Battaplébánia

Február 28-án, péteri szolgálata utolsó napján délután 4 óra 55 perckor a szentszéki államtitkárság vezetői vettek búcsút a Szentatyától, amelynek során a Svájci Gárda tagjai díszőrséget álltak. Délután 5 órakor indult el a helikopter Castel Gandolfóba, ahová nem sokkal fél hat előtt érkezett meg a pápa.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia február 26. és 27. között megtartotta tavaszi rendes ülését.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Horváth Lászlóné Annának, a Püspöki Konferencia Titkársága nyugdíjba vonuló főkönyvelőjének. A kitüntetést a testület élén a konferencia elnöke, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek adta át február 26-án Budapesten. A díjjal a püspöki konferencia köszönetét fejezi ki azért a több mint két évtizedes munkáért, amellyel a titkárság és az egész magyar egyház gazdasági tevékenységét szolgálta.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31

Elmélkedés

Az adakozást, a szegények segítését, mint a nagyböjt fontos cselekedetét állítja elénk az evangélium. Jézus példabeszédet mond egy szegény és egy gazdag emberről. A gazdagnak mindene megvolt, amit a földi élet nyújthat. Úgy gondolta, hogy a javak birtoklása teszi boldoggá az életét és egész életében élvezte az anyagi javak által nyújtott előnyöket. Lázárnak, a szegény embernek csak a nehézségek, a nélkülözés, a betegség jutott földi életében. Sorsuk ellentétes, s ha csak a földi életre gondolunk, s tovább nem látunk, akkor igazságtalannak tűnik. Ezt a látszólagos igazságtalanságot oldja fel a túlvilági élet, hiszen haláluk után fordul meg sorsuk. A gazdagnak a pokol szenvedései jutnak, a szegény ember a túlvilági jót nyeri el. A gazdag azért kapott büntetést, mert – bár lett volna rá lehetősége – vagyonából nem segítette a szegényt, s azt csak saját jólétére fordította.

Tévedés volna azt hinnünk, csak a tehetősek, a gazdagok tudnak segíteni a szegényeken. A tapasztalatok szerint a szegényebbek, mivel jobban átérzik a nélkülözők nyomorát, sokkal szívesebben adakoznak, mint a gazdagok, akik nem ismerik a hiányt, a nélkülözést. Isten azért adja nekünk a földön az anyagi javakat, hogy azokat helyesen használjuk fel, s ennek része az is, hogy segítjük a nálunk szegényebbeket. Figyeljünk oda mások gondjára a nagyböjti időben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.

Élőben a Duna Televízió adásában, ismétlés a Duna World csatornán.

Az egyházkritikus keresztények számára Küng (1928-ban született Svájcban, 1980-ban a pápa megvonta tőle a tanítás jogát) mindenekelőtt az Egyház és a pápa tévedhetetlenségének tagadása miatt lett ismertté. Ez a tévedés Küngnél egy nagyobb összefüggés r…

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28

Elmélkedés

A kísértés még Jézus apostolait sem kerülte el, miként erről a mai evangéliumi részben olvasunk. A kísértés lényege, hogy ne Isten legyen a középpontban, hanem az ember. Jakab és János apostolok anyja kér kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az anya fejében fordult meg, hanem a két fiúéban is. Miközben Jézus a reá váró szenvedésekre próbálja felkészíteni tanítványait, ők hatalomra vágyakoznak. Ez kísértés.

Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok” (Mt 20,26) – mondja. Az a tény, hogy a válasz nem csak kettejüknek, hanem valamennyi apostolnak szól, azt jelzi, hogy a többiek is hasonlóan gondolkodhattak, ők sem maradtak volna le a dicsőségről.

Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben. De csak abban. A szenvedéseket szívesen elkerülném, a kereszthordozásról lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.

Emberi vágyaim, elképzeléseim, ambícióim mennyire felelnek meg Isten akaratának? Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit az Atya kívánt tőle. Engedelmessége akkor érte el teljességét, amikor a kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és szolgálatot kérte tőle Atyja. Így lett megváltásunk és üdvösségünk szolgája. A hatalom kísértését a szolgálat gyakorlásával győzhetem le. Legyen ebben példaképem a szolgáló Jézus!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul. Boldog II. János Pál pápa

Kozma Imre atya előadása a Hit Éve jegyében.

Február 28-29-ig tart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi ülése.