Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 13-án, hamvazószerdán 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét. Hamvazószerdán veszi kezdetét a nagyböjt negyven napig tartó időszaka, amelynek során Jézus Krisztus feltámadására, a húsvét a megünneplésére készülünk.
XVI. Benedek pápa hétfőn bejelentette, hogy február 28-án leköszön tisztségéről. Nyilatkozatában a katolikus egyházfő elmondta, előrehaladott kora miatt már nem tudja megfelelően ellátni feladatát.
Február 11. hétfő: A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária Betegek világnapja 18:00: +Édesapáért és édesanyáért Szent István Templom Február 12. kedd: Köznap 08:00: Szent László Pl. Templom 18:00: Szent István Templom Február 13. szerda: Hamvazószerda 08:00: –mise alatt hamvazkodás Szent László Pl. Templom 18:00: +Figura Károlyért, feleségéért és + családtagokért –mise […]
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Elmélkedés
Lelkesedés, hit, csodálat, bizalom figyelhető meg azon események hátterében, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus csodáinak híre hamar terjed, emiatt betegeket hoznak hozzá. Márk evangélista ebben az esetben nem nevez meg egyetlen betegséget sem konkrétan és nem ír le egyetlen csodát sem pontosan, csupán azt említi, hogy hordágyon lévő, béna, mozgásképtelen embereket is hoznak Jézushoz. A rövid szakaszt így zárja le: „Aki csak megérintette (Jézust), meggyógyult” (Mk 6,56).
Az érintés kettős irányú. Egyrészt a betegek szeretnék megérinteni Jézust, másrészt ő érinti meg a betegeket. A testi bajban szenvedők az érintéssel azt fejezik ki, hogy Jézustól várják a segítséget. Jézus érintése pedig az irgalmas Isten érintését jelenti számukra. Isten nem fordul el senkitől, mindenkin segíteni akar. A betegségektől és szenvedésektől szabadulni vágyók számára gyógyulást eredményez Isten érintése.
A lelkemet is szeretné megérinteni, meggyógyítani Isten. Engedem-e, hogy irgalma megérintsen? A legfőbb jó, amit Jézus adhat, az üdvösség, az örök élet. Megszabadulhatok bűneimtől, mert az irgalomban gazdag Isten megérint, magához ölel, miként a tékozló fiút magához ölelte atyja. Irgalmas Atyám, ölelj magadhoz, hogy érezzem szereteted!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart. Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben!
Ünnepi szentmisét mutatott be Viliam Judák nyitrai megyéspüspök.
A Kivonulás Könyvében olvassuk (Kiv 15,26): „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.„
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés
Jó volna váltani
Idős beteghez hívtak gyóntatni, siettem is, amennyire lehetett. A házhoz érkezve egy szemmel láthatóan valóban rossz egészségi állapotban lévő férfi nyit ajtót. Köszönés után mondom is neki, hogy tényleg rosszul néz ki, jó, hogy időben hívott. Erre mentegetőzni kezd, hogy nem ő a beteg, hanem a mama, akihez sietve be is vezet egy szobába. A mama viszont jelentősen jobb állapotban volt, igaz, ágyban feküdt szinte mindig. Derűsen, mosolyogva köszöntött, és ugyanilyen hangnembe beszélgettünk még jó ideig a szentgyónása után. Elmondta, hogy egész nap csak imádkozik, televíziót nem néz, mert csak fárasztaná, s ebből megértettem, hogy miért ennyire jó kedélyű. Látogatásom után a már korábban említett férfi kísért ki, s mesélni kezdi, hogy milyen szörnyűségeket látott az imént a híradóban, mennyi katasztrófa, baleset történt megint. Így fejezi be mondandóját: „Szinte belebetegszem a sok rossz látványába.” Mondom neki: „Nem szinte, hanem biztosan. Jó volna csatornát váltani.” Íme, egy példa arra, amit a szakemberek oly régóta hangoztatnak, hogy a negatív hírek mennyire rossz hatással vannak az emberre, főként arra, aki nem veszi észre önmagán ezek káros hatásait és nem változtat időben.
Az elmúlt két vasárnapon Jézus sikertelen, eredménytelen názáreti fellépéséről olvastunk. Ezt a kudarcot követően küldte el tanítványait missziós útra, hogy tanítsanak. Mintha csak azt akarta volna nekik sugallni, hogy valójában nincs kudarc, nincs veszett helyzet. Bármilyen negatív élmény után el lehet indulni egy egészen új úton, ami aztán eredményt hozhat. Hányszor hallok papokat így panaszkodni: Belefáradtam a munkába. Évek óta küszködöm és alig van eredménye a szolgálatomnak. Vagy hányszor hallok hasonló negatív tapasztalatokat tanároktól: Minden jószándék ellenére semmi eredménye sincs a munkámnak. A tanulókat nem érdekli semmi. A szülők sem maradnak ki a hasonló csalódásokból: Mennyit kínlódom a gyerekek nevelésével, de nem hallgatnak rám.
De feladhatja-e egy pap, tanár vagy szülő a hivatását? Abbahagyhatja-e fáradozását csak azért, mert időnként kudarcok érik? Feladhatja-e hivatását, amire életét szentelte? A válasz egyszerű: semmiféle kudarc vagy sikertelenség nem adhat okot erre. A rossz tapasztalatok inkább ösztönözzenek arra, hogy új utat, új lehetőséget keressen az illető a hívek, a tanítványok, a gyerekek szívéhez! Ha valami eredménytelen volt, azt nem érdemes folytatni, de lehet helyette újat kitalálni.
Nem csak a názáreti kudarc utáni misszióba küldés hordozza ezt az üzenetet, hanem a mai evangélium is ezt a tanulságot közvetíti számunkra. Tanítását követően Jézus arra szólítja fel Pétert és halásztársait, hogy evezzenek ki és vessék ki a hálót halfogásra. Ők éppen arról beszélgettek egymással, hogy haszontalan erőfeszítés volt egész éjszakai munkájuk, mert semmit sem fogtak. Figyeljünk oda erre a „semmire!” Nem arról van szó, hogy kevés halat fogtak, többre számítottak és emiatt csalódottak voltak, hanem nem fogtak semmit. Egyetlen halat sem. Van-e ennél nagyobb kudarc egy halász számára? Okozhat-e bármi is ennél nagyobb csalódást? Ebben a helyzetben hangzik el Jézus részéről a kérés, hogy induljanak halászni. Amikor megtapasztalják emberi kicsinységüket és tehetetlenségüket, akkor szólítja meg őket Jézus. Milyen csodálatos Péter bizalma Jézus iránt! Így szól: „A te szavadra kivetem a hálót!” (Lk 5,5). Igaz, hogy fáradtak vagyunk és nem sok értelmét látom a további halászatnak a friss kudarc után, de engedelmeskedem, kivetem a hálót. Ez az engedelmesség, ez a bizalom, ez a hit meghozza a bőséges eredményt, s annyi halat fognak, hogy a háló már nem bírja a nagy súlyt és szakadozni kezd. Ez a bőség éppen az ellenkezője annak a „semminek,” amiről Péter az imént beszélt. Jézus szavát, kérését teljesítve a reménytelen helyzet ellenére is van eredménye a munkának, mégpedig olyan bőséges eredménye, amire senki sem számított.
A csodálatos halfogás történetét olvasva érdemes elgondolkoznom: Valóban van reményvesztett helyzet? Véglegesnek szabad-e tekintenem az időleges kudarcot? Tudok-e bízni Jézus szavában a kilátástalannak tűnő helyzetekben? Van-e bátorságom ahhoz, hogy a sikertelenségek után új erővel, lendülettel keressek más lehetőségeket? Miként egykor beszállt Péter hajójába, ugyanúgy Jézus ma beszáll életem csónakjába. És én még mindig félek elindulni? Milyen kudarcot ne tudnék túlélni, ha ő velem van? Milyen kudarc után ne tudnék bármit újrakezdeni, ha ő velem van? Egy kudarc nem veheti el kedvemet, legfeljebb figyelmeztet, hogy ideje váltani.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Nagy öröm él szívemben, mert emberré lettél, beszálltál életem hajójába és ezzel részt vállaltál életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. Emberi erőm sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt érzek magamban, és lelkesedést, hogy ismét érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te evangéliumodat. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Elmélkedés
A mai evangéliumi szakasz szerint az apostolok visszatérnek Jézushoz tanító útjukról és beszámolnak neki és egymásnak arról, hogyan fogadták őket. Jézustól indultak el és hozzá térnek vissza. Fontos megismételnünk, hogy nem a maguk nevében indultak el, nem saját tanításukat hirdették, hanem Krisztus követeként indultak, hogy az ő nevében gyógyítsák meg a betegeket, űzzék ki a gonosz lelkeket, és hirdessék az örömhírt. Milyen csodálatos érzés lehetett számukra Jézust képviselni! Milyen szép élmény lehetett számukra, hogy Jézust fogadták személyükben az emberek! Milyen jó érzés lehetett számukra abban a tudatban visszatérni, hogy hűségesen teljesítették küldetésüket, amire megbízást kaptak! Mekkora öröm tölthette el őket, amikor azt látták, hogy az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy hatékonynak bizonyultak, mint amikor Jézus gyógyított.
Visszaérkezésükkor Jézus rögtön észreveszi, hogy mennyire fáradtak. Ez annak a jele, hogy az elmúlt napok vagy hetek nem tétlen lustálkodással teltek számukra, hanem fáradhatatlanul azt tették, amire megbízást kaptak. Jézus azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, és ez a pihenés az ő közelében történik. Elvonulnak egy kis időre a világtól, hogy Mesterüknél újra feltöltődjenek lelkileg. Hozzájuk hasonlóan napjaink igehirdetőinek szintén szükségük van arra, hogy munkájuk teljesítése közben időnként visszatérjenek Jézus közelébe. Jézus küldetést ad nekem, engem is a világba küld, hogy tanítását hirdessem, követségében járjak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Viselnem kell a keresztet, ha együtt akarok lenni Krisztussal dicsőségében! Gondolni akarok az utolsó dolgokra. A mindig közeli halált és Krisztus szenvedéseit nem felejtem el. Jótéteményeiért szüntelen hálát adok. A javak, barátok, szabadság, élet elvesztése miatt nem bánkódom, hogy elnyerjem Krisztust.
Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök amerikai útja, 1937.
Magyar nemzetünk Istenhez fordulásáért, megtéréséért engesztelünk.