Március 4. hétfő: Köznap 13:00: Király Péter Pálné temetése 18:00: +Szabó Béláért Szent István Templom Március 5. kedd: Köznap 08:00: József és Borbála házastársakért Szent László Pl. Templom 18:00: Izsó és Bolla csald élő és +tagjaiért valamint a Betegek gyógyulásáért Szent István Templom 20:30: Imaóra (zenés áhítat) Szent István Templom Március […]
Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9
Elmélkedés
18 ember
Napjaink történései jól mutatják, hogy Jézus Krisztus tanítása, az evangélium üzenete mennyire aktuális. Ha a mi Urunk belépne ma templomainkba, bizonyára nem a Siloámban egykor történt esetet idézné, hanem ezt mondaná: „Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akik az Egyiptomban lezuhant hőlégballon utasai voltak, lezuhantak és életüket vesztették, bűnösebbek voltak a világon élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
De térjünk vissza a szentírási szöveghez! A két tragikus esetet és a fügefáról szóló beszédet a bűnbánattartás gondolata kapcsolja össze a mai evangéliumban. Hallgatósága számára Jézus elmondja véleményét Pilátus cselekedetéről. Éppen hírt hoznak arról, hogy a római helytartó a jeruzsálemi templomban Galileából érkező zarándokokat öletett meg, de az evangélista nem írja le részletesen ennek okát, valószínűleg egy lázadás lehetett. A korabeli közfelfogás szerint szenvedések vagy váratlan halál azért ért valakit, mert bűnös volt, s ez volt számára az isteni büntetés. Amikor az emberek meghallották a hírt Pilátus katonáinak mészárlásáról, azt gondolták magukban, hogy az áldozatok bűneik miatt haltak meg. Ezt a hiedelmet, téves felfogást oszlatja el Jézus, aki szerint az áldozatok nem emiatt, nem nyilvános vagy titkolt bűneik miatt vesztették életüket. Egy másik esetet is felidéz Jézus, amikor egy torony összedőlése miatt 18 ember vesztette életét, de ennél az esetnél sem arról volt szó, hogy bűneik miatt sújtotta volna őket Isten ilyen szörnyű halállal. Jézus szavai nem zárják ki azt, hogy valamiféle kapcsolat van a szörnyű tragédia és a bűn között, de azt határozottan kizárják, hogy a bűn közvetlen következménye volna az embert váratlanul érő szerencsétlenség.
A két tragédia hírét Jézus arra használja fel, hogy bűnbánatra szólítsa fel az embereket, miként a gyümölcsöt nem termő fügefáról is ezzel a céllal kezd beszélni. A fügefa évek óta nem terem, feleslegesen foglalja a helyet. Mégsem kerül azonnali kivágásra, hanem kap egy új esélyt.
Azt könnyen beláthatjuk, hogy szükségünk van a lelki megújulásra, s ennek éppen a nagyböjt az ideje. A magunk erejéből azonban aligha jutunk eredményre. Engednünk kell, hogy Isten irgalma megérintsen minket, s ő hozza meg nekünk a lelki újjászületést. Krisztus örömhíre a megbocsátásról szól, az irgalmas Istenről, aki új lehetőséget ad nekünk. A bűnbánat Jézus tanításának központi eleme, ezért az igehirdetésnek is ezt kell a szívünkbe helyezni. Miként Jézus bemutatja számunkra az irgalmas és megbocsátani kész Atyát, ugyanúgy az igehirdetésnek is arról kell szólnia, hogy Isten megbocsát minden bűnösnek.
Az evangéliumban szereplő fügefa mást is üzen nekünk. Ha egy évekig nem termő fa egyszer csak gyümölcsöt érlel, az szinte egy valóságos csoda. Amit Isten kegyelme a bűnbánó emberrel tesz, az valóságos csoda. Akarom-e ezt a csodát? Szeretném-e, hogy Isten kegyelme élettelen tagjaimat életre keltse? Isten valóban türelmes, türelemmel várja a bűnbánatot. Oktalanság volna visszaélni türelmével!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Meghívó a móri Szent Erzsébet Iskola bemutató nyílt napjára.
Elindult az egyedülállók számára tartott „AVE” hétvége.
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32
Elmélkedés
Az egyik legismertebb szentírási történetet, a tékozló fiúról és az irgalmas atyáról szóló példabeszédet olvassuk a mai evangéliumban. Jézus hasonlata bemutatja, hogy milyen képtelen gondolatokkal indul el valaki a bűn útján. Miért volt elégedetlen, miért vágyott többre a fiú, aki mindent megkaphatott családjától? Miért gondolta, hogy otthonától és családjától távol majd megtalálja az „igazi” boldogságot? Miért gondolta azt, hogy munka nélkül is élete végéig elég lesz számára az örökölt vagyona? Miért nem számolt cselekedetének következményeivel? Honnan volt bátorsága ahhoz, hogy örökségét követelje, amit amúgy is megkapott volna apja halála után?
Ezekre a kérdésekre valójában nincs válasz. Mert a bűnre nincs magyarázat. Az ember fejében megszületik egy valóságtól elrugaszkodott gondolat, ezt újabb lehetetlen elképzelések követik, és az ember kezébe veszi a maga sorsát. Mert úgy véli, hogy Isten nélkül is boldog tud lenni. És hová jut? A történet szerint a disznók közé. Egy emberhez méltatlan helyzetbe. A bűn emberi méltóságunkat süllyeszti a mocsokba. De ezzel mégsem ér véget a történet. Isten visszaadja emberi méltóságunkat, istengyermeki méltóságunkat azáltal, hogy megbocsátja bűneinket. Bármilyen mélyre süllyedtünk, Isten felemel minket. Bármilyen messze is távolodtunk el tőle, mindig visszavár minket. A nagyböjt a visszatérés lehetőségének ideje számomra. Alkalom, hogy bűnbánatot tartsak és Isten új ruhába öltöztessen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam, mi a különbség a kettő között.
Alábbiakban közöljük a hit- és erkölcstan oktatásról szóló körlevelet, amely március 3-án, vasárnap minden szentmisén felolvasnak.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
Elmélkedés
Szent Máté evangélista írásában két példabeszéd található szőlőmunkásokról, más-más mondanivalóval. Az egyik szerint a szőlőskert gazdája a nap különböző időszakaiban fogad fel munkásokat, akiket a szőlőbe küld dolgozni. Este, a munka befejeztével mindenki megkapja munkabérét (vö. Mt 20, 1-16). A történet Isten nagylelkűségét mutatja be, amelynek köszönhetjük, hogy az örök életre juthatunk.
A másik példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól, ezt olvassuk a mai napon. A munkások sorra bántalmazzák és megölik azokat a szolgákat, akiket a gazda küld hozzájuk, végül a gazda fiával is ugyanígy bánnak, őt is megölik. A példabeszédet Jézus jeruzsálemi bevonulása után, a kereskedők templomból való kiűzését követően mondta, tehát néhány nappal elfogása és elítélése előtt. Ez az időbeli elhelyezés a kulcs a hasonlat megértéséhez, amely az üdvösségtörténetet mutatja be. Isten a gazda, aki az emberekre bízza a világot. Azok, akiknek kötelessége volna az Istennel való együttműködés, a szolgákat, a prófétákat megölték, de nem számoltak a következményekkel. Az idők teljességében a mennyei Atya saját Fiát, Jézust küldte el a világba, de őt is megölték. Cselekedetük következményeként a gonosz munkások elveszítik Isten országát, s helyettük egy új nép, Isten újszövetségi népe kapja meg, azok, akik engedelmeskednek Istennek és készek őt szolgálni.
Az Istennel való szembefordulás esztelen cselekedet. A gonoszságot Isten nem tűri örökké, a bűnösök felelősségre vonása nem marad el.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!
Szeretete, egyszerűsége megérintette az emberek szívét.
Szeretete, egyszerűsége megérintette az emberek szívét.
Hálaadó szentmisében köszönik meg Istennek XVI. Benedek pápa kegyelmekkel teli apostoli szolgálatát Székesfehérváron.