

Naponta olvasom Jézus tanítását, amely útmutatást ad számomra. Lelkesedésem addig biztosan tántoríthatatlan, amíg valamilyen szenvedés nem ér vagy próbatétel elé nem kell állnom. Az Úr keresztjének szemlélése megérteti velem, hogy a szenvedések árán győzedelmeskedik a szeretet. Így volt ez Krisztus esetében és rám is ugyanez vonatkozik, aki követője vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.

Szeptember 27-28-án
A Hit éve meghívás

Szeptember 27-28-án
A Hit éve meghívás

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22

Elmélkedés

Jézus a kíváncsiaknak nem fedi fel kilétét. A betegek egy gyógyítót látnak benne. A tanításra, az igazságra szomjazók egy tanítót. A tanítványok a követendő Mestert látják személyében. Az írástudók és a nép vallási vezetői egy lázítót, aki nem tartja meg a törvényeket. A főpapok ellenségnek tekintik, és az alkalmat keresik, hogy halálra ítélhessék.

A pozitív vélemények közül kiemelkedik Péter apostol vallomása, aki az „Isten Fölkentjének” nevezi őt. Nem magánvélemény ez, hiszen hitvallása a többi apostol véleményét, hitét is tükrözi. Ekkor még ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mit foglal magába e kijelentés. Semmiképpen sem dicsőségesen és hatalommal érkező uralkodót jelent, azaz Jézus nem egy dicsőséggel uralomra lépő Messiás-király. Azt, hogy Jézus az Atya által küldött Megváltó és az Isten által fölkent Üdvözítő, csak a kereszt szemszögéből értik meg. Talán éppen ezért beszél Jézus a rá váró szenvedésről és halálról Péter hitvallása kapcsán. Az apostolok ebből érthetik meg, hogy a szenvedésben és a kereszthalálban válik nyilvánvalóvá, hogy Jézus a Fölkent, a Messiás, az Isten Fia. A hallgatási parancsot is itt értjük meg. Addig ne essen szó minderről, amíg annak mélysége és jelentése meg nem mutatkozik a kereszten, illetve a feltámadásban.

Ha a megismerés őszinte szándékával közeledem felé, Jézus felfedi előttem kilétét, és felismerem benne az Isten Fiát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk: Jézus, a Te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által megismerhessük az élet útját. Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk, befogadni az Igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden csábításának. Add, hogy teljesítve a Te parancsaidat szeretetedben éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke.

A Katolikus megújulás Északkelet-Magyarországon címmel rendeznek művelődéstörténeti konferenciát a jezsuita rend
sárospataki megtelepedésének 350. évfordulója alkalmából október 3 – 4-én a Rákóczi Múzeumban (Sárospatak, Szent Erzsébet út 19.). A résztvevőket október 3-án, csütörtökön 10.30-kor köszönti: Ternyák Csaba egri érsek, P. Forrai Tamás jezsuita provinciális és Tamás Edit, a Rákóczi Múzeum igazgatója.

A rózsafüzért imádkozók negyedik országos találkozóját rendezik meg október 5-én, szombaton Budapesten, a Rózsafüzér Királynője-templomban (XIV., Thököly út 56.). Az egész napos program 9 órakor kezdődik, 15 órakor ünnepi szentmisét celebrál Beer Miklós váci megyéspüspök.