Battaplébánia

Ismétlés március 17-én vasárnap és 18-án hétfőn.

Alkalmanként más-más plébániára hívjuk a résztvevőket.

Idén március 17-én, vasárnap az ország valamennyi templomában a szentmisék perselypénzét e célra fordítják.

  Március 18. hétfő: Köznap 18:00: +Édesapáért és élő hozzátartozóiért Szent István Templom     Március 19. kedd: Szent József a Boldogságos Szűz Mária Jegyese 08:00: +Édesapáért Szent László Pl. Templom 18:00: +Szülőkért és +József fiukért Szent István Templom 20:30: Imaóra (zenés áhitat) Szent István Templom     Március 20. szerda: Köznap 18:00: Szent István […]

CSATAK első találkozóhelye Csákvár volt.

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11

Elmélkedés

Lehajol, hogy felemeljen

Jézus életében többször előfordult, hogy az írástudók és a farizeusok próbára akarják tenni. Nehéz helyzetbe hozzák egy-egy olyan kérdéssel, amire nem lehet helyes választ adni, mert akármi is a felelet, abba bele lehet kötni. Jézus viszont még ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből is bölcsességről tanúskodó válasszal tud kikerülni, gondoljunk csak például arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.

A házasságtörésen ért asszony esetében is nehéz helyzet elé állítják. Jézus véleményét kérik, hogy mi történjen a bűnös asszonnyal. A csapda tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt, mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben Jézus ellenzi az asszony megkövezését, úgy semmibe veszi a törvényeket. Ha ellenben úgy foglal állást, hogy a törvényt ebben az esetben is meg kell tartani és halálra kell kövezni az asszonyt, akkor könyörtelennek, szívtelennek mondhatnák: lám, most, ebben a gyakorlati esetben nem ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről oly csodálatosan szokott beszélni. Jézus bölcs válasza kikerüli a csapdahelyzetet: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” (Jn 8,7).

Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi rosszindulatot, a mások feletti ítélkezést, a könyörtelen megtorlást háttérbe szorító felelet ez, amely utat enged a megbocsátásnak. Olyan válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.

Érdemes szentelnünk egy gondolatot annak, hogy a jelenet során Jézus kétszer lehajol és kétszer felegyenesedik. Szent Jeromos magyarázata alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel szembesülve távoztak el sorra, de ezt nem tudhatjuk. A szöveg szerint a vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették kérdésüket. Ha a porba írt szavak tartalmát nem is tudjuk megfejteni, Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést. Isten emberré lett, emberi testet vett fel, lehajolt emberségünkhöz, de szent maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig Isten képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a kereszten, hogy nekünk megváltást szerezzen. Jézus felegyenesedése is sokatmondó lehet, mert ezzel mintegy felemeli a bűnöst. Nem alázza a porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony életét menti meg. A bűn örök halált jelent az ember számára, de Isten megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.

A vádlók távozásával nem ér véget a történet, Jézus és a bűnös asszony rövid párbeszéde következik, amelyből megértjük Jézus cselekedetének jelentőségét. Ő nem szemet huny az asszony bűne felett, és nem is arról van szó, hogy most megúszta az asszony a büntetést. Jézus a bűnösök megmentésére jött. Ennek köszönheti az asszony az életét, a megmenekülését. Jézus elindítja őt egy új úton: „Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11).

A nagyböjt a bűnbánat ideje. Nem más személyek rángatnak az Isten elé, hanem az Isten iránti szeretet, bűneim őszinte megbánása indít el a gyóntatószék felé, ahol az irgalmas Istennel találkozok. Ő nem elítél, hanem kiemel bűneimből és elindít egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Isten feltétel nélkül megbocsát mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Ébredjen szívemben őszinte bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak, de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés

A templomban való tanítás alkalmával hamar kiderül, hogy a jeruzsálemi nép teljes bizonytalanságban van Jézus személyével kapcsolatban. Szeretnék tudni, hogy ki ő valójában, de inkább csak találgatnak. A vélemények egészen ellentétesek. Egyesek prófétának és Messiásnak tartják, míg mások egyenesen istenkáromlónak nevezik. A néphez hasonlóan a vallási életet irányító és felügyelő zsidó főtanácsban is teljes a bizonytalanság. A tanács tagjai megosztottak. A kialakuló és egyre jobban fokozódó ellenséges hangulatot Nikodémus, az egyik tanácstag, mérsékelni próbálja, de ez nem jár eredménnyel, nekitámadnak azok, akik már korábban elhatározták, hogy Jézusnak meg kell halnia. A vita bármiféle állásfoglalás, döntés nélkül fejeződik be, de sejtjük, hogy az eseményeknek ezzel még nincs vége.

„Ember így még nem beszélt!” (Jn 7,46) – mondják azok a szolgák, akiket Jézus elfogására küldtek a farizeusok. A szolgák elcsodálkoznak a Jézus tanításában rejlő erőn, s nem merik őt elfogni. Ez a tanítás, ahogyan ezt korábban már láttuk, sok embert hitre indít, másokban viszont ellenérzést ébreszt. A nép bizonytalan Jézus személyével kapcsolatban, aki nagyhatású tanítóként és csodákat tevő gyógyítóként lépett fel. Valóban ő a Messiás? Ő az Isten küldötte? E kérdésekre most még senki nem ad választ. Sem az emberek, sem a főtanács. A forrongó hangulat megszűnik, az emberek hazamennek a templomból, a főtanács tagjai szintén hazatérnek. A kérdésre majd a nagypénteki és húsvéti események adják meg a választ.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, Világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

A fesztivál résztvevői idén is a városban működő általános iskolák tanulóiból kerülnek ki.

Ismét a közönség bevonásával rendezik meg.

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés

Az elmúlt hetek során többször is olvastunk arról, hogy az írástudók és farizeusok vitába szálltak Jézussal, és lassanként megérlelődött bennük a gondolat, hogy vesztét okozzák. Tanításával, újszerű törvénymagyarázataival nem értettek egyet, és lázadásnak minősítették. Az események előrehaladtával egyre inkább keresték az alkalmat, hogy elfogják és ítéletet hozzanak ellene. Erről a szándékról a néptömegeknek is tudomása van.

A negyven esztendeig tartó pusztai tartózkodásról emlékeztek meg a zsidók a Sátoros-ünnep alkalmával, amely október elején volt. Az ünnep nyolc napig tartott. Erre az alkalomra minden jámbor, vallásos zsidó Jeruzsálembe érkezett. Jézus titokban megy az ünnepre, hiszen tudja, hogy halálra keresik. Az evangélista pontosan megjelöli annak okát, hogy miért akarják megölni. Ennek közvetlen kiváltó oka az a beszéd volt, amelyet a csodálatos kenyérszaporítást követően intézett Jézus a néphez, s amelyben mennyből alászállott élő kenyérnek nevezte magát.

Jézus nem félt, hiszen akkor nem ment volna Jeruzsálembe, és főként nem mutatkozott volna a templomban, ahol tanította az embereket. A halálos fenyegetés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilvánosan mutatkozzon és tanítson. Tanítása során kemény szavakat használ. Szavai szerint azok képesek hinni abban, hogy ő a Messiás, akik ismerik az Atyát, aki tehát nem hisz ebben, az nem ismeri az igaz Istent. Ezzel Jézus tulajdonképpen megkérdőjelezi a benne nem hívők vallásosságát, s ezzel ellenszenvüket váltja ki. Istent megismerni: ez a Megváltó felismerésének és a hitre jutásnak az útja minden ember számára és számomra is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ima Ferenc pápáért – Mindenható Istenünk, aki folytonos gondviseléseddel kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban Ferencet adtad Egyházad élére. Add, hogy Ferenc pápa legyen a hit és a kegyelmi közösség egységének látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy az új pápa minket – Isten népét – szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás hűséges oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon bennünket. Ajándékozd meg őt bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy az örök élet felé vezessen minket szavával és példájával!