Battaplébánia

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

A Gyertyaszentelő Boldogasszony elnevezés azt sugallja, hogy egy Mária ünnepet tartunk a mai napon. Valójában Jézus templomi bemutatására emlékezünk, amely esemény negyven nappal születése után történt, s amelyen természetesen édesanyja, Mária is jelen volt, de mégsem ő áll az ünneplés középpontjában. Lukács evangélista pontosan leírja, hogy mi történt. Mária és József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot, ahogyan ezt a mózesi törvény előírta. Lukács történetében a hangsúly arra a két személyre, illetve az általuk mondottakra helyeződik, akik a templomban találkoznak a gyermek Jézussal. Mit tudhatunk meg szavaikból Jézus személyéről?

Simeon ígéretet kapott arra, hogy nem hal meg addig, amíg nem „látja a Fölkentet.” Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert láthatták szemei a Szabadítót. Hálaadó énekéből kiderül, hogy Jézus a világ világossága, akinek küldetése Izrael népén túl a pogányokhoz, az egész emberiséghez szól. Mind a neki tett, mind a választott népnek Isten által tett ígéret beteljesedik, Jézus világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek.

A történet záró szakasza Anna prófétaasszonyt állítja elénk, aki szintén ott van a jeruzsálemi templomban Jézus bemutatásánál. Személyének bemutatása során az evangélista kiemeli vallásos buzgóságát, amely abban látszik, hogy állandóan a templomban tartózkodott. Simeonhoz hasonlóan ő is felismerte Jézusban a Messiást és tanúságot tett erről.

A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy az Isten látására hittel várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról, el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt, és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen. Boldog II. János Pál pápa

Az eseményekről bővebb információ a Egyházmegye és a Szent István Művelődési honlapján, valamint közvetlenül a munkatársaitól.

Megdöbbentő tény, hogy az elmúlt években a vallási hovatartozása miatt meggyilkolt emberek 70%-a keresztény volt.

A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek az egyházban.

Az eseményekről bővebb információ a Egyházmegye és a Szent István Művelődési honlapján, valamint közvetlenül a munkatársaitól.

Február 2-án, szombaton, a megszentelt élet napján tartják Mátraverebély-Szentkúton a szerzetesek zarándoklatát és az ünnepélyes gyertyaszentelő misét, amelynek Varga Lajos váci segédpüspök lesz a főcelebránsa. A kegyhelyre érkező szerzetesek számára 9.15-től közös összejövetel lesz, amelynek témája a Zsinat és a zsinati folyamatok – a szerzetesség szemszögéből. A bevezető előadást Deák Hedvig OP, a Női Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke tartja e témában, illetve az egyes közösségek képviselői is beszámolnak arról, hogy a különféle élethelyzetekben (folyamatosság, szétszóratás, újjáalapítás) ők miként élték meg a II. Vatikáni Zsinat által bekövetkezett változásokat. A zarándoklat 13.30-kor adorációval zárul, amelynek keretében a jelenlévő szerzetesek megújítják önfelajánlásukat a kihelyezett Eucharisztia előtt.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az előző évekhez hasonlóan a magyar ifjúságért és a családokért imádkozik az év elsőszombatjain a főegyházmegye különböző templomaiban. Az esztergomi bazilika Szent István-kápolnájában február 2-án 16.30-kor kezdődik az imaalkalom, amelyen a főpásztor közösen imádkozza a hívekkel a rózsafüzért, majd 17 órakor gyertyaszenteléssel kezdődő ünnepi szentmisét mutat be.

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló beszédsorozat részeként újabb két hasonlatot olvasunk a mai evangéliumban, amelyek az ország állandóan növekvő, fejlődő jellegét tárják fel. A magvetőről mondott példabeszéd, amelyet korábban olvastunk, azt tanította nekünk, hogy a mi feladatunk, kötelességünk, hogy Jézus tanítását elhintsük a világban. A növekedés már nem nekünk, hanem Istennek köszönhető.

A magot elvető ember nem lát a föld alá. Nem tudja pontosan, hogy mi történik ott a maggal. Csak bizakodik, hogy egyszer majd kikel a növény a földből. Nem mondhatja az, hogy nem vetem el a magot, mert a túl vizes földben hamar megrothad és sosem fog kikelni. Azt sem mondja, hogy nagy a szárazság és nedvesség hiányában úgysem kelne ki a mag. Nem aggódik előre, hogy a vihar és a jégeső elpusztítja a növényt, ezért elvetni sem érdemes a magot. A magvető bízik abban, hogy a természet titokzatos rendje gondoskodik majd a mag kikeléséről.

Az igehirdetők, s azok, akik hitükről tanúságot tesznek, ugyanezzel a bizalommal végzik szolgálatukat. Nem mondhatják, hogy a bűnös környezet úgyis megakadályozza majd a mag kikelését, ezért neki sem fognak a munkának. Igen, lehet, hogy fognak majd jönni rossz szándékúak, akik tűzzel-vassal irtják majd az isteni tanítást másokban, de ez nem mentség azoknak, akiknek feladata a magvetés. Lehet, hogy veszélynek lesz kitéve a tanítás jó magja, de emiatt senki ne veszítse el kedvét! Ha megtettem kötelességemet, nyugodt lelkiismerettel várhatok az eredményre. A növekedést Isten biztosan megadja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva kiválasztottad és meghívtad az apostolokat, és azzal bíztad meg őket, hogy hirdessék az evangéliumot, a híveknek jó pásztorai legyenek, és ünnepeljék az istentiszteletet, add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi halálod és feltámadásod gyümölcseit. Boldog II. János Pál pápa

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus újabb hasonlattal szemlélteti az Isten országát. A házban a lámpát olyan helyre szokás tenni, ahonnét megvilágít mindent. Mi értelme volna lámpát gyújtani azért, hogy annak fényét elrejtsék? Jézus tanítása az a fény, amely megvilágítja az emberek életét. Mi értelme volna elrejteni Krisztus tanítását mások elől? Ha nekem utat mutat az üdvösség felé, akkor mások számára is iránymutató lehet. Ha az én számomra biztonságot jelent, akkor másoknak is hasonlót nyújthat.

Csak az a kérdés, hogy vajon meggyújt-e bennem valamit Krisztus tanítása? Engedem-e hogy bevilágítson lelkem titkos zugaiba, bűneim mélyére? Oda, ahová még én sem szívesen nézek be. Engedem-e, hogy megvilágítsa mindazt, amit titokban szeretnék tartani még Isten előtt is? Pedig Isten előtt nem érdemes titkolóznom. Talán félek, szégyellem bűneimet? Esetleg büntetéstől tartok? Isten megbocsátó kegyelmének fénye nem megperzsel vagy eléget, hanem átalakít. Krisztus szavában életet átalakító erő rejlik. Nem egy felsőbb hatalom kényszerítő ereje ez, hanem egészen emberközeli tanítás.

Amikor Jézus visszaadja a vakoknak a látást, akkor értelmüket és szívüket is megnyitja a hit számára. Nem rejthetem el a hit fényét, amelyet Istentől kaptam! Amikor hitem szerint élek, Krisztus világosságát sugárzom a világba.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20

Elmélkedés

Az Isten országát bemutató beszédsorozatot a magvetőről szóló példabeszéd nyitja meg Szent Márk evangéliumában. Ezt olvashatjuk a mai napon. Korának tanítási módszerét alkalmazva Jézus is a mindennapi életből vett hasonlatokkal szemlélteti mondanivalóját, ahogyan ezt más tanítók is tették. A hallgatóság nagyobb részét kitevő egyszerű emberek e példabeszédekkel, szemléletes képekkel könnyebben megértették és megjegyezték a mondanivalót, a tanulságot.

„Kiment a magvető vetni” (Mk 4,3) – kezdi Jézus a beszédet, majd részletesen elbeszéli, hogy a munka során nem csak a jó földbe hullott mag, hanem az útszélre, a kövek és bogáncsok közé is. Később a beszédet részletesen is megmagyarázta tanítványainak és apostolainak.

Az emberek, akik csak a példázatot hallották és az ahhoz fűződő magyarázatot nem, bizonyára könnyen maguk elé tudták képzelni a jelenetet, hiszen a felnőtt férfiak már végeztek ilyen munkát. Jól tudták, hogy az elvetett mag az időjárás okozta sok veszélynek van kitéve, de istenhívő emberek lévén azt is tudták, hogy a jó termés kinek köszönhető.

Érdemes felfigyelnünk a magot vető ember bizalmára, aki kötelessége teljesítése után a mag kikelését, növekedését Istenre bízza. Abban a pillanatban, amikor a mag kihullik kezéből és a földbe esik, az irányítás is kihullik kezéből. Istentől függ, hogy milyen lesz a munka eredménye.

Az igehirdetőkben, a hit terjesztőiben, a krisztusi tanítás hirdetőiben ugyanennek a bizalomnak kell élnie. Istentől függ, hogy mi lesz szolgálatuk eredménye. Ő adja az Isten országának növekedését.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására.