Home

  • 2013. január 5. – Szombat (Jn 1,43-51)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
    Jn 1,43-51

    Elmélkedés

    András és János Keresztelő János tanúságtételének hatására, de saját elhatározásukból, saját döntésükből lettek Jézus tanítványai, ahogyan erről tegnap olvastunk. Nem hívja őket senki, mégis elindulnak. A mai részben Jézus szólítja meg Fülöpöt. Személyes meghívás ez, amely a későbbiekben többször megismétlődik majd, főként egyszerű halászok felé. Az Úr tanítványainak köre ilyen személyes megszólítások, meghívások alapján kezd növekedni.

    Elsőként Fülöpre figyelünk. Jézus így szól hozzá: „Kövess engem!” (Jn 1,43). Ekkor érdekes dolog történik. Fülöp azonnal elmegy, hogy szóljon Nátánáelnek, azaz egy másik embert hív Jézushoz, hogy ő is tanítványa legyen. Fülöp hívása egyúttal hitvallás is arról, akinek éppen most lett követője és tanítványa: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust” (Jn 1,45). Nátánáel kételkedve kérdez vissza: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” Fülöp így szól: „Jöjj, nézd meg!” (Jn 1,46). Ebben a válaszban a hit fontos jellegzetességét fedezhetjük fel, mégpedig azt, hogy erősebb a kételkedésnél. A hívő ember szilárd meggyőzése, és e meggyőződés melletti kiállása képes legyőzni a hitetlenségben élőket. Képes megmutatni számukra a hit útját. Gyere, nézd meg személyesen! – mondja Fülöp Nátánáelnek. Gyere, és győződj meg arról, amiről beszélek neked! Utána majd eldöntheted, hogy igazat mondtam-e. Az evangélista ugyanazokat a szavakat adja Fülöp szájába, mint amit maga Jézus mondott korábban annak a két tanítványnak, akik a Keresztelő tanúskodására indultak utána.

    Talán nekem is pontosan ezekkel a szavakkal kellene Jézushoz hívnom másokat: Gyere és nézd meg őt! Talán éppen ma indíthatok el valakit ezen egyszerű szavakkal a hit útján.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

  • Ilyenkor a legzordabb lelkű emberek is elgondolkodnak
    Posted in: Család, Felnőtt, Vitaindító

    Több mint 60 fogvatartottnak mutatott be ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros a Budapesti Fegyház és Börtönben. Az Esztergom-Budapesti érsek évről évre ellátogat az ország valamelyik börtönébe karácsonykor, és a hívő raboknak ajándékot is visz. Énekszóval üdvözölték Erdő Péter bíborost a Budapesti Fegyház és Börtön fogvatartottjai. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vezetője minden év karácsonyán ellátogat valamelyik magyarországi […]

  • 2013. január 4. – Péntek (Jn 1,35-42)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
    Jn 1,35-42

    Elmélkedés

    Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről tudósít a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük András, a másik pedig maga János evangélista, aki leírta a történetet. Felébred bennük a vágy, hogy annak követői legyenek, akiről János azt vallotta, hogy ő az Isten Fia. Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen percig sem marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János tanúságtétele tehát eredményes, ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert Jézus személye fontosabb az övénél.

    Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába szegődő két tanítvány? Mit várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul megfordul és szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38). Magam elé képzelem Jézus arcát, aki magában mosolyoghatott: Hát csak ez jut eszetekbe? Nem tudtatok jobbat kitalálni? Tényleg arra vagytok csak kíváncsiak, hogy melyik házban lakom? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni, ezért szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom veletek életemet!

    Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki ma hozzám fordul, s tőlem kérdezi, hogy mit szeretnék. Uram, nem a lakcímedre vagyok kíváncsi, hanem veled szeretnék élni!

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet.