Battaplébánia

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Egy írástudó kérdésére válaszolva Jézus tanítást ad arról, hogy a törvények továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az üdvösséghez. A legfőbb törvény az Isten és az embertársak iránti szeretet. A történet ugyanakkor választ ad arra is, hogy minden embert a felebarátunknak kell tekintenünk és szükség esetén a segítségére kell sietnünk. E két dolog találkozása – törvény megtartása és az irgalmasság gyakorlása – kelti az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd feszültségét. A pap és a levita szigorúan betartja ugyan a törvényt, amely szerint tisztátalanná válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és halottnak látszó emberrel, de emiatt elmulasztják a segítségnyújtást. A szamaritánus viszont nem foglalkozik a törvényekkel, hanem irgalmasságot gyakorol, segít a bajba került emberen. A szeretet törvénye és annak gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez biztosítja mindenki számára az üdvösségre jutást.

Jézus beszédeinek kedvelt témája az irgalmasság. Szent Lukács művében találjuk a legtöbb ehhez kapcsolódó beszédet, ezek közé tartozik az irgalmas szamaritánus példázata. A történettel Jézus azt akarja a szívünkbe vésni, hogy az Atya irgalmasságát utánozva mi is legyünk irgalmasok. A bűnös ember mindig Istenhez menekül, mert csak tőle várhat megbocsátást. A bajbajutott ember is mindig az irgalmassághoz menekül, rászorul az irgalmas ember segítségére. Az irgalmasság gyakorlásában megtalálhatjuk a boldogságot, mert Jézus ígérete szerint „boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Ismerjük fel a szenvedőkben és a bajbajutottakban Krisztus arcát, hogy neki jót téve elnyerhessük az üdvösséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk! Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk, testvérünk és megváltónk.

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Egy írástudó kérdésére válaszolva Jézus tanítást ad arról, hogy a törvények továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az üdvösséghez. A legfőbb törvény az Isten és az embertársak iránti szeretet. A történet ugyanakkor választ ad arra is, hogy minden embert a felebarátunknak kell tekintenünk és szükség esetén a segítségére kell sietnünk. E két dolog találkozása – törvény megtartása és az irgalmasság gyakorlása – kelti az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd feszültségét. A pap és a levita szigorúan betartja ugyan a törvényt, amely szerint tisztátalanná válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és halottnak látszó emberrel, de emiatt elmulasztják a segítségnyújtást. A szamaritánus viszont nem foglalkozik a törvényekkel, hanem irgalmasságot gyakorol, segít a bajba került emberen. A szeretet törvénye és annak gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez biztosítja mindenki számára az üdvösségre jutást.

Jézus beszédeinek kedvelt témája az irgalmasság. Szent Lukács művében találjuk a legtöbb ehhez kapcsolódó beszédet, ezek közé tartozik az irgalmas szamaritánus példázata. A történettel Jézus azt akarja a szívünkbe vésni, hogy az Atya irgalmasságát utánozva mi is legyünk irgalmasok. A bűnös ember mindig Istenhez menekül, mert csak tőle várhat megbocsátást. A bajbajutott ember is mindig az irgalmassághoz menekül, rászorul az irgalmas ember segítségére. Az irgalmasság gyakorlásában megtalálhatjuk a boldogságot, mert Jézus ígérete szerint „boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Ismerjük fel a szenvedőkben és a bajbajutottakban Krisztus arcát, hogy neki jót téve elnyerhessük az üdvösséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk! Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk, testvérünk és megváltónk.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.

A Golgota Alapítvány által építtetett Fatimai kápolna kapott püspöki áldást.

A Golgota Alapítvány által építtetett Fatimai kápolna kapott püspöki áldást.

A Golgota Alapítvány által építtetett Fatimai kápolna kap püspöki áldást.

Október 7. hétfő: Rózsafüzér Királynője 17:30: Októberi rózsafüzér imádság Szent István Templom 18:00: Szent István Templom Október 8. kedd: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpátronája 08:00: Szent László Pl. Templom 17:30: Októberi rózsafüzér imádság Szent István Templom 18:00: Szent István Templom Október 9. szerda: Szent Dénes püspök és társai vértanúk. Leonardi Szent János áldozópap 17:30: […]

Olykor vannak csomók az életünkben, melyek megnehezítik számunkra a tovább haladást a megszentelődés útján. Ezek a csomók, akadályok sokféle módon keletkezhetnek. Adódhatnak a mi saját hibáinkból, bűneinkből, de ugyanakkor éppen ekkora erővel akadályoz…

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
Lk 17,5-10

Elmélkedés

Egy asztalhoz ülni a hitetlenekkel

Lisieux-i Szent Teréz életrajzában a számomra legmegdöbbentőbb a következő vallomás volt: „Jézus megéreztette velem, hogy valóban vannak lelkek, akiknek nincs hitük. Ó, Jézus, ha szükséges, hogy az asztalt, amelyet ők beszennyeztek, megtisztítsa egy lélek, aki téged szeret, nem akarok ott egyebet enni, csak a megpróbáltatás kenyerét.” Valójában nem azon döbbenek meg, hogy vannak hitetlen emberek, élnek hit nélkül emberek, hanem Szent Teréz csodálatos hozzáállásán. Azon csodálkozok el, hogy „egy asztalhoz ül” a hitetlenekkel, tenni akar valamit értük, engesztelést vállal magára mások hitetlensége miatt. Az evangéliumban szereplő apostolokhoz hasonlóan mi is saját hitünk növekedését kérjük Istentől imáinkban. De van még egy feladatunk: Ha Szent Terézéhez hasonló hősies engesztelést nem is tudunk vállalni, legalább imádkozzunk azért, hogy Isten ébresszen hitet a nem hívőkben!

A különféle tudományok a dolgok és események hátterét, okait, összefüggéseit kutatják. A tudománynak vannak korlátai, nem sikerül mindent megfejteni, megmagyarázni. Ha nem tudjuk tudományos módszerekkel igazolni valaminek a kialakulását, létrejöttének módját vagy éppen kapcsolatát környezetével, akkor nemes egyszerűséggel véletlenről szokás beszélni: „Nem tudjuk, hogy miért éppen így alakult, a véletlen műve.” Ha az emberrel történik valamilyen megmagyarázhatatlan, érthetetlen, felfoghatatlan esemény, amire előzmények hiányában nem számított senki, a sorsot, a sorsszerűséget szokták emlegetni: „Nem tudjuk, miért történt. Így hozta a sors.” Ha pedig a lelki, szellemi dolgok területén lépünk át az ismeretlenbe, az értelmünkkel nem megmagyarázható világba, akkor titokról beszélünk. Valami rejtve marad előlünk, és hiába is próbálkozunk a mélyére hatolni, nem jutunk előbbre. Hitünk kérdéseivel és Istennel is így vagyunk. Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni a végtelen Istent. Titkokkal, Isten titkaival, hitünk titkaival találkozunk, amelyek továbbra is titkok maradnak. Nem Isten titkolózik, hanem emberi értelmünk nem képes mindent felfogni belőle. Amit pedig tudunk vagy szilárdan hiszünk, annak alapja az, hogy Isten feltárja számunkra, közli velünk önmagát, ezt nevezzük kinyilatkoztatásnak. A keresztény ember persze nem hisz sem a véletlenben, sem a sorsban, hanem mindennek a hátterében az Isteni Gondviselést látja. Hisz viszont a titkokban és elfogadja, hogy földi élete során nem ismerhet meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számára Isten titka, mindaz, amire evilágban homály borul.

A mai evangéliumban az apostolok így fordulnak Jézushoz: „Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek” (Lk 17,5-6). Máté írásában így szerepel a megjegyzés: „Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek, menj innen oda, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek” (Mt 17,20). Idézzük még fel annak az embernek a hitvallását, aki fiának gyógyítása érdekében fordult Jézushoz, és így vallotta meg hitét: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24). E szentírási helyek ihlették a Hit évének jelmondatát: Hiszek Uram, erősítsd bennünk a hitet! Szépen összefoglalja ez a mondat a hit egyéni és közösségi szintjét, valamint a hit megvallásának és a hit kérésének fontosságát. Ugyanakkor benne van az is, hogy a hit egyrészt döntés, választás az ember részéről, másrészt Isten ajándéka.

Amikor a Hit évében naponta imádkozunk hitünk erősödéséért, akkor ezt a legnagyobb alázattal tesszük. A kérésben elismerjük, hogy hitünk nem tökéletes. Bármikor meginoghatunk a hitben. Egy próbatétel, egy váratlan betegség vagy egy hozzánk közel álló személy hirtelen elvesztése megrendítheti a hitünket és Istenbe vetett bizalmunkat. Amikor olyan eseményekkel szembesülünk, amelyeknek nem látjuk az értelmét, azaz titkokkal, számunkra felfoghatatlan dolgokkal találkozunk, különösen is szükségünk van a hitre, a hitben való megerősödésre. Legyünk nyitottak Isten ajándékára, hogy feltárulhasson számunkra a hit világa!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!