Battaplébánia

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés

Isten országának megvalósulása Krisztus földi életével kezdődött el és az ő végső eljövetelével fog beteljesülni. Addig az időig azonban folyamatos a küzdelem a rossz és a jó között a világban, és emberként ebben a küzdelemben élünk, mégpedig olyan értelemben is, hogy a mi lelkünkben is harcol a rossz és a jó. Isten Szentlelke pünkösd óta kiárad a hívekre, hogy igaz szívvel tudjunk imádkozni Isten országának eljöveteléért, és elkötelezetten munkálkodjunk annak megvalósulásán. Szükségünk van arra, hogy a Lélek által folyamatosan megújuljunk, s a régi emberből új, a lélek szerint és a Szentlélekben élő emberekké váljunk. Nem mondhatunk le az állandó megújulásról és a folyamatos lelki fejlődésről.

A mai evangélium lezárja az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatát és összefoglalja ezek mondanivalóját. Jézus közérthető hasonlatai minden hallgatót önvizsgálatra indítanak, ugyanakkor döntésre késztetnek minket Isten országával kapcsolatban. A döntés, egyrészt meghatározza magatartásunkat a jelenben, másrészt örök sorsunkat dönti el. Isten ígérete kettős: egyrészt már a földi élet során boldogságot ad mindazoknak, akik törvényei, útmutatásai szerint élnek és engedelmeskednek neki, másrészt az örök életet adja jutalmul mindazoknak, akik földi életük során a szeretet törvénye szerint élnek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus két példázatot mond a mennyek országáról, amelyekben kincshez, illetve igazgyöngyhöz hasonlítja azt. Mindkettő azt fejezi ki, hogy a mennyek országa olyan nagy érték, amelynek megszerzéséért érdemes minden másról lemondani. Ezt teszi a földműves, aki rátalál a földben a kincsre, és ezt teszi a kereskedő is, aki igazgyöngyöt talál. Magatartásukban azonban ne a kapzsiságból fakadó vagyonszerzést vagy a birtoklási vágyat lássuk, mert akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Az Isten országa ugyanis nem földi vagyontárgy, amitől gazdagabbak lehetünk, hanem olyan kincs, amely lelkünket gazdagítja.

Korunk válságainak egyik mélyebb gyökere az lehet, hogy sokan mindent meg szeretnének szerezni maguknak, amit értékesnek tartanak, de nem akarnak áldozatokat hozni. A munka, a tanulás, a családi vagy társadalmi élet területén csak akkor lehet előbbre jutni, ha képesek vagyunk áldozatokat is hozni céljaink elérése érdekében. Közhelyszerűen mondhatjuk: mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen. Az előbbre jutásért küzdenünk kell. Azt természetesen senki sem veszi szívesen, ha olyan dolgot vesznek el tőle, ami az igazságosság vagy a vélt igazságosság szerint neki jár. Önként viszont bárki lemondhat saját anyagi javairól, hogy másokat segítsen azokkal. Az irgalmasság ilyen gyakorlása által is növekszik az Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

Elmélkedés

Az evangéliumokban ritkán fordul elő, hogy Jézus meg is magyarázza az általa mondott példabeszédet. Ennek oka az, hogy a példázatok önmagukért beszélnek. Mondanivalójukat, üzenetüket bárki könnyen megértheti, hiszen a mindennapi élet és munka világából merítik témájukat. A magvetőről vagy a búzáról és a gyomnövényről, a konkolyról szóló hasonlat közérthető volt a jelenlévők számára, hiszen aligha lehetett köztük olyan, aki ne vetett vagy ne aratott volna saját földjén. Amikor Jézus magyarázatot fűz az elhangzottakhoz, akkor ezzel nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy válasszon. Ez a magyarázat, ez az erősebb felszólítás azonban már nem mindenkinek szól, hanem csak a tanítványoknak, akiktől ezek szerint az Úr többet vár, nagyobb odaadást kíván, mint a sokaságtól.

A válaszadást nekünk, keresztény embereknek nem lehet, s nem is érdemes kikerülni, hiszen mindannyiunkat személyesen érint. A búzáról és a konkolyról szóló beszéd magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és a rossz egyaránt jelen van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni őket, amely a választást nehezíti számunkra. Egy idő után azonban kiderül a különbség, s nekünk állást kell foglalnunk, vajon jó búzaként vagy haszontalan gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktől függ, hogy az utolsó ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a példabeszédek rólunk szólnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés

Amint az elmúlt héten több alkalommal is láttuk, Jézus szívesen beszélt példabeszédekben. Az Isten országáról szóló tanítása során különösen is alkalmazta ezt a beszédformát, hiszen az ember számára nehezen megragadható valóságról van szó. E példázatokkal szemléletes módon mutatta be Isten uralmának megvalósulását. A magvetőről szóló hasonlat azt szemléltette, hogy az isteni üzenet hogyan jut el az emberi szívekbe, hogyan kezd el növekedni és termést hozni.

A mai evangéliumban Jézus először a mustármag növekedéséhez hasonlítja a mennyek országát, azt jelezvén, hogy a kicsinyke ország az isteni közreműködésnek köszönhetően nagyra növekszik. A kovászról szóló hasonlat pedig azt jelenti, hogy az Isten országához tartozó emberek kovászként, élesztőként vannak jelen a világban és hatást gyakorolnak a világban élőkre.

Jézus azáltal von be minket Isten országába, hogy a példabeszéd állásfoglalásra késztet minket: vajon bennem megtörténik-e ez a növekedés? Növekszik-e bennem Isten örömhíre? Engedem-e, hogy az evangélium, a krisztusi igazság átformálja életemet és az Úrhoz tegyen hasonlóvá? Az ország növekedéséért nekem is tennem kell valamit, kovászként nekem is élesztő hatással kell lennem másokra. Magatartásommal Krisztus életét és tanítását adom tovább.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod.

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Mt 13,44-52

Elmélkedés

Szénánál értékesebb kincs

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat három rövid hasonlattal zárul, amelyek a földbe rejtett kincsről, a kereskedő által megtalált igazgyöngyről és a tengerből mindenféle halat kifogó halászhálóról szólnak. Jézus így fejezi be tanítását: „Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.” Bár Máté evangélista nem jegyzi le, de azért tegyük hozzá az érem másik oldalát is: az igazak pedig a mennyország örökké tartó boldogságába jutnak.

Sablonosan fogalmazva most az következne, hogy „manapság úgy élnek az emberek, mintha nem volna végső számonkérés”, pedig valójában régen is legalább ennyien gondolkodtak, éltek hasonlóan. Jó példa erre a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch: A szénásszekér című alkotása, amely az 1500-1502-es években készült, s amely jól szemlélteti a középkori gondolkodást. Egy korabeli holland mondás szerint „a világ egy szénaboglya, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak tud.” Bosch festménye éppen ezt szemlélteti. A jól megrakott szénásszekeret ördögök húzzák a pokol felé. Körülötte létrákkal és hosszú favillákkal felszerelkezve tolonganak az emberek, és próbálnak maguknak minél több szénát megszerezni. Az emberek ruházata elárulja, hogy mindenféle társadalmi osztályba tartoznak: vannak köztük szegényebbek és tehetősebbek, gyalogosan és lóháton érkezők, de még az egyházi és világi méltóságok, a pápa és a császár sem hiányoznak. A szénásszekér tetején gonosz szellemek csábítják az embereket a bűnre. Az égből Krisztus figyeli a menetet. Egy angyal ugyan az ég felé, Krisztusra nézve imádkozik, de rá nem figyel senki. Az az érzésünk, hogy a szekér megállíthatatlanul halad előre. A festmény egy három képből álló sorozat (triptichon) középső eleme. Tőle balra a bűnbeesést és az Éden-kertből való kiűzetést ábrázolja a festő, a jobb oldalon pedig a pokol látható. A három kép így jól összefoglalja a bűn eredetét a régmúlt időkből, a bűn kibontakozását a világ jelen idejében és a bűn következményét, a kárhozat állapotát, ami a jövőben vár a bűnösökre.

Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy Jézus hasonlatai arról szólnak, hogy az ember próbáljon minél többet megszerezni magának. A földműves birtokolni akarja a megtalált kincset, a kereskedő szintén meg akarja szerezni az igazgyöngyöt, mintha ők is arra törekednének, hogy minél több szénát markoljanak maguknak a szekérről. Jézus példázataiban azonban másról van szó, mert amíg a széna a bűnök sokaságát szemlélteti a festményen, addig a kincs és az igazgyöngy az Isten országát, azaz olyan értéket, amely valóban megszerzendő, elérendő az ember számára. A földműves és a kereskedő egyaránt lemond minden evilági vagyonáról, eladják mindenüket, mert Isten országát minden földi vagyonnál értékesebbnek tartják. Ők nem földi kincseket akarnak tehát birtokolni, hanem élni akarnak Isten országában és ennek megfelelően cselekszenek.

Ha becsukják Bosch festményének oldalsó részeit, akkor egy új alkotás, a Csavargó című kép látszódik. Ő azokat jelképezi, akik keresik az igaz utat. Talán engem is jelképez e csavargó. Megtehetem, hogy egy maroknyi szénáért, elszáradt fűcsomóért küzdök egész életemben, de választhatom azt is, hogy keresem az Isten országának kincsét. Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
Jn 11,19-27

Elmélkedés

Lázár halálhírét hallva Jézus csak egy kis késlekedéssel indul útnak, s akkor érkezik meg, amikor a barátja már négy napja halott. A mai evangélium szerint mind a jelenlévők, mind az elhunyt testvére méltatlankodnak Jézus késése miatt, mert bíztak abban, hogy Jézus megmenthette volna a beteg Lázárt a haláltól, ha korábban érkezik.

Lázár feltámasztásával Jézus megmutatja isteni erejét, amely nem csak a betegségek megszüntetésére képes, hanem akár a halottakat is visszahívhatja az életre. Mielőtt azonban a sírhoz menne és feltámasztaná a halottat, Mártával való beszélgetése során Jézus szóban is kinyilatkoztatja isteni erejét és azt várja, hogy Márta kifejezze hitét. Márta három dolgot állít Jézusról: azt, hogy ő a Messiás, ő az Isten Fia és az Atyától jött a világba. Emellett a feltámadásba vetett hitéről is tanúskodik, amely szintén Jézus személyéhez kapcsolódik. Jézus szóbeli kinyilatkoztatását és Márta hitvallását a továbbiakban a feltámasztás cselekedete erősíti meg.

Hiszek-e Krisztus szavában és cselekedetében? Hiszek-e Isten újjáteremtő erejében? Félre tudom-e tenni emberi elképzeléseimet és elvárásaimat, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem? Hiszem-e, hogy Isten engem is feltámaszt majd a halálból? Hiszek-e az örök életben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja!

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,18-23

Elmélkedés

Jézus példabeszédei megszólítják és gondolkodásra késztetik a hallgatóságot. A példákat az érti meg igazán, aki a szereplők helyébe tudja képzelni magát. Ennek köszönhetően a történetek fordulópontjai lehetőséget adnak a változásra, a megtérésre az ember számára. A hallgató szereplővé válik, s ezáltal egy új világ tárul fel számára.

A példabeszédek zöménél többféle lehetőségünk is van, hogy magunkat gondoljuk a történésekbe. A magvetőről szóló beszédből és ma olvasott jézusi magyarázatából elsősorban az következik, hogy a köves, a bogáncsos vagy a jó talaj valamelyikébe helyezzük magunkat, akik befogadjuk az isteni tanítás magvait.

Egy másik lehetőség, hogy mi vagyunk a magvetők, akik elhintjük, azaz továbbadjuk a Jézustól hallottakat. Korábban már volt szó arról, hogy Isten országa állandóan növekszik, legalábbis akkor, ha a keresztény emberek dolgoznak, fáradoznak ezért. Mennybemenetele előtt Jézus úgy rendelkezett, hogy apostolai folytassák az ő szolgálatát, folytassák az igehirdetést. Az Egyház azóta is ennek a küldetésnek engedelmeskedik, s e folyamatba minden kor keresztényei bekapcsolódnak, hogy az új nemzedékek megismerjék az üdvösségre vezető igazságot. Kész vagyok-e szavaimmal, cselekedeteimmel és egész életemmel Isten üzenetét hirdetni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük közelségedet és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a színeváltozás hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk.

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
Mt 13,10-17

Elmélkedés

A tanítványokhoz vagy a néphez intézett tanításai alkalmával Jézus szívesen használt példázatokat, hasonlatokat. A példabeszédek a hétköznapi életből merítik témájukat. Olyan hasonlatok ezek, amelyeket az egyszerű emberek is könnyen megértettek. Legalábbis azok, akik megnyitották szívüket a tanítás előtt és annak mondanivalóját magukra vonatkoztatták. Akik viszont elzárkóztak, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket, azok nem értették meg. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik.

Amikor a tanítványok arról kérdezik Jézust, hogy miért beszél példabeszédekben, a válaszból kiderül, hogy ennek elsődleges célja az, hogy az Isten üzenetére kíváncsi és azt megvalósítani kész hallgatóság megértse mondanivalóját, azok viszont, akik bezárják szívüket Isten előtt, ne értsék meg azt. A megértésnek ugyanis nem csupán az egyszerűség a feltétele, hanem az is, hogy az ember nyitott legyen a megismert igazságok befogadására. Ha valaki a hit által egyre inkább megnyílik Isten üdvözítő terve előtt, akkor a kinyilatkoztatott igazságokat egyre jobban fel tudja fogni s megérti azokat. Valóban boldog az, aki úgy fogadja el a tanítást, hogy megérti annak üdvözítő erejét. A történelemből vagy keresztény szóhasználattal az üdvtörténetből megérthetjük, hogy Isten mindent az emberekért, a mi üdvösségünkért tesz. Megérti-e ezt a szívem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9

Elmélkedés

A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései, példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház ezt a magvetést folytatja.

Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása. Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28

Elmélkedés

A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért tőle. A tanítványoknak pedig – ebben is követve Mesterüket – teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be. Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk, s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország dicsőségében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”

Teilhard De Chardin