Battaplébánia

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés

Názáretben tett sikertelen fellépését követően Jézus missziós útra küldi apostolait. E küldés nem a tanítványok szélesebb körét érinti, hanem csak azt a tizenkét személyt, akiket az Úr kiválasztott. Az apostolokat Jézus küldi és nem saját elhatározásukból indulnak útnak. Ennek következtében nem a maguk igazságát, vagy igazságnak vélt gondolataikat tanítják, hanem azt hirdetik, amit Mesterük bízott rájuk. Az ő követségében járnak, róla tesznek tanúságot.

Az útnak induló apostoloknak Jézus egészen konkrét gyakorlati tanácsokat ad: vándorbotjukon kívül ne vigyenek magukkal semmit, sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt. Napjainkban talán szívesen értelmeznénk ezeket a tanácsokat korhoz kötött kéréseknek, amelyet mostanában már nem kell komolyan venni, de nem így áll a dolog. Napjaink igehirdetőinek ugyanúgy szólnak ezek a tanácsok, mint egykor az apostoloknak. Mi rejlik e kérések hátterében? Jézus teljesen eszköztelenül indítja útnak az apostolokat, akik egyedül az ő tanítását és csodatevő hatalmát vihetik magukkal. Mindkettő csak akkor hatékony, ha Jézus nevében tanítanak és az ő nevében tesznek csodát. Vajon napjainkban fel merjük-e vállalni a teljes eszköztelenséget? Rá merjük-e bízni magunkat Istenre? Hiszünk-e abban, hogy látványosságok nélkül is van ereje Krisztus tanításának? Vállalom-e minden tekintetben Jézus életformáját, hogy az örömhírt közvetítsem a világban? Vállalom-e mindenben Krisztus sorsát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre elvesszek. Add szívembe a megtalált bárány örömét, aki újra biztonságban érezhetem magam a te közeledben! Add, hogy őszintén megbánjam bűneim és megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!

A két szervezet vegyes bizottsága február 4. és 6. között Varsóban tanácskozott a keresztény hit és vallás jelenlétéről a változó Európában, valamint az új európai keresztény mozgalmakról.

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés

Bár tanító útja során tömegek keresik Jézust, hogy tanítását hallgassák, illetve részesei legyenek csodáinak, nem mindenütt fogadják szívesen. Az evangélisták nem hallgatják el a visszautasításokat, s azon helyzeteket, amikor nyíltan szembefordulnak vele. Ezek ugyanis megmutatják, hogyan válik egyre ellenségesebbé a vallási vezetők reakciója, amely végül Jézus halálra ítéléséhez vezet.

A mai evangéliumot elolvasva mi is beállunk az apostolok és tanítványok közé, hogy elkísérjük Jézust Názáretbe, ahol felnevelkedett. Egy nagyszerű találkozásra számítunk, hiszen a názáretiek jól ismerik őt és bizonyára nagy öröm tölti el őket, amikor újra látják. Talán Jézusban is felfedezhető egy kis izgalom, hiszen újra találkozhat sok-sok ismerősével. Néhány napig vagyunk a városban. Ez idő alatt csak néhány beteget hoznak Jézushoz, hogy meggyógyítsa őket. Kicsit elcsodálkozunk az érdektelenségen, hiszen más helyeken tömegesen hozzák a betegeket és rengetegen érkeznek, hogy tanítását hallgassák. Majd szombaton, a zsinagógai istentiszteleten lesz a nagy találkozás a város lakosságával – gondoljuk magunkban. Elérkezik a szombat, Jézus tanít a zsinagógában, de a lelkesedés elmarad. Csak értetlenül csodálkozik mindenki, nem értik, hogy honnan van Jézus bölcsessége. A názáretiek nem jutnak e kérdésnél tovább, nem jutnak el odáig, hogy Jézusban felismerjék az Isten Fiát és higgyenek benne. Hitetlenségükön Jézus is elcsodálkozik.

Van-e egyáltalán magyarázat a hitetlenségre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese! Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél velem, sőt, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz, mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!

A Budai Egyházközségek XIV. Farsangi Bálját a MOM Kulturális Központban (Budapest XII., Csörsz u. 18). február 9-én, szombaton 19 és 2 óra között rendezik meg. A bál fővédnökei: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Tarlós István, Budapest főpolgármestere. A bál díszvendége: az Új Ember Kiadó, sztárvendég: Illényi Katica Liszt-díjas hegedűművész.

Május 26-án Néri Szent Fülöp ünnepe van (Firenze, 1515. július 21. +Róma, 1595. május 26.), akit Róma második apostola lett a gyóntatásai által, és akit „Isten bohócának” nevezünk. 
A Szentlélek különös módon teljesen birtokába Fülöpöt, fizikai…

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

Kilépni az adott probléma köréből és új lehetőséget keresni. Kilépni az emberi tehetetlenség területéről és Isten segítségét kérni, aki számára nincs lehetetlen. Talán ez a tanulsága a mai evangélium mindkét történetének: Jézus feltámasztja a zsinagóga elöljárójának, Jairusnak 12 éves kislányát és meggyógyítja a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyt.

Útja során odalép Jézushoz egy Jairus nevű férfi, és azt kéri, hogy jöjjön el házukba meggyógyítani halálán lévő kislányát. Felcsattan belőlünk a kérdés: Miért nincs otthon ez az ember? Miért nincs ott kislánya halálos ágyánál? Miért nem marad az utolsó órákban lánya mellett? Mert illik ott lenni a haldokló mellett, hogy az utolsó pillanatig éreztessük vele szeretetünket és azt, hogy nem hagyjuk magára. Nagyon emberiek ezek a kérdések és gondolatok, van bennük igazság. Jairus azonban túllép ezen az igazságon. Azt világosan látja, hogy emberek, rokonok, családtagok már nem segíthetnek haldokló kislányán. Nyugodjon bele ebbe a helyzetbe? Dehogy, ő más lehetőséget keres, túllép az illendőségen, a szokásokon, és elmegy, megkeresi Jézust, hogy segítségét kérje, mert hiszi, hogy ő tud segíteni gyermekén.

A Jézus ruháját megérintő asszony esetében is hasonló kérdések jutnak eszünkbe. Ennek az asszonynak otthon kellett volna maradnia bajával és nem szabadott volna emberek közé mennie. De zárkózzon be ő is saját problémájának házába? Az orvosok nem tudtak rajta éveken keresztül segíteni, nem tudták meggyógyítani. Adja fel a reményt? Mondjon le végleg a gyógyulás lehetőségéről? Törődjön bele, hogy élete végéig szenvedni fog? Dehogy, ő is más lehetőséget keres. Megkeresi Jézust, mert hiszi, hogy ő tud rajta segíteni.

Gondjainkban, betegségeinkben, bajainkban nem érdemes bezárkóznunk és feladnunk a reményt, hiszen mindig van lehetőségünk Istenhez fordulni segítségért. Vagy van más ésszerű lehetőség?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden néppel!

A CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) és a KEK (Európai Egyházak Konferenciája) vegyesbizottsága február 4. és 6. között Varsóban tartja éves találkozóját. A bizottsági ülést Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érsek, a CCEE elnöke nyitotta meg.

Istennek legyen hála, az elmúlt években módunk volt minden esztendőben több zarándokúton is részt venni. A magyarországi zarándokhelyeken kívül megismerkedhettünk már Csíksomlyóval, Mariezellel is. Az idei évben újabb ismert zarándokhelyet szeretnénk megtekinteni. A 2013-as esztendő uticélja Medjugorje.

    Január 7. hétfő: Penyaforti Szent Rajmund áldozópap 18:00: +Édesanyáért és édesapáért Szent István Templom     Január 8. kedd: Köznap 08:00: Szent László Pl. Templom 18:00: Szent István Templom 20:30: Imaóra (Zenés áhitat) Szent István Templom     Január 9. szerda: Köznap 18:00: +Édesanyáért és élő lányáért Szent István Templom     Január […]

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés

A mai evangélium egy érdekes csodáról, egy gonosz lélektől megszállt ember gyógyulásáról számol be. Az embert megszállva tartó gonosz lélek rögtön felismeri Jézusban az Isten Fiát. Tudja, hogy hatalma nagyobb az emberekénél, de azt is, hogy Jézusnál mégsem erősebb. Más hasonló csodáknál is megfigyelhetjük, hogy Jézus isteni ereje nagyobbnak bizonyul a gonosznál. Ebben az esetben Jézus érdekes módon tesz csodát. A gonosz lélek kérésére Jézus megengedi, hogy az emberből való távozás után a sertésekbe költözzön. Jézus nem bánja, hogy az állatok odavesznek, hiszen egy ember megmentése fontosabb számára. A városlakók azonban másként látják a helyzetet. Ők inkább az állataikat sajnálják, ezért azt kérik, hogy a csodatevő távozzon vidékükről.

Ebben a jellegzetes ördögűzési csodában az emberek számára szabadulást, megváltást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét láthatjuk. A gonosz – természeténél fogva – állandóan ellentmond Istennek. Hazugságával az embert is megtéveszti, s arra próbálja rávenni, hogy szálljon szembe Istennel, tagadja meg törvényeinek teljesítését. Ezek a kísértések sokszor nehezen felismerhetők, mert a gonosz megtéveszt bennünket, s jónak tűnteti fel azt, ami valójában rossz. Ha valaki megszokja, hogy bűnben él, már fel sem tűnik számára, hogy letért az Isten útjáról. A gonosz lélek emberek feletti hatalmát töri meg Jézus, akit azért küldött az Atya, hogy szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjak bűneimhez, hanem fogadjam el Isten szabadítását!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.