2013. január 25. – Péntek, Szent Pál apostol megtérése (Mk 16,15-18)
Posted in: ElgondolkodtatóAbban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18
Elmélkedés
Szent Pál apostol megtérésének mai ünnepén sok mindenről elmélkedhetnénk. Sokat tanulhatnánk abból, hogy a Krisztussal való találkozás miként változtatta meg az ő életét, a Damaszkuszba vezető úton átélt látomást követően miként történik az ő szívbeli megtérése. Tanulságos volna számunkra, ha átgondolnánk, hogyan készült fel Pál a Krisztustól kapott új küldetésére. Ha pedig gondolatban, lélekben végigjárnánk vele apostoli útjait, bizonyára magunk is megéreznénk lelkesedését, bátorságát, amely elengedhetetlen a missziós munkához.
Idén, a Hit évében talán érdemes egy másik oldalról közelednünk személyéhez, apostoli munkájának titkához. Szent Pál apostol megértette, hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének elmondását jelenti. Ezért válik az evangélium hirdetőjévé, szenteli egész életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek.
Pál apostol így foglalja össze saját feladatát a rómaiakhoz írt levelében: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való engedelmességet jelenti. Mindehhez egy dolgot kell még hozzáfűzni: Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a hit hiteles hirdetőjévé.
Szent Pál apostol leveleiből számos részletet idézhetnénk, amelyben a hittel foglalkozik. Most csak egyet említsünk, amely bizonyára erősíteni fogja bennünk az evangélium hirdetésének lelkületét. Pál apostol arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12).
Talán jogosan értelmezzük úgy a népek apostolának ezen írását, hogy annak nem csupán egyetlen személy, azaz Timóteus a címzettje, hanem mindazok, akik a hit terjesztésén fáradoznak. Ebbe a kiszélesített körbe én is beletartozom. Mennyire fontos számomra, hogy a hitnek és a krisztusi tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Követem-e ezt a tanítást, s követem-e magát Krisztust? Hitem megvallásával és megélésével példakép vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, azért imádkozom hozzám, hogy üldözötten is boldognak érezzem magam. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, hanem egészen a tiéd akarok lenni. A világ sokszor talál rá alkalmat, hogy megzavarja törekvésemet feléd. Add nekem a hűség kegyelmét, a hitben való kitartás kegyelmét, a hitben való növekedés kegyelmét, és a végső állhatatosság kegyelmét, hogy eljussak örök Országodba!
