Battaplébánia

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés

Jézus földi születésnapját követően ma egy mennyei születésnapot, Szent István vértanúságát ünnepeljük. Őt tiszteljük Egyházunk első vértanújaként, aki méltó lett arra, hogy életét áldozza Krisztusért, hitéért. Szent István története azt tanúsítja, hogy Jézus születése és személye minden korban állásfoglalásra készteti az embereket. Elfogadhatjuk tanítását, követhetjük személyét, élhetünk evangéliuma szerint, de emberi szabadságunk és szabad akaratunk azt is megengedi, hogy szembeforduljunk vele, elutasítsuk őt. Ugyanakkor Jézus tanítványainak élete, tanúságtétele döntésre késztet bennünket. Szent István diakónus és a későbbi időkben a többi vértanú példája azt mutatja, hogy az Isten Fiában való hit, a Krisztusról szóló tanúságtétel, az ő evangéliumának hirdetése vagy a Jézus nevében véghezvitt csodák ellenszenvet, ellenállást vált ki egyesekből. István nem fél a hamisan vádlóktól, nem fél a szenvedéstől, s nem fél még a haláltól sem, mert Krisztus az örök üdvösséget ígérte a hűségeseknek.

A betlehemi jászoltól induló életutunk végső állomása a Krisztusért odaadott élet. A hit útja ez számomra, amely veszélyekkel jár, próbatételeket tartalmaz. Szent István kiállta a próbát, a döntő pillanatban hite szerint cselekedett. Nem gyalázta azokat, akik életére törtek, hanem imádkozott értük. A lelki nagyság jele és a hitben való végső megmaradás jele ez. El tudom-e viselni Krisztustól tanult türelemmel a bántalmazásokat? Meg tudok-e bocsátani krisztusi irgalommal az engem bántalmazóknak? Tudok-e a keresztre feszített Krisztushoz hasonlóan imádkozni azokért, akik ellenem vannak?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.

Boldog II. János Pál pápa

A karácsonyi ünnepi szentmisét Spányi Antal megyés püspök tartotta.

A főpásztor karácsonyi találkozása kispapjaival.

Másokért imádkozni – a szeretet dolga; de ha külön meg is kérnek rá, már szinte kötelesség. Már elég sokszor sikerült a másokért végzett ima, úgy értem: Legalább egy részleges eredménnyel végződött. Ebben nagyon sokat számít, hogy nem egyedül végzem az…

Másokért imádkozni – a szeretet dolga; de ha külön meg is kérnek rá, már szinte kötelesség. Már elég sokszor sikerült a másokért végzett ima, úgy értem: Legalább egy részleges eredménnyel végződött. Ebben nagyon sokat számít, hogy nem egyedül végzem az…

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20

Elmélkedés

Isten előtti hódolat

Karácsony értelmét keresem. Az ünnep titkát kutatom. A születés csodáját szeretném megérteni. Önző emberi világunkba belép az Isten, hogy megmutassa számunkra: lehet élni másokért, lehet szolgálni másokat. Aligha értem meg Isten titkát, ha nem akarok Jézushoz hasonlóvá válni. Aligha értem meg Isten felém hajló szeretetét, ha nem akarom Krisztushoz hasonlóan továbbadni e szeretetet. Aligha érint meg egy gyermek születésének felidézése, ha nem akarok magam is újjászületni. Aligha tölt el az ünnep öröme és boldogsága, ha nem Istentől szeretném ezt megkapni. A karácsony ünnepe ebben az értelemben lehetőség számomra. Lehetőség, hogy meglássam Isten Fiát, megérezzem szeretetét. Lehetőség, hogy ez az élmény lelki újjászületést hozzon számomra.

Az evangélium egyszerű szavakkal írja le az egykor történteket. Augusztus császár uralkodása idején egy Betlehem nevű városban Mária világra hozta gyermekét. A körülmények meglehetősen szerények, állatok istállójában találnak maguknak szállást. Mária pólyába takarta és a jászol szalmájára fektette az újszülöttet. Éjszaka nagy fényességgel angyalok jelennek meg a környéken tartózkodó pásztoroknak, hogy meghozzák nekik a hírt e születésről. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a megszületett gyermek a Megváltó. Szavukra a pásztorok rögtön elindulnak, hogy felkeressék a Megváltót, akiről hallottak.
A karácsony értelmét keresve, az ünnep titkát kutatva lélekben elindulok Betlehembe. Fülemben még cseng az angyalok éneke, amikor letérdelek a pásztorokkal együtt a jászol elé. Nincs ennél megfelelőbb köszönés. Nincs ennél szebb kifejezése az Isten Fia előtti hódolatnak. Letérdelek. Szeret. Érzem, hogy Isten szeret. Bűneim ellenére is szeret. Földi élete most kezdődött és a kereszten ér véget. Nincs benne egyetlen elmulasztott perc vagy megbánni szükséges pillanat. Megváltásom, üdvösségem szolgája ő. Fiú, aki az Atya szeretetében él.

Nem születhetek újra, de újjászülethetek. Képtelen vagyok meg nem történtté tenni múltban elkövetett bűneimet, de elindulhatok az életszentség vágyával egy új úton. Talán még késlekednék. Talán még nem érzem elérkezettnek az időt. De az idő neki dolgozik, az egész világ az övé, még akkor is, ha hatalma nem mutatkozik meg ebben a pillanatban. Én is az övé vagyok akkor is, ha oly nehezen akarom ezt elismerni. Előtte térdelek, az Isten Fia előtt. Itt a helyem, amit a jászol jelöl ki nekem. A régi ember szemével tekintek fel rá, alázattal, bűneimmel, hogy amikor felállok, ő emeljen fel. Hiszem, hogy azért lehetek itt, azért térdelhetek a betlehemi Gyermek előtt, azért emelkedhetek fel újra és azért élhetek a földön, mert az örök Isten a testvérem akart lenni. Hiszem, hogy itt a helyem a jászol előtt, Isten előtt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus, taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az istengyermeki méltóságot!

  December 24. hétfő: Köznap 16:00: Betlehemes játék                                      Szent István Templom 22:00:                                                    […]

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”
Lk 1,67-79

Elmélkedés

Amikor Zakariás nem hitt a gyermeke születését hírül hozó angyalnak, azt a büntetést kapta, hogy megnémult. Nem tudott beszélni egészen addig a napig, amíg fia, Keresztelő János meg nem született. A mai evangélium azt írja le, hogy büntetése leteltével újra képes volt beszélni és Istent magasztalta. Imádsága hálaadás. Nem azért, hogy megszűnt némasága, hanem Istennek a múltban cselekedett üdvözítő tetteiért és azért, hogy elérkezett a megváltás ideje. Zakariás hálát mond Istennek, hogy a választott nép történetében oly sokszor megmutatta irgalmasságát és gondviselő szeretetét. Ő szólt a néphez a próféták által, s figyelmeztette őket a szövetség megtartására, a törvények szerinti életre. Az ellenséges népektől való megszabadulás szintén Istennek köszönhető. Az ószövetségi történetekben számos esetben megfigyelhető, hogy a választott népet fenyegető ellenség legyőzését Istennek tulajdonítják, aki harcol népéért, népe szabadulásáért. Isten egykor ígéretet tett Ábrahámnak, majd ezt az ígéretet megújította Dáviddal, akinek leszármazottja lesz a Megváltó. Zakariás dicsőíti Istent, hogy az egykor tett ígéret hamarosan bekövetkezik, a várva várt Messiás hamarosan megérkezik a világba.

Az imádság második része fiának, Keresztelő Jánosnak a küldetését foglalja össze, aki a Megváltó előtt azzal a szándékkal fog fellépni, hogy felkészítse a népet az ő érkezésére. Próféta lesz, aki meghirdeti az üdvösség idejének beköszöntét és szavával bűnbánatra, megtérésre indítja az embereket. A Megváltó jövetele világosságot hoz a bűn sötétségében élők számára és megmutatja a béke, az Istennel való békesség útját. A Megváltó születése új élet lehetőségét jelenti számomra. Karácsony éjének fénye világosságot és békességet hoz életembe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

Az Apostoli Penitenciária által biztosított lehetőséggel élve, nemzeti kegyhelyünkön azok is teljes búcsúban részesülhetnek, akik legalább három, a II. vatikáni zsinat tanításáról szóló prédikáción részt vesznek.

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés

A szeretet nem bóvli

Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól, amiről a héten már olvashattunk. Az örvendezést és a hitet mélyíti el, és az önátadás készségét növeli bennünk a történet. A mögöttünk lévő decemberi napokat bizonyára a lázas készület jellemezte. Talán egyre nyugtalanabbak lettünk, hogy időben be tudjuk-e szerezni az ajándékokat mindenkinek, és bizony bosszankodtunk, amikor az általunk korábban kiszemelt ajándék elfogyott és mással kellett pótolnunk azt. Az ünnep közeledtével néha már elfogyott a türelmünk, és azt éreztük, hogy nem készülünk el időben. Az utolsó tanítási napot váró gyerekek türelmetlenségével vártuk az utolsó munkanapot, hogy végre vége legyen a karácsony előtti hajtásnak. A felpörgetett életmód, a sorbaállások nem tettek jót az idegeinknek.

Az utolsó napokban ráadásként ránk tör a lelkiismeretfurdalás: többször is elmehettem volna a hajnali misére. Jó lett volna odahaza is egy kicsit összeszedettebben megtartani a családi adventi gyertyagyújtásokat vasárnaponként. Jó lett volna esténként többször leülni együtt imádkozni. Jó lett volna, ha türelmesebb vagyok munkatársaimmal. Jó lett volna több időt szánni a lelki felkészülésre. Jó lett volna a kézzelfogható ajándékok keresgélése és vásárlása mellett vagy helyett szívnek szóló, szeretetünkről némán tanúskodó lelki ajándékokról is gondoskodni.

Ha valakiben most ilyen érzések vannak, hát tanuljon belőle! Jövőre is lesz advent, lesz karácsony. Ha most elkapkodtam, elhibáztam valamit, jövőre tudok ezen javítani. Sőt, talán még idén is van erre idő. Még 2 nap, 48 óra. Már nincs munka, nincs iskola! A boltba se szaladjak, mert amúgy is megvettek már minden normális dolgot, és selejtes kacatot ne adjak senkinek karácsonyra! A leárazott ajándék leértékelt szeretetről árulkodik.

A szeretet ennél értékesebb. A szeretet, amelyre mindenki vágyik minden ajándékon túl, ennél ezerszer értékesebb. A szeretet, amelyet nekem is éreznem, s mutatnom kell családtagjaim és mások felé, nem bóvli, nem értéktelen csecsebecse, nem hitvány szemét vagy ócska műanyag. A szeretet nem helyettesíthető semmi mással, még értékesnek mondott, drága ajándékkal sem.
Miért félünk kimutatni szeretetünket? Istennek volt ehhez bátorsága. Rendkívüli húzás volt részéről, hogy nem adott minden embernek 1000 négyzetméter földet és 100 négyzetméteres házat. Isten Fiának volt bátorsága ahhoz, hogy üres kézzel szülessen meg emberi világunkban. Volt bátorsága ahhoz, hogy 33 év múlva odategye üres kezét a keresztre, hogy azt irdatlan nagy szegekkel átszegezzék. Volt bátorsága ahhoz, hogy születésétől a haláláig minden pillanatban megmutassa szeretetét irántunk.

Van-e bátorságom ahhoz, hogy viszontszeressem őt? Van-e bátorságom az ő szeretetét továbbadni embertársaimnak? Van-e bátorságom kimutatni szeretetemet? Istennek volt bátorsága önmagát adni nekem. Nekem van-e bátorságom önmagamat adni neki?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!