Battaplébánia

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19

Elmélkedés

Két megszívlelendő felszólítást tartalmaz a mai evangélium: tartsuk meg hűségesen Isten törvényeit és erre tanítsunk másokat is. Ez utóbbi a szóbeli tanítás mellett a példamutatást is magába foglalja.

Miért tartsam meg Isten parancsait? –teszik fel sokan a kérdést. Magát a kérdést ne értékeljük feltétlenül Isten elleni lázadásnak, bár sokak esetében erről van szó. Sokan ugyanis jól megvannak Isten nélkül és szabadságuk korlátozásának tartanak mindenféle előírást.

Kérdezzük inkább így: Miért érdemes megtartanom Isten parancsait? Miért érdemes Isten törvényei szerint élnem? Mit fejezek ki azzal, ha elfogadom Isten akaratát? Annak belátásából kell kiindulnunk, hogy Isten szeretetből adja parancsait, amelyekkel utat mutat számunkra az örök élet felé. Nem kényszerít bennünket, hanem mindig meghagyja emberi szabadságunkat, szabad akarattal dönthetünk. Ha megtartom Isten parancsait, ezzel viszonzom az ő szeretetét. Engedelmességemmel azt fejezem ki, hogy elfogadom az általa felkínált utat, a hit útját, az üdvösség útját.

Választhatnám azt is, hogy függetlenítem magamat Isten szeretetétől. Érvelhetek azzal is, hogy Isten törvényei túl nehezek számomra és megtartásuk lehetetlen. Kereshetek kifogásokat és további kibúvókat, hogy miért nem élek Isten kérése szerint. Ez viszont nem vezet az üdvösségre. Hitem szerint az Isten törvényeinek való engedelmesség biztosítja számomra az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!

Vizi E. Szilveszter előadása az emberi gondolkodásról.

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35

Elmélkedés

Péter a megbocsátás határait feszegeti kérdésével. „Hányszor kell megbocsátanom embertársamnak? Talán hétszer?” (Mt 18,21) – fordul Jézushoz. A kérdésből úgy tűnik, mintha a megbocsátásnak volna valamiféle határa, bizonyos számú sértések után már nem volna kötelesség. Válaszában Jézus ezzel az emberi méricskéléssel, szűkkeblűséggel állítja szembe Isten végtelen irgalmát. „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18,22) – feleli Péternek. Ezt természetesen nem azt jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátanom, és utána már nem. Jézus azért mondja sokszorosát annak a számnak, mint amit Péter említett, hogy senki ne álljon neki számolgatni, hogy hány alkalommal bocsátott meg felebarátjának.

A kicsinyesség és a nagylelkűség szembeállítása a példabeszédben is folytatódik. A király végtelenül irgalmas, nagylelkű, ezzel szemben a szolga végtelenül kicsinyes. A rendkívül nagy összegű tartozást (tízezer talentumot), a király bármiféle feltétel nélkül elengedte, pedig a szolga nem is ezt kérte tőle, hanem csupán annyit, hogy később fizethessen. Ezt követően ugyanez a szolga egy jelentéktelen összeget (száz dénárt) követel társától, és mivel nem tud fizetni, börtönbe vetteti. A király hamar értesül az esetről és megbünteti azt, aki ilyen kegyetlenül viselkedett.

Isten végtelenül irgalmas hozzám, eltörli bűnömet, ha bűnbánatot tartok és bocsánatát kérem, de ha nem követem őt az irgalom gyakorlásában embertársaim felé, akkor megbünteti kegyetlenségeimet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

A bemutató előtt beszélgetés volt az alkotópárossal, valamint Spányi Antallal és Tőkés Lászlóval.

Temetése: március 16-án lesz Halásztelken.

Az ovis mise márciusi időpontjai változtak (a Nagyszombat illetve a zarándoklat miatt), a márciusi két új időpont: Március 9 és 23, szombat délelőtt 10 óra.

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés

A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, aki tanító útja során betér abba a városba, ahol felnevelkedett. Jézus is jogosan gondolta, hogy ismeri a názáretieket, akikkel éveken keresztül nap mint nap találkozott. Az evangélium szerint azonban mégis kölcsönös volt a csalódás. A názáretiek is mást vártak Jézustól, és ő sem számított részükről ilyen elutasításra, hitetlenségre.

Mi válthatta ki a názáretiek ilyen mértékű ellenszenvét? Először is az, hogy Jézus szemükre vetette, hogy ők sem különbek a korábbi nemzedékeknél, hiszen ugyanúgy elutasítják Isten küldötteit. Ők is semmibe veszik a prófétai figyelmeztetéseket, miként azt őseik is tették, sőt, meg is ölték a prófétákat. A másik ok pedig az lehetett, hogy Jézus arról tanított, hogy az üdvösség nem csak a választott népnek szól, hanem Isten más nemzeteknek is felkínálja. Ennek példájaként említi Illés és Elizeus esetét, akiknek az idejében egy-egy pogány származású személy részesülhetett a gyógyulásban, illetve menekült meg az éhhaláltól. Ez a tanítás, a korabeli zsidóság számára elfogadhatatlan volt. Jézus szavai hallatán a názáretiek azonnal haragra lobbannak és az életére törnek, amellyel mintegy rögtön igazolják a hallottak igazságát, azaz hogy egyetlen próféta sem talál elfogadásra a saját hazájában.

A názáretiek Jézussal szembeni ellenséges magatartásának van „ésszerű” oka, tudunk magyarázatot találni. De volna számukra másik út is, amely talán felülmúlja az emberi ésszerűséget, ez a hit útja. Talán előbbre jutnék, ha nem bűneimet kezdeném magyarázni, kifehéríteni, elfogadtatni, hanem túllépve mindezen elfogadnám Isten megbocsátását.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

Az idei nagyböjtben is tartós élelmiszereket gyűjtünk rászoruló testvéreinknek.

Az idei nagyböjtben is tartós élelmiszereket gyűjtünk rászoruló testvéreinknek.

Az idei nagyböjtben is tartós élelmiszereket gyűjtünk rászoruló testvéreinknek.