Battaplébánia

Kérjük a kedves híveket, és minden jószándékú embert, hogy ne feledkezzen el nyilatkozni személyi jövedelemadójának 1%+1%-áról!

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

A tegnapi evangélium folytatásaként ma részletesebben olvashatunk Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételéről. Három kijelentést tartalmaz ez a tanúskodás.

Elsőként ezt mondja János: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Jézus a Megváltó, az ő küldetése az, hogy megszabadítsa az embereket a bűntől. Az Isten Báránya kifejezés világos utalás Jézus áldozatára, aki feláldozza magát a kereszten. Az ő áldozata hozta meg számunkra az Istennel való kiengesztelődést, bűneink bocsánatát.

János második fontos kijelentéséből megtudjuk, hogy Jézus a Szentlélekkel fog majd keresztelni. Ez arra való utalás, hogy a vízzel történő megkeresztelkedés után, amely az Istennel való élet kezdete, a Szentlélekben való megkeresztelkedés, megerősítés az Istennel való életet teszi teljessé bennünk. A Szentlélek egészen tisztává tesz bennünket, amely lelki megtisztulás az isteni élet feltétele. Arra indít bennünket, hogy életünket egészen Istennek adjuk.

A harmadik, s minden bizonnyal a leglényegesebb kijelentés János részéről így hangzik: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,34). János a Szentlélek Jézusra ereszkedését látta, s ez volt számára az a jel, amely meghozta annak hitbeli felismerését, hogy Jézus az Isten Fia. Jézust látni még nem jelenti a hitet számomra. A hit új látásmódot jelent. Azt, hogy a jelekben felismerek valami egészen újat. E jelek új irányba, Isten felé fordítják az életemet. A hit útja nem vezethet más irányba, csak Isten felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

A Székesfehérvári Egyházmegyében 2013-ban is folytatják a közös imádságot Kaszap István és Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért.

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

Az egykori zsidó vallási vezetők nem mentek személyesen Keresztelő Jánoshoz, hanem szolgáikat küldték hozzá. Azért szeretnének tisztán látni személyével kapcsolatban, mert hallottak arról, hogy tömegek mennek hozzá a pusztába prófétai szavait hallgatni és megkeresztelkedni. Kezdeti távolságtartásuk már előrevetíti, hogy miként fognak viszonyulni János tevékenységéhez. „Ki vagy te?” (Jn 1,19) – hangzik a kérdés János felé, aki tulajdonképpen nem is válaszol erre a kérdésre. Inkább arról kezd el beszélni, akinek az előhírnöke. Önmagáról legfeljebb annyit árul el, hogy milyen kapcsolatban áll a Messiással, az ő érkezését készíti elő. János cselekedeteiben egyesek joggal fedezték fel a messiási idők jeleit. A pusztában él, rendkívül egyszerű módon táplálkozik és öltözködik. De János nyíltan megvallja, hogy nem ő a Messiás. Ki vagy te? Talán Illés vagy? A próféta vagy?– hangzik ismételten a kérdés, de ő mindannyiszor nemmel válaszol. Ezt követően János nagyon röviden a hamarosan megérkező Jézusról beszél.

A keresztény tanúságtétel fontos elemére vezeti gondolatainkat János tanúskodása. Ne értékeljük túl önmagunkat, feladatunkat, munkánkat! Krisztushoz viszonyítsuk életünket! Róla beszéljünk! Hozzá vezessük a keresőket! Az ő tanítását hirdessük az igazságra szomjazóknak! Életemnek Krisztus a forrása. Életem őrá mutat, ő a viszonyítási pont. Azt, hogy ki vagyok, egyedül az határozza meg, hogy milyen kapcsolatban vagyok Jézussal. Ő alakítja személyiségemet, ő adja hitem növekedését. Jézus éljen és növekedjen bennem!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre, amely az első lépéseket teszi meg az új évezredben. Életére még erősen rányomja bélyegét a gyűlölet, az erőszak, az elnyomás, de az igazságosság, az igazság és a kegyelem iránti éhség még nem tűnt el sok ember szívéből, akik várják, hogy valaki elhozza a megváltást, amelyet te Fiad, Jézus által vittél végbe.

Boldog II. János Pál pápa

Szabadítsuk föl a bennünk pihenő jóságot, találjuk meg a nekünk szánt helyet a világban.

Minden új év magával hozza a várakozást, hogy jobb lesz a világ.

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Mária, példaképünk a hit útján

A karácsonyi időszak szép ünnepeként Máriára, Isten Anyjára figyelünk a mai napon. A karácsonyi örvendezés során az Egyház nem feledkezik meg az édesanyáról, akinek közreműködése, Isten akarata előtti teljes meghajlása szükséges volt ahhoz, hogy a Megváltó megszülethessen. Most mi is gyermeki szeretettel fordulunk Jézus édesanyjához, aki nagy szeretettel fordul minden édesanyához és gyermekhez.

Az evangéliumban arról olvashatunk, hogy az angyali üzenetet hittel fogadó pásztorok Betlehembe érvén elbeszélik csodás éjszakai látomásukat. Mária és a jelenlévők figyelmesen hallgatják őket. E rövid részlet összefoglalja az Isten Fia születésére adott emberi reakciókat: a csodálkozást, az elgondolkozást és az istendicsőítést.

Lukács evangélista ezt írja: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén” (Lk 2,18). E megjegyzés alapján jogosan gondoljuk, hogy a pásztorokon kívül mások is a születés helyére érkeztek. Az evangéliumok semmit sem árulnak el arról, hogy kik lehettek ők és hogyan értesültek a születésről. Nem tudhatjuk, hogy mi alapján jutottak el az istállóhoz, de aligha véletlenül jártak arrafelé éppen ebben az időben. Mivel még senki sem tudott a Megváltó születéséről, ezért csak arra gondolhatunk, hogy Isten valamilyen módon másoknak is tudomására hozta Fia születésének tényét. Igen, a történések hátterében Isten titokzatosan jelen van. Közli velünk szándékait, megismerteti velünk az általa véghezvitt dolgokat és olykor rejtélyes utakon indít el bennünket Jézus felé. Bizony néha magunk is elcsodálkozunk azon, hogyan is kerültünk ide, s milyen utakon vezetett bennünket az Isten. Csodálkozunk, mert szinte felfoghatatlan számunkra a csoda, hogy Isten emberré lett. Csodálkozunk, mert rendkívül dolgokat tudunk meg Isten üdvözítő tervéről és annak minden emberi képzeletet felülmúló megvalósulásáról.

Az evangélium így folytatódik: „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Mennyire jellemző Máriára az isteni üzenetről való elmélkedés! Gondolkozik mindarról, amit megismer Isten csodálatos szándékaiból. Az angyali üdvözletkor is megfigyelhettük, hogy Mária nem csak hallgatta a neki szóló üzenetet, hanem hittel elfogadta azt, és kész volt ahhoz igazítani saját akaratát. Igent mond Isten tervére és egész életében megteszi amit Isten kér tőle. Vajon én hogyan hallgatom Isten szavát? Meghallom-e a személyesen nekem szóló útmutatásokat és kész vagyok-e arra, hogy ahhoz igazítsam életemet? Törekszem-e arra, hogy az Isten szaváról való elgondolkozás, elmélkedés révén mind jobban megismerjem az ő szándékait?

A történetet ezzel zárja az evangélista: „A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak” (Lk 2,20). Legyen az istendicséret és az Istennek szóló magasztalás az én válaszom, hitvallásom, tanúságtételem arra, amit karácsonykor láttam és hallottam! Isten jelen van a világban és csodás dolgokat tesz. Isten velünk van. Isten velem van. Az isteni üzenetre rácsodálkozó, az arról elmélkedő és az Istent magasztaló Mária legyen példaképem a hit útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, Istennek szent anyja és a béke királynője! Taníts meg minket arra, hogy ha a békét akarjuk, akkor Jézusnak, a te fiadnak lépteit kell követnünk, s Jézusnak, az Isten Fiának útját kell járnunk. Segíts minket abban, hogy legyőzzük szívünkben a rosszat, legyőzzük szívünkben a nyugtalanságot, legyőzzük szívünkben a békétlenséget! Mária, fiad születésének éjjelén neked mondták el elsőként a betlehemi pásztorok, hogy az angyalok Istentől származó békét hirdettek a jóakaratú embereknek a földön. Segíts minket, hogy mi is közreműködjünk abban, hogy a béke megszülessen a világon!

„Kelet nagy misztikusa és aszkétája. A 90’-es évek elején hallottam először a nevét: egy Bejrútban dolgozó vendégmunkás csodálatosan meggyógyult, miután megkenték „Szent Charbel olajjal”, és kérték a Szent közbenjárását. Úgy hallgattam csodálatos életr…