Battaplébánia

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25

Elmélkedés

Sokszor nehéz pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mikor történik meg egy esemény. Az időpont meghatározásakor a pontosság ugyanis egészen relatív lehet. Mikor indul a vonat? Svájcban másodperc pontosan indítják a járatokat, tőlünk keletre az sem probléma, ha ezen a héten nem megy a vonat, majd a jövő héten elutazik mindenki, aki akar. Mikor kezdődik a szentmise? Egyes helyeken, főként városokban pontosan kell kezdeni a szentmisét, mert különben nem érik el a buszjáratot a mise után a hívek. Máshol ez nem volna annyira fontos, de a pap erénynek tartja a pontosságot. Némely faluban pedig csak akkor kezdődik mise, amikor a tejfelvásárló már végigért a településen, és munkájuk után az asszonyok odaértek a templomba. Számukra nem jelent problémát, ha fél órával később kezdődik a szentmise és emiatt később érnek haza.

Mikor jön el Isten országa? – kérdezik Jézustól az evangéliumban. Vajon meg lehet ezt pontosan határozni? És vajon az időpont a lényeg ebben a kérdésben? Az Isten országának eljövetelével kapcsolatban talán teljesen felesleges annak ideje utáni tudakozódásunk. Hiszen van, akinek soha nem jön el, vagy soha nem veszi észre, hogy eljött. Mások viszont állandóan Isten országában élnek, számukra az ország egy mindig jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.

Számodra eljött már?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19

Elmélkedés

Útja során Jézus leprásokkal találkozik. A korabeli szigorú szabályok szerint a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások Jeruzsálembe és a városokba nem mehettek be. A falvakba és kisebb településekbe bemehettek, de itt sem élhettek együtt a többi emberrel, hanem elkülönített helyeken laktak. Lukács evangélista leírása szerint a leprások Jézustól távol megálltak és onnan kiáltottak felé, kérték a segítségét. Ez a mozzanat megfelel a korabeli elvárásoknak, miszerint a fertőzöttek nem közeledhettek az egészségesekhez, nem érintkezhettek velük. A tíz leprás így kiált Jézushoz: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” A „Mester” megszólítással kifejezik Jézus iránti tiszteletüket, de nem nevezik őt például „Dávid fiának”, ami Jézus messiási szerepére, küldetésére utal. Könyörületet kérnek Jézustól, ami a gyógyulás utáni vágyuk kifejezése.

Ebben az esetben Jézus nem mond egyetlen gyógyító szót sem, hanem utasítást ad nekik, hogy mutassák meg magukat a papoknak. Az előírások szerint ugyanis, ha meggyógyult egy leprás és visszatérhetett a társadalom közösségébe, akkor ennek tényét a pap állapította meg. A leprások azonnal eleget tesznek az utasításnak, amely hitüknek köszönhető, s ezért útközben megtisztulnak, megszűnik betegségük.

A tíz meggyógyult közül csak egy érzi kötelességének, hogy Jézushoz visszatérjen és hálát adjon neki. Legyünk hálásak mindazért, amit Istennek köszönhetünk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy a te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a te gondolataid, e világ útjai nem a te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a te útjaidon járni. Vezess bennünket a te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10

Elmélkedés

Az Istennek való hűséges szolgálatra, a hit megőrzésére és a parancsok teljesítésére vonatkozóan mondja Jézus, hogy ez tanítványainak a kötelessége. Ha követői mindezt megteszik, nincs okuk dicsekvésre, hiszen csak kötelességüket teljesítik.

A kötelességek teljesítésével gond van napjainkban. Korunkban ugyanis éppen a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri őket. Azt sem akarják tudomásul venni, hogy saját jogaikat nem gyakorolhatják mások hátrányára, mások személyes jogait megsértve. Természetesen nem az emberi jogok tiszteletben tartása ellen emelek szót, de ha csak a jogaikra tanítjuk meg a gyerekeket és a fiatalokat, akkor biztosan helytelen úton járunk. Éppen úgy a kötelességek teljesítésére is kell őket nevelni.

Szabad akaratunknak köszönhetően szembefordulhatunk Istennel. De jogunk van szabadon őt választani is! Isten-szolgálatunkat ne csupán kötelességnek tekintsük, hanem tegyük szabadon és szeretettel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Lk 17,1-6

Elmélkedés

A tanítványokhoz intézett beszédében Jézus különféle intelmeket fogalmaz meg. Az első, hogy kerüljék a botrányokat. Ebben az esetben a botrány a bűnre vezetést, mások bűnre csábítását jelenti. Helytelen keresztény életünk következményeként az emberek elfordulhatnak Istentől, eltávolodhatnak a krisztusi közösségtől. Ez mindenképpen kerülendő, ezért törekedni kell a helyes vallásosságra és a példamutatásra. A botrányokozás súlyosságát jelzik a túlzó kifejezések, amelyek mintegy el akarnak rettenteni.

A következő intelem arra vonatkozik, hogy miként viselkedjen egy tanítvány, ha a másik vétkezik ellene. A másik bűnéről nem kell feltétlenül hallgatni. Azt szóvá kell tenni, hogy az illető belássa hibáját és a jövőben másként viselkedjen. A hibát, a bűnt mindig meg kell bocsátani. Nem kell azt újra és újra szóvá tenni, nem szükséges újból a másik fejére olvasni azt, hanem el kell felejteni, meg kell bocsátani.

A harmadik figyelmeztetés a hitről, a hit erejéről szól. Itt is a bibliai nyelvezetre jellemző túlzó mondással állunk szemben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hit nem arra való, hogy szederfát ültessünk a tengerbe. Jézus példája azt szemlélteti, hogy a hit nem ismer határokat. A hit Isten ajándéka, amelyet érdemes kérnünk. A hit feltétlen bizalmat jelent Isten iránt, aki számára semmi sem lehetetlen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Éberség és előrelátás

Az egyházi év végéhez közeledve egyre inkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy éberen várakozzunk és mindig legyünk készen az Úrral való találkozásra. A tíz hajadonról szóló hasonlat egyrészt az éberséget, másrészt a jócselekedeteket állítja a középpontba, mint követendő magatartást. Legyünk éberek, nehogy olaj nélkül, üres lámpával, üres kézzel, jócselekedetek nélkül álljunk, amikor az Úr megérkezik hozzánk. Jézus példabeszéde szerint azok számítanak okosnak és bölcsnek, akik éjszaka közepén álmukból felébredve is azonnal készen állnak. Az éberség, a készenlét és az előrelátás mellett az ő jócselekedeteiket jelképező olaj is fontos elem. Ez nem megosztható, azaz saját érdemeimet nem tudom másra átruházni, jószándékomat és jócselekedeteimet nem tudom másnak átadni. Éppen ezért az okosak magatartása nem tekinthető önzésnek, hanem felelősségteljes döntés, mert ha adtak volna az olajból, ők sem mehettek volna be a vőlegény ünnepére. Ha valaki a jócselekedetek elmulasztása miatt nem jut be a mennyországba, hanem a kárhozatra kerül, az ne másokat hibáztasson emiatt!

A balgák esete komoly figyelmeztetés számunkra. Nem gondolták, hogy esetleg többet kell várakozniuk. Nem gondoltak arra, hogy kevés lehet az olajuk, nem gondoskodtak többről. Mentségükre felhozhatnánk, hogy egy váratlan eset állt elő, rajtuk kívül álló ok lépett fel, nem ők hibásak azért, hogy késett a vőlegény. Mások hibája miatt miért ők kapják a büntetést? Gyenge lábakon áll ez a védekezés, ugyanis a többi szűz gondolt a késés lehetőségére és gondoskodtak tartalék olajról. Ők sem tudták előre, hogy késni fog a vőlegény, de számítottak rá, hogy ez sincs kizárva. A balgák is gondolhattak volna erre, megtehették volna ugyanezt. Elvesztették annak lehetőségét, hogy részt vegyenek a vőlegény ünnepén. Elmulasztották az alkalmat. Hiába hivatkoznak arra, hogy ők is meghívottak és hiába kérnek bebocsátást utólag, a vőlegény elutasítja őket: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Emberileg talán könyörtelennek tűnik az elutasítás, de ne essünk abba a hibába, hogy a vőlegényt kezdjük el hibáztatni a balgák mulasztása miatt! Ha valaki a saját bűnös élete és a szeretet elmulasztása miatt nem jut be a mennyországba, hanem a kárhozatra kerül, az ne Istent hibáztassa emiatt!

A bölcs előrelátás azt jelenti, hogy állandóan gondolunk az Istennel való végső találkozásra. Ez a jövőben biztosan bekövetkező találkozás hatással van jelen életünkre, azaz állandóan szemünk előtt tartjuk azt, hogy mit kell megtennünk üdvösségünkért, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk. Az időpontot nem tudhatjuk előre. Az is biztos, hogy az esemény egyszeri lehetőség lesz számunkra. Az örök életre való feltámadásban mindazok részesülnek, akik megőrizték a Krisztussal való közösséget és nem tértek le a hit útjáról. Akik hűségesek maradnak Krisztushoz, és éberen várják őt, azoknak nem kell attól félniük, hogy bezárul előttük a mennyország ajtaja. A mennybe való belépőjegynek az ember jócselekedetei számítanak, mindaz a szolgálat, amit önzetlenül végzünk másokért, embertársainkért.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet köt bennünket hozzád, amely szeretet a jegyesi és a hitvestársi kapcsolat és minden emberi kapcsolat alapja. A te vendégednek tartjuk magunkat, és örülünk annak, hogy meghívottak vagyunk, mert hívásod a te szereteted jele. Együtt élni, ünnepelni veled, erre kaptunk mindannyian meghívást. Személyes felelősségünk, hogy mennyire vagyunk előrelátóak és felkészültek. Könnyelműségünk akár végzetes is lehet. Adj nekünk okosságot és bölcsességet, hogy lelkünk égő mécsesével várjuk eljöveteledet!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Mt 25,31-40

Elmélkedés

Ki ne ismerné a ma ünnepelt Szent Márton püspök életéből azt a jelenetet, amikor Amiens városának kapujában megosztotta köpenyét a téli hidegben didergő koldussal? Bár katonatársai kinevették, Márton jól tudta, hogy helyesen, Krisztushoz méltó módon cselekedett, bár ekkor még nem volt megkeresztelve, hanem csak hittanuló volt. Cselekedetének helyességét igazolja, hogy éjszakai látomásában maga az Úr mutatta a mennyben az angyaloknak a Mártontól kapott fél köpenyt. A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Az Úr úgy vette, hogy a koldus személyében Márton ővele tett jót.

Szent Márton cselekedete a felebaráti szeretet nagyszerű példája. Ezen egyetlen tettéért azonban aligha avatták volna szentté az egykori Savaria, a mai Szombathely szülöttét, később a franciaországi Tours városának püspökét. Nem is ez volt életében az egyetlen jótett, de ettől ismertté, híressé vált. Sok más jótettel is törekedett az életszentségre, mintha csak az lett volna életének vezérelve, hogy mindennap valami jót tegyen. Legyen meg bennünk is az a szándék, hogy naponta jót teszünk egy rászorulóval, akiben Krisztust ismerhetjük fel, akinek személyében magának az Úrnak nyújtunk segítséget. A jócselekedetek sosem maradnak mennyei jutalom nélkül. A nagylelkűség nem vár ennél többet.

(c) Horváth István Sándor!

Imádság

Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8

Elmélkedés

A „hűtlen” intéző jézusi példabeszédének helyes megértése nem egyszerű feladat, hiszen elhamarkodottan azt is gondolhatnánk, hogy csalásra, mások megkárosítására bátorít minket. Elsőként azt kell tisztán látnunk, hogy a történetben nincs szó arról, hogy az intézőt ért vád igaz. Nincs kizárva, hogy rosszindulatú emberek igazságtalanul vádolták meg őt a gazda előtt, aki elhitte a híresztelést. Pedig az is lehetséges, hogy hűségesen dolgozott az intéző az ura számára és nem a maga javára. Ebben a helyzetben az intéző megoldást keres. Nem esik kétségbe, nem kezd el védekezni a vádak ellen, hanem a lehető legügyesebb módon próbálja biztosítani jövőjét azzal, hogy barátokat szerez magának. Tény, hogy az intéző valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a meglehetősen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A hitelezőnek így is maradt haszna az üzleteken, legfeljebb kevesebb.

Egyértelmű, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás utánzására bátorítja tanítványait. A történettel egyrészt azt tanítja, hogy a személyes és a ránk bízott javainkkal okosan kell gazdálkodnunk, másrészt ismerjük fel minél hamarabb az olyan helyzeteket, amelyek lelki hátrányt okoznak nekünk és tegyünk meg mindent a lelki fejlődés, előrelépés érdekében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, én nem vagyok világosság saját magam számára. Szem lehetek, de világosság nem. Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság? Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot! A te fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet. Magamtól csak sötétségem van, te viszont világosság és fény vagy, aki szétszórod sötétségemet és megvilágítasz. Nem tőlem jön a világosság, s csak akkor van bennem a fény, ha te megadod.

Szent Ágoston

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22

Elmélkedés

A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünnepelik a keresztények világszerte. Ez a bazilika a római pápa székesegyháza, valamint „a város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.” A bazilika a Kr. utáni IV. század elején épült Nagy Konstantin császár kezdeményezésére és I. Szilveszter pápa szentelte fel 324-ben a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére. Később Keresztelő Szent Jánost és Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánították. Jelentőségét tekintve napjainkban egyedül a vatikáni Szent Péter-bazilika előzi meg. E bazilikát tartjuk az első nyilvános keresztény templomnak, hiszen amikor a római császár a milánói rendeletben engedélyezte a kereszténység szabad gyakorlását, ebben a templomban ünnepelték először nyilvánosan a szentmisét. Korábban ugyanis a föld alatti katakombákban és magánházaknál gyűltek össze a keresztények az eucharisztia ünnepére.

Az ünnep evangéliuma Jézus életéből azt az eseményt idézi elénk, amikor az Úr megtisztítja a jeruzsálemi templomot. E cselekedetével egyrészt a mennyei Atya Fiaként birtokba veszi az Atya házát, lakóhelyét, másrészt visszaadja azt eredeti rendeltetésének megfelelően az istentisztelet céljára. Minden templom az Isten és az ember találkozásának helye. A mi templomainkban az Oltáriszentségben van jelen Krisztus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33

Elmélkedés

A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt. Általában a tornyok szoktak lemaradni ezekről a templomokról. A csonkaság napjainkra az épületek jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos megjegyzést kaphattak az építtetők. Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vélhetően ezt a jézusi mondást is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták befejezni az építkezést, mert például elfogyott az erre szánt pénz. Az ilyen épületek esetében a lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb jelentősége a dolognak.

Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Ne hagyjuk abba a lelki építkezést, fejlődést! Törekedjünk a teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
Lk 14,15-24

Elmélkedés

Jézus a mai evangéliumban szemléletes példázatot mond arról, hogy Isten országába minden ember meghívást kap. Olcsó kifogások keresése és ostoba mentegetőzés jellemzi a meghívottakat, akik nem akarnak részt venni az ünnepségen. Mindez mögött visszautasítás húzódik meg, mert a szeretetteljes hívásnak nem kell feltétlenül engedelmeskedni. A lakomán való részvétel nem kötelező senki számára. Szabadon el lehet fogadni, de akár vissza is lehet utasítani. Nem arról van szó tehát, hogy valaki eleve méltatlan és ezért nem is kap meghívást, hanem arról, hogy mindenki meghívott, de egyesek méltatlanná teszik saját magukat. Kivonják magukat Isten uralma alól és hűtlen módon elhagyják őt. Nem egyszerűen tapintatlanság, tiszteletlenség ez az ember részéről, hanem állásfoglalás Istennel szemben, amelynek sokan nem látják a következményeit. Nem Isten zár ki tehát egyeseket az ő országából és az üdvösségből, hanem az ember zárja ki saját magát mindebből azáltal, hogy nem követi az isteni hívást.

Az elutasításnak következménye van, amelyet a szabadon döntést hozó személynek vállalnia kell. A hívás elfogadása tesz vendéggé az Isten által rendezett lakomán. Valóban boldog az, aki meghallja a hívást és eleget tesz annak, mert Isten szeretete fogja örökre körülvenni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az Evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.