Home

  • 2013. március 20. – Szerda (Jn 8,31-42)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
    Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
    Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”
    Jn 8,31-42

    Elmélkedés

    Jézus mindent az Atya megbízásából tesz, s akkor is neki engedelmeskedik, amikor a kereszten feláldozza életét. Mindenki, aki körülötte áll – farizeusok is és a nép is – ugyanazt hallják. A hallgatóság reakciója mégis kétféle. Az egyik csoportról azt írja az evangélista, hogy „nem értették meg szavait,” a másik oldalon viszont azok vannak, akik „e szavak után hittek Jézusban.” Az írástudók és a farizeusok nem arra törekszenek, hogy megértsék az Isten akaratát, hanem a maguk szándékait akarják ráerőltetni Istenre. Helytelenül értelmezett emberi szabadság az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát. Aki állandóan csak a maga érdekeinek megvalósítására törekszik, sosem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát.

    A mai evangéliumban a szabadság lényegét tárja fel nekünk Jézus. Arról beszél, hogy aki hűséges marad tanításához, az „megismeri az igazságot, és ez az igazság szabaddá teszi” (Jn 8,32). Az ő szava ugyanis igazság, sőt, Jézus személye az Igazság. Egyedül Jézus és az ő igazsága képes szabaddá tenni bennünket. Ezt erősíti meg Szent Pál apostol, amikor a következőket írja a galatákhoz szóló levelében: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk” (Gal 5,1). A szabadság tehát nem Krisztustól való függetlenséget és elszakadást jelent, hanem annak elfogadását, hogy ő szabadít meg bennünket bűneinktől és ő vált meg bennünket.

    Krisztus megváltó halálának és az ő kegyelmének köszönhetően képes vagyok szabad döntést hozni Isten mellett. Ha a szabadságot szeretném választani, Krisztust kell választanom.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

  • 2013. március 19. – Kedd, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese (Mt 1,16.18-21.24a)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
    Mt 1,16.18-21.24a

    Elmélkedés

    Szent Józsefnek, a názáreti ácsnak, Mária jegyesének és Jézus nevelőapjának mai ünnepén az ő látomásáról olvasunk az evangéliumban. Amikor kiderül, hogy még házasságkötésük előtt Mária gyermeket vár, József azon kezd gondolkodni, hogy nem veszi feleségül őt. A születendő gyermek kilétéről csak Máriának van tudomása az angyali üdvözletből, Gábor angyaltól. Mivel ő sem értette egészen a vele történteket, valószínűleg nem beszélhetett erről Józsefnek. József tehát nem tudja még, hogy jegyesének a Szentlélek erejéből lesz gyermeke.

    József emberi módon gondolkozik, amikor jegyeséről kiderül, hogy áldott állapotban van, s emiatt meg akarja szakítani a jegyességet. Talán a csalódottság készteti őt erre vagy azt hiszi, hogy Mária hűtlenséget követett el. József emberiességéről tanúskodik, hogy nem szeretné Máriát nyilvánosan szégyenbe hozni, mert ismervén a zsidó törvényeket tudja, hogy biztos halál, megkövezés vár jegyesére, mint házasságtörőre.

    Ekkor történik József látomása. Egy angyal jelenik meg neki, hogy beavassa őt a titokba, a megváltás tervébe, a hamarosan bekövetkező eseményekbe. József szándékát megváltoztatja ez a jelenés, ez az isteni közbeavatkozás, és az álmában kapott utasításnak megfelelően magához veszi jegyesét és később saját családja tagjaként neveli fel Jézust.

    József hisz és engedelmeskedik az isteni útmutatásnak, s ezáltal megváltásunk csendes szolgája lesz, vállalja, hogy a születendő gyermeknek nevelője legyen. Isten akaratának elfogadásával és engedelmeskedésemmel én is a hit útján indulok el.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Ima Ferenc pápáért – Mindenható Istenünk, aki folytonos gondviseléseddel kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban Ferencet adtad Egyházad élére. Add, hogy Ferenc pápa legyen a hit és a kegyelmi közösség egységének látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy az új pápa minket – Isten népét – szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás hűséges oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon bennünket. Ajándékozd meg őt bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy az örök élet felé vezessen minket szavával és példájával!

  • 2013. március 18. – Hétfő (Jn 8,12-20)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
    A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
    Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
    Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
    Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
    Jn 8,12-20

    Elmélkedés

    Amikor Szent János evangélista évtizedekkel Jézus élete, halála és feltámadása után leírja a farizeusokkal folytatott vitákat, a visszaemlékezésen túl új szempontok jelennek meg. E szövegeket olvasva olyan érzésünk támad, mintha a Jézus által mondottak már nem csak egykori vitapartnereinek szólnának, hanem az egyházi közösségnek és mindazoknak, akik az üdvösséget keresik. Erről lehet szó a mai evangéliumi szakaszban is, amely Jézus kilétét, az Atyával való kapcsolatát tárja fel.

    A farizeusok ellenvetésére Jézus igaznak és elfogadhatónak tartja saját tanúságtételét, amelyet még az Atya tanúsága is megerősít. Önmagát az Atya küldöttének nevezi. Jézus azt szeretné elfogadtatni az emberekkel, hogy a mennyből jött, az Atya küldte őt, ő az Isten Fia. Neki tudomása van minderről, de azt is szeretné, hogy az emberek megtudnák ezt az igazságot és el is fogadnák, azaz hinnének benne. Ez a lépés, a hitre jutás, nem egyszerű az emberek számára. Vannak jelek, amelyek segíthetnek, de nem mindenki ismeri fel ezeket. Tanításában, szavaiban olyan erő rejlik, amely más tanítóknál nem érezhető. Csodái olyan hatalomról tanúskodnak, amely embernek nem áll rendelkezésére. Aki felismeri ezeket a jeleket, eljut a hitre, hinni fog Jézusban. Aki pedig Jézust megismeri és hisz benne, az a mennyei Atyát is ismerni fogja.

    Hitemnek az ad szilárdságot, biztos alapot, hogy Jézus szavai, cselekedetei és egész viselkedése mögött észrevehetően meghúzódik az Atya bölcsessége, hatalma és szentsége. Jézus tanítását azért követhetem, mert felfedezhetem benne az Isten megfellebbezhetetlen igazságát.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.