Battaplébánia

CSATAK első találkozóhelye Csákvár volt.

Ismétlés március 17-én vasárnap és 18-án hétfőn.

Alkalmanként más-más plébániára hívjuk a résztvevőket.

Idén március 17-én, vasárnap az ország valamennyi templomában a szentmisék perselypénzét e célra fordítják.

  Március 18. hétfő: Köznap 18:00: +Édesapáért és élő hozzátartozóiért Szent István Templom     Március 19. kedd: Szent József a Boldogságos Szűz Mária Jegyese 08:00: +Édesapáért Szent László Pl. Templom 18:00: +Szülőkért és +József fiukért Szent István Templom 20:30: Imaóra (zenés áhitat) Szent István Templom     Március 20. szerda: Köznap 18:00: Szent István […]

CSATAK első találkozóhelye Csákvár volt.

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11

Elmélkedés

Lehajol, hogy felemeljen

Jézus életében többször előfordult, hogy az írástudók és a farizeusok próbára akarják tenni. Nehéz helyzetbe hozzák egy-egy olyan kérdéssel, amire nem lehet helyes választ adni, mert akármi is a felelet, abba bele lehet kötni. Jézus viszont még ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből is bölcsességről tanúskodó válasszal tud kikerülni, gondoljunk csak például arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.

A házasságtörésen ért asszony esetében is nehéz helyzet elé állítják. Jézus véleményét kérik, hogy mi történjen a bűnös asszonnyal. A csapda tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt, mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben Jézus ellenzi az asszony megkövezését, úgy semmibe veszi a törvényeket. Ha ellenben úgy foglal állást, hogy a törvényt ebben az esetben is meg kell tartani és halálra kell kövezni az asszonyt, akkor könyörtelennek, szívtelennek mondhatnák: lám, most, ebben a gyakorlati esetben nem ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről oly csodálatosan szokott beszélni. Jézus bölcs válasza kikerüli a csapdahelyzetet: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” (Jn 8,7).

Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi rosszindulatot, a mások feletti ítélkezést, a könyörtelen megtorlást háttérbe szorító felelet ez, amely utat enged a megbocsátásnak. Olyan válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.

Érdemes szentelnünk egy gondolatot annak, hogy a jelenet során Jézus kétszer lehajol és kétszer felegyenesedik. Szent Jeromos magyarázata alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel szembesülve távoztak el sorra, de ezt nem tudhatjuk. A szöveg szerint a vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették kérdésüket. Ha a porba írt szavak tartalmát nem is tudjuk megfejteni, Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést. Isten emberré lett, emberi testet vett fel, lehajolt emberségünkhöz, de szent maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig Isten képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a kereszten, hogy nekünk megváltást szerezzen. Jézus felegyenesedése is sokatmondó lehet, mert ezzel mintegy felemeli a bűnöst. Nem alázza a porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony életét menti meg. A bűn örök halált jelent az ember számára, de Isten megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.

A vádlók távozásával nem ér véget a történet, Jézus és a bűnös asszony rövid párbeszéde következik, amelyből megértjük Jézus cselekedetének jelentőségét. Ő nem szemet huny az asszony bűne felett, és nem is arról van szó, hogy most megúszta az asszony a büntetést. Jézus a bűnösök megmentésére jött. Ennek köszönheti az asszony az életét, a megmenekülését. Jézus elindítja őt egy új úton: „Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11).

A nagyböjt a bűnbánat ideje. Nem más személyek rángatnak az Isten elé, hanem az Isten iránti szeretet, bűneim őszinte megbánása indít el a gyóntatószék felé, ahol az irgalmas Istennel találkozok. Ő nem elítél, hanem kiemel bűneimből és elindít egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Isten feltétel nélkül megbocsát mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Ébredjen szívemben őszinte bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak, de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés

A templomban való tanítás alkalmával hamar kiderül, hogy a jeruzsálemi nép teljes bizonytalanságban van Jézus személyével kapcsolatban. Szeretnék tudni, hogy ki ő valójában, de inkább csak találgatnak. A vélemények egészen ellentétesek. Egyesek prófétának és Messiásnak tartják, míg mások egyenesen istenkáromlónak nevezik. A néphez hasonlóan a vallási életet irányító és felügyelő zsidó főtanácsban is teljes a bizonytalanság. A tanács tagjai megosztottak. A kialakuló és egyre jobban fokozódó ellenséges hangulatot Nikodémus, az egyik tanácstag, mérsékelni próbálja, de ez nem jár eredménnyel, nekitámadnak azok, akik már korábban elhatározták, hogy Jézusnak meg kell halnia. A vita bármiféle állásfoglalás, döntés nélkül fejeződik be, de sejtjük, hogy az eseményeknek ezzel még nincs vége.

„Ember így még nem beszélt!” (Jn 7,46) – mondják azok a szolgák, akiket Jézus elfogására küldtek a farizeusok. A szolgák elcsodálkoznak a Jézus tanításában rejlő erőn, s nem merik őt elfogni. Ez a tanítás, ahogyan ezt korábban már láttuk, sok embert hitre indít, másokban viszont ellenérzést ébreszt. A nép bizonytalan Jézus személyével kapcsolatban, aki nagyhatású tanítóként és csodákat tevő gyógyítóként lépett fel. Valóban ő a Messiás? Ő az Isten küldötte? E kérdésekre most még senki nem ad választ. Sem az emberek, sem a főtanács. A forrongó hangulat megszűnik, az emberek hazamennek a templomból, a főtanács tagjai szintén hazatérnek. A kérdésre majd a nagypénteki és húsvéti események adják meg a választ.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, Világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

A fesztivál résztvevői idén is a városban működő általános iskolák tanulóiból kerülnek ki.

Ismét a közönség bevonásával rendezik meg.