Battaplébánia

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés

Jézus arra próbálja felkészíteni tanítványait, hogy missziós útjuk során nehézségekkel is fognak találkozni. Nagyon szemléletes hasonlatot mond azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatnak azok, akik küldetésében járnak: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Az Úr tehát nem él álomvilágban, s nem akarja hitegetni övéit, akik az ő nevében indulnak. A nehézségekről, az üldözésekről és az elutasításról nem úgy beszél, mint amelyek lehetséges mellékhatások a küldetés teljesítése során, hanem mint olyan hatások, amelyek bizonnyal be fognak következni.

Szavai ugyanakkor bátorítást is tartalmaznak, hiszen az üldözések közepette sem maradnak magukra az ő követségében járók, mert a Szentlélek velük lesz. Isten Lelkének szerepe kettős. Egyrészt erőt és bátorságot ad, másrészt a tanúságtétel szavát, illetve az igazság melletti bölcs érvelést nyújtja a krisztusi tanítványnak.

Aki valóban hűséggel és az igazságot el nem ferdítve hirdeti Krisztus szavát, az üldözéseket fog átélni. Ha megfordítjuk Krisztus kijelentését, akkor megkérdezhetjük: aki nem tapasztalja meg az említett nehézségeket, az valóban Krisztus szavát hirdeti? Az üldözésektől nem kell félnünk! Tekintsünk rájuk úgy, mint jelekre, amelyek igazolják, hogy nem tértünk le a krisztusi útról.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, az ifjúság sok nehézségnek és veszélynek van kitéve. Szíve lelkesen tágra nyitott, ezért képtelen mindig felismerni a látszat és igazság, a hamisság és becsület ellentéteit. Őrizd meg az ifjú szíveket a hozzád vezető egyenes úton. Őrizd ártatlanságukat és örömüket, hálájukat és vidámságukat. Őrizd meg őket a te szeretetedben.

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15

Elmélkedés

A tizenkét apostol egy nagyobb közösség szolgálatára kap küldetést Jézustól. Az apostoli igehirdetés az Isten országáról szól. Ugyanennek az országnak a megvalósulását jelzik és az igehirdetést alátámasztják az apostolok által, de Jézus nevében véghezvitt csodák. Az apostolok szóbeli igehirdetése és a tettekben megnyilvánuló tanúságtétele minden embert meghív a krisztusi közösségbe, az Egyházba, hogy ne magánemberként, hanem a közösség tagjaiként is dolgozzunk az Isten országáért. Aki egykor befogadta az apostoloktól és aki ma elfogadja az apostolok utódaitól a tanítást, az Krisztus igazságát fogadja el. Ez az igazság és a szeretet gyakorlása teremti meg és élteti a közösséget.

Az apostolok mindenféle eszköz nélkül, egyedül a rájuk bízott tanítással és hatalommal indulnak. Nem tesznek fel kérdéseket, nem kezdenek el aggodalmaskodni, hanem rábízzák magukat a gondviselésre, s elindulnak, hogy mindenben megfeleljenek annak a küldetésnek, amelyet Jézus rájuk bízott. Az egymásra utaltság és a kölcsönös bizalom az, amely megalapozza küldésüket.

Napjainkban Jézusnak ugyanígy szüksége van olyan emberekre, akiket megbízhat az örömhír továbbadásával és Isten országának terjesztésével. Olyanokra, akik szintén megbíznak őbenne és készek arra, hogy életüket erre szenteljék. Van-e bennem annyi bátorság, hogy elfogadjam a küldetést?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagy te is. Benne vagy minden kézfogásban, minden találkozásban. De különösen ott vagy, amikor szent áldozatod körül gyűlünk egybe. A szeretet szent találkozása ez, ne engedd hát, hogy figyelmetlen, érzéketlen szívvel vegyek részt benne.

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7

Elmélkedés

Az előzményekben Máté evangélista bemutatta Jézus csodáit és részletesen ismertette tanítását. A továbbiakban megismerhetjük, hogy milyen az élete azoknak, akik az Úrhoz csatlakoznak, azaz engedik, hogy az üdvösség tanítása átformálja személyiségüket, megváltoztassa életüket. Látni fogjuk, hogy a tanítványi élet lényege, hogy az ember egyre jobban hasonlóvá váljon Mesteréhez, Jézushoz, osztozzon vele szenvedésében és megdicsőülésében egyaránt.

A mai evangélium azokat mutatja be, akik Jézus legszorosabb tanítványi köréhez tartoztak, az apostolokat. Az apostolok kiválasztásakor Jézus a kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a hívást és az ezzel járó sorsot, valamint küldetést. Engedték, hogy Mesterük átalakítsa életüket és új feladatot bízzon rájuk. Küldetésükkel osztoznak Jézus küldetésében. Megbízást kapnak, hogy ők is hirdessék Isten országának eljövetelét. Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében. Jézus azért hozza létre a Tizenkettő közösségét, hogy e kiválasztottak tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a földön s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget, teljes életközösséget vállalnak az Úrral.

Az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megköszönöm Neked azokat az örömöket, amelyekben a lelkem segítségével részesedem. Köszönöm a költészet és a zene szépségeit, az életemet eligazító és betöltő igazságokat. Köszönöm a sok jót, amelyet felismertem és megtettem. Köszönöm minden szavadat, amelyet nekem kinyilatkoztattál, és minden indítást, amely megérintette bensőmet. Köszönöm Uram, hogy te magad vagy az igazság, és hogy benned megtalálom életem értelmét.

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Elmélkedés

Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődik. Egészen emberi a kérdés, amelyből érződik, hogy Péter is és a többiek is inkább valami evilági, földi jutalomra gondolhattak, mintsem mennyeire. Isten nagylelkűsége azonban nem csupán itt a földi életben akarja megjutalmazni a hűséges tanítványokat, hanem az örök életet ajánlja fel mindenkinek. A történet kapcsán mindannyiunkban felmerül a kérdés: miért követem Jézust? Miért vagyok tanítványa? Mit várhatok tőle? Kérdéseink jogosnak nevezhetők. De képes vagyok mindent elhagyni Jézus szeretetéért? Elhagyok-e mindent, ami ehhez a világhoz köt? Valóban le tudok mondani mindenről? Aki ezt meg tudja tenni, biztosan számíthat a megígért jutalomra és az örök életre is.

A helyes döntésért érdemes imádkoznunk. A Szentlélek legfőképpen abban tud minket segíteni, hogy eljussunk a mennybe, az üdvösségre. És ezért valóban érdemes hozzá imádkozni. Ő mondja meg nekünk, hogy mit kell elhagynunk üdvösségünk érdekében és mit kell érte megtennünk. Ha hallgatunk szívünkben megszólaló szavára és megtesszük mindazt, amire ösztönöz minket, akkor Jézus ígérete szerint elnyerjük az örök életet. Kérhetünk-e többet Istentől, mint az örök élet? Adhat-e nekünk Isten többet, mint az örök élet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Hosszú az út! Sokan elfáradnak; feladják vagy azt gondolják: nem lehet segíteni, ezért együnk-igyunk, és vigadjunk. Ámde mi a te ajándékaidat fogadtuk magunkba. Szent ételeddel megerősítve új utakat kell keresnünk egymás felé. Add, hogy osztozkodjunk egymással azon, amit magunkhoz vettünk.

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés

Jézus elindul, hogy életre keltse a kafarnaumi elöljáró gyermekét. Útközben egy beteg érinti meg ruháját a gyógyulás reményében. A történet végén érintésével visszahívja az életbe a halott kislányt. Jézus egyetlen érintése, egyetlen szava elegendő a gyógyuláshoz vagy a feltámadáshoz. Ezek az érintések kettős irányból indulnak el. Egyrészt Jézusban együttérzés ébred a betegek iránt és meg akarja mutatni, hogy az irgalmas Isten tud segíteni és akar is segíteni a gyengéken és betegeken. Másrészt pedig az emberi kérés is cselekvésre ösztönzi őt. Hittel, bizalommal és reménnyel fordulnak hozzá, és ő csodával jutalmazza meg ezt a hitet.

Érdekes elem, hogy az elöljáró házában összegyűlt és a kislány halálát gyászoló, siránkozó családtagok és ismerősök kinevetik Jézust, amikor ő azt állítja, hogy a kislány nem halt meg valójában, hanem csak alszik. E nevetés arra utal, hogy nem ismerik Jézus isteni hatalmát, s nem gondolják róla, hogy képes visszaadni a halottaknak az életet. Vajon mit gondolhattak pár perccel később, amikor a kislány felkelt? Talán akkor elhitték, amit Jézus mondott, hogy tudniillik tényleg csak aludt? Vagy azt hihették, hogy csodát tett és feltámasztotta a halálból? Az evangélista hallgat a jelenlévők utólagos vélekedéséről, mi viszont ne maradjunk némák.

Hiszek-e Jézus isteni hatalmában?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, nem szabad azt hinnem, hogy az egyház a maga intézményes valóságában nem a te szereteted és gondviselő útmutatásod kifejezője lenne. Győzd le kevélységemet. hogy felismerjem: nem lehet az Isten Atyja annak, akinek az egyház nem édesanyja. Segíts, hogy mindig szeressem egyházadat, mint édesanyámat.

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés

Létezik-e Isten?

Egy férfi egyszer fodrászhoz ment, hogy levágassa a haját. Munka közben a fodrász beszélni kezdett hozzá, s hamar Istennél kötött ki, pontosabban annál, hogy Isten nem létezik. Véleményének igazolására a szokásos érvet hozta elő. Annyi szenvedés, betegség van a világban, miért nem szünteti meg ezeket az Isten? Ha létezne, akkor nem tűrné el, hogy az emberek ennyi nyomorúságot elviseljenek. Közben kimutatott az ablakon, az utca szemközti oldalán, a járdán ülő két koldusra: Nézze csak milyen nyomorúságos az életük! Miért nem ad nekik Isten jobb sorsot? Azért, mert nem is létezik. A sok rossz és baj mind azért van a világban, mert nem létezik Isten, aki megszüntethetné azokat. A férfi türelmesen hallgatta a fodrász mondandóját, tudta, hogy nem sok értelme volna vitázni vele. Amikor a fodrász végzett, megköszönte munkáját, fizetett és elköszönt. Az utcáról még visszalépett és így szólt: „Tudja, a fodrászok nem léteznek. A világon nincs egyetlen fodrász sem.” A fodrász csodálkozva kérdezte: „Hogy mondhat ilyet? Hiszen éppen most vágtam le a haját. Én is egy fodrász vagyok.” De a férfi folytatta: „Márpedig a fodrászok akkor sem léteznek. Nézze csak azokat a koldusokat, milyen ápolatlan és hosszú a hajuk és a szakálluk. Ha léteznének fodrászok, akkor nem volnának ilyenek, és nem volna egyetlen hosszú hajú ember sem a világon.”

A kérdést, hogy létezik-e Isten, sokféle oldalról meg lehet közelíteni. Megkérdezhető, hogy bizonyítható-e létezése, mint teremtőé? A teremtett világ szépségét, rendezettségét, belső törvényszerűségeit látva az emberek egy része azt mondja, hogy ez mind Istennek köszönhető. Mások szerint mindez egy bizonyos fejlődésnek köszönhetően alakult ki. Egy másik szempont szerint Isten az erkölcsi rend szerzője, ő határozza meg, hogy mi nevezhető jónak és mi rossznak. Mások szerint maga az ember dönti el, hogy miként minősíti a cselekedeteket, ennek szélsőséges megnyilvánulása az, miszerint minden jó, amit az ember tesz, a rossz, a bűn nem is létezik. További szempont az igazságosság, miszerint életünk végén Isten lesz a bíránk, ő fog igazságos ítéletet mondani életünkről. Mások szerint a földi életben az igazságtalanság uralkodik az emberek között, és mindig lesznek olyanok, akik szerint nekik több jár a földi javakból, mint másoknak, s ez az igazságtalanság soha nem szüntethető meg. Isten létezését megközelíthetjük abból a szempontból is, hogy a hívő emberek szerint ő adta szívünkbe a boldogságvágyat, a boldogság keresését és azt is, hogy a túlvilági, örökké tartó boldogságra vágyakozzunk. És ha Isten adta nekünk ezt a vágyakozást a boldogság után, akkor ő is töltheti azt be. A nem hívő emberek szerint mindenkinek egyedül kell megküzdenie saját boldogságáért.

Bármilyen szempontból is közelítjük meg a kérdést, mindig lesznek olyanok, akik hívő emberként válaszolnak, mások viszont a hitetlenség nézőpontjából. Érvekkel, cáfolhatatlan magyarázatokkal és tudományos bizonyítékokkal egyik tábor sem fogja meggyőzni a másik tagjait. Mert Isten létezésében akkor kezd el hinni az ember, amikor a szíve mélyén meghallja Jézus hívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Ez a szeretetteljes hívás indíthatja el az embert a hit útján. Imádkozzunk azért, hogy a nem hívők egyszer meghallják szívük mélyén az Úr hangját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
Mt 9,14-17

Elmélkedés

Jézus Krisztus e világba jövetelével új korszak kezdődött az emberiség számára. A Megváltóra és az isteni ígéretek beteljesülésére való várakozás ideje elmúlt, beköszöntött az üdvösség korszaka. Jézus fellépéséből ez nyilvánvalóan kiderült a kortársak számára, hiszen tanítása egészen újszerű módon világította meg azt az igazságot, amely az embereket az üdvösségre vezeti és csodái által megtapasztalhatóvá vált Isten irgalma. Az üdvösség új korszakának jeleit mindenki láthatta, de egyesek nem ismerték fel e jeleket, nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Jézus mennybemenetele újabb fordulópontot jelent. Földi életből való távozását követően új korszak kezdődik a köréje gyűlt és őt követő közösség, az Egyház számára. Ez az idő komoly próbatételt jelent mindenki számára, s ezt csak azok állják ki, akiket újjáalakít Isten Lelke. Az ószövetségben több alkalommal hangzik el az ígéret, hogy Isten meg fogja lelkileg újítani népét. Jézus mennybemenetelét követően aztán hamarosan elérkezik a Szentlélek, aki megújítja a tanítványok szívét, s elkötelezettségre és tanúságtételre indít. A Lélek bennünk való működése által folyamatosan megújul bennünk az istenképiség. Életünk célja az, hogy egyre hasonlóbbá váljunk ahhoz, akivel halálunk után találkozni fogunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, szívem szeretet nélkül nem tud meglenni. De még sokáig kell veled menetelnem, míg szeretetedet igazán megismerem. Akkor talán megtanulom, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kész leszek feltétel nélkül magam odaadni. Szívem tele van boldogság utáni vággyal, de ez a vágy is megkínoz, mert nem tud igazán beteljesülni. Ezért kell előbb abba a sötétségbe esnem, mely önző kívánságaimat kioltja. Csak akkor lesz a szeretetem oly erős, mint a halál, mert akkor saját önzésem börtönét törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz bennünket az isteni élet dicsőségére. Uram, töltsd be ürességemet, hogy szereteted halvány sugarát mindig láthassam!

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Mt 9,9-13

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a következőt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Kijelentését azoknak címzi, akik helytelenítik, hogy betér Máténak, a vámosnak házába.

Istennel való kapcsolatunk egyik jellegzetes eleme, hogy beismerjük bűneinket. Nem szégyen bűnösként odaállni a szent Isten elé, hiszen e találkozás a lelki újjászületés forrása. Esendőségünk és gyengeségünk megvallásának nem az a célja, hogy még jobban elkeseredjünk vagy elveszítsük önbizalmunkat. Isten előtt azért valljuk meg bűneinket, mert él bennünk a remény, hogy ő nem akar meghagyni a bűnös állapotban, hanem fel akar minket emelni. Él bennünk a remény, hogy ő nem megbüntetni akar minket, hanem megbocsátani, mert végtelenül irgalmas. Él bennünk a remény, hogy ő képes jóvá alakítani bennünket. A lelki felemelkedés első lépése a bűnbánat. Az irgalmas Jézus ma hozzánk fordul, és minket, bűnösöket, bűnbánókat hív, miként egykor meghívta Mátét. Egy vámost, egy pénzbeszedőt hívott meg, akit mások bűnösnek tartottak foglalkozása miatt. Az Úr betér a mi házunkba, a mi otthonunkba is, ahogyan betért Máté házába. S miként Máté életét megváltoztatta e találkozás, ugyanúgy az én életemet is új irányba állítja. Mit teszek, ha megszólít, meghív az irgalmas Jézus?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, arra rendeltél minket, hogy örömben éljünk. A munka egyedül nem töltheti be életünket; add hát, hogy megértsük az öröm mélyebb értelmét, az ünnep, az ünneplés, a játék, az üdülés, a pihenés, a művészet belső gazdagságát és felemelkedettségét, de leginkább add meg a bennünket szerető, ránk váró emberekkel való együttlét örömét. Örömvárásunknak az legyen a csúcspontja, mint ahogyan te is mondottad: öröm nekem az emberek között lenni.

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mt 9,1-8

Elmélkedés

A béna meggyógyításának történetébe Máté evangélista nagyon ügyesen szövi bele a bűnbocsánatról szóló tanítást. A történetet tehát úgy érdemes olvasnunk, hogy mindkét szálat, azaz a testi és a lelki gyógyítást is figyelemmel kísérjük. Jézus számtalan csodát tett tanító útja során, és sokféle betegségből meggyógyította az embereket. Isteni hatalmáról és természetfeletti erejéről tanúskodnak ezek a gyógyulások.

A bűnbocsánat szentségében szintén Isten hatalmának, pontosabban irgalmának köszönhetően részesülünk. Az irgalmas Isten ugyanis képes eltörölni minden bűnünket, s új életet kezdhetünk vele. Igen, a szentgyónásban arról van szó, hogy a természetfeletti világ, az isteni kegyelem beavatkozik emberi életünkbe, hogy minket felemeljen. Ennek szép példája a béna esete, aki teljesen magatehetetlen, csak barátai segítségével kerülhet Jézus közelébe, de az isteni közbeavatkozásnak köszönhetően meggyógyul, s ennek bizonyítéka, hogy a saját lábán távozhat.

A csoda megtörténte után a meggyógyult béna hazamegy. Minden bűnbánat és megtérés valójában hazamenetel, olyan, mint a tékozló fiúé, aki szintén hazatért atyjához. A bűnbánatot hirdető Jézus ma hozzánk fordul: Hol jársz? Felismered-e bénaságodat és beismered-e bűnösségedet? Indulj el haza!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítésének természeti csodáját követően Jézus gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy hatalma van felettük. Jézus azonnal felismeri, hogy kivel áll szemben, s rögtön tudja, hogy miként kell cselekednie. Egyetlen szavával szabadítja meg a két megszállottat a bennük lakó gonosztól. Az Urat az indítja erre a cselekvésre, hogy az embert az üdvösségre segítse, a gonosz lélek ugyanis éppen ezt szeretné megakadályozni. Segítsége minden embernek szól, s mindenkit az üdvösség felé vezet.

Érdekes, hogy a gonosz lelkek is azonnal felismerik Jézus kilétét és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell fogadni személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülni vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson minket a gonosz ártó befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozza el számunkra, hogy szabad lélekkel követhessük őt.

Felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Van-e személyes kapcsolatom vele? Engedem-e, hogy ő legyen életem ura?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te egyszülött Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust örök főpappá és a mindenség Királyává tetted, hogy szeplőtelen áldozatként a kereszt oltárán engesztelésül odaadja önmagát, és véghez vigye az emberek megváltásának szent művét. Részesíts minket az ő országának lelkületéből, mert az ő országa igazság és élet, kegyelem és szentség, az igazságosság, a szeretet és a béke.