Battaplébánia

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Szent Józsefnek, a munkás élet eszményképének ünnepén arra az emberre emlékezünk, aki munkájával gondoskodott a Szent Családról. A Szentírás meglehetősen szűkszavúan beszél személyéről, mindössze a Jézus gyermekkorával foglalkozó részekben tűnik fel, és a későbbiekben is kevés helyen történik rá utalás. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy mindennapi munkája szeretetének kifejezése volt Jézus és Szűz Mária iránt. Élete arra példa, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy valaki az Úr hiteles követője legyen és Istennek tetsző, igaz életet éljen. Egyszerű és hiteles életével, valamint szorgalmas munkájával szentelte meg mindennapjait s vált egyre tökéletesebbé Isten előtt.

A keresztény tanítás szerint az ember a munkájával bekapcsolódik a teremtő Isten munkájába. Ezt sokan nem látják be, ezért a munkát tehernek tekintik, és kényszerből, csupán a megélhetés biztosítása érdekében végzik. Mások a kétkezi vagy szellemi munka helyett inkább ügyeskedéssel és mások becsapásával igyekeznek nagy vagyont szerezni, s aztán felelőtlenül élvezik az általa nyújtott előnyt és kényelmet. Jó volna megtalálni a munka becsületét és értékét! Munkánkat tekintsük szolgálatnak és végezzük lehetőleg alázattal! Dolgozzunk annak tudatában, hogy szebbé tehetjük az Isten által teremtett és ránk bízott világot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Szent Józsefnek, a munkás élet eszményképének ünnepén arra az emberre emlékezünk, aki munkájával gondoskodott a Szent Családról. A Szentírás meglehetősen szűkszavúan beszél személyéről, mindössze a Jézus gyermekkorával foglalkozó részekben tűnik fel, és a későbbiekben is kevés helyen történik rá utalás. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy mindennapi munkája szeretetének kifejezése volt Jézus és Szűz Mária iránt. Élete arra példa, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy valaki az Úr hiteles követője legyen és Istennek tetsző, igaz életet éljen. Egyszerű és hiteles életével, valamint szorgalmas munkájával szentelte meg mindennapjait s vált egyre tökéletesebbé Isten előtt.

A keresztény tanítás szerint az ember a munkájával bekapcsolódik a teremtő Isten munkájába. Ezt sokan nem látják be, ezért a munkát tehernek tekintik, és kényszerből, csupán a megélhetés biztosítása érdekében végzik. Mások a kétkezi vagy szellemi munka helyett inkább ügyeskedéssel és mások becsapásával igyekeznek nagy vagyont szerezni, s aztán felelőtlenül élvezik az általa nyújtott előnyt és kényelmet. Jó volna megtalálni a munka becsületét és értékét! Munkánkat tekintsük szolgálatnak és végezzük lehetőleg alázattal! Dolgozzunk annak tudatában, hogy szebbé tehetjük az Isten által teremtett és ránk bízott világot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés

Megtört kenyér az asztalon

Az emmauszi tanítványok történetét érdemes összekapcsolnunk a múlt vasárnapi evangéliummal, Tamás apostol esetével, akinek Jézus a következőket mondta: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Szent Lukács evangélista soha nem látta Jézust, nem találkozott sem a földön járó, sem a feltámadt Úrral, mégis azt szeretné tanítani a két emmauszi tanítvány esetével, hogy találkozhatunk a Feltámadottal és eljuthatunk a hitre.

A világhírű festő, Rembrandt számos bibliai témájú alkotása közül több festménye is az emmauszi tanítványok történetét dolgozza fel, hol az Emmausz felé tartó tanítványokat, akikhez Jézus útközben csatlakozik, hol a vendéget házukba éppen behívó embereket. Legkedveltebb jelenete pedig a kenyértörés pillanata. Egyik ilyen művén Jézus éppen megtöri a kenyeret, ezt látva az egyik tanítvány kezét csodálkozva maga elé emeli, a másik megkapaszkodik az asztalban, így figyelik Jézus cselekedetét. A festményen a háttérben szerepel még egy fiú, talán egy szolga, aki tálcán hozza számukra a sült halat, de ő üres tekintettel, teljesen értetlenül néz az asztalnál ülőkre, semmit sem ért a látottakból. Egy másik művén, egy nagyon figyelemreméltó vázlatrajzán Rembrandt Jézus eltűnésének pillanatát próbálja megragadni a kenyértörést követően. Persze, ami éppen eltűnik és nem látható, azt meglehetősen nehéz ábrázolni, lefesteni. Ezen a képen arról a helyről, ahol Jézus ült az asztalnál, nagy fényesség, világosság árad és megvilágítja a két személyt.

E művészi ábrázolások segítenek minket az események megértésében. Látható, hogy a művészek valóban sokat gondolkodtak, elmélkedtek az evangéliumi jeleneteken és hittel közelítettek ahhoz. Nekünk is érdemes elmélkednünk a leírások egy-egy elemén, részletén, amelyek sajátos üzeneteket hordoznak. Az emmauszi történetben a következőt mondják a tanítványok a hozzájuk csatlakozó ismeretlennek: Jézus nagy hatású próféta volt, akit halálra ítéltek és keresztre feszítettek. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt.” Múlt időben beszélnek: mi azt reméltük. Most már nem remélnek, reményük meghalt, mert úgy gondolják, hogy az Úr halálával minden véget ért. Végtelenül csalódott és reményvesztett emberek ezek a tanítványok. Egy halott ember már nem tud csodát tenni, egy halott személytől már nem lehet megváltást várni. Emlékszünk még húsvéti elmélkedésünk üzenetére? A feltámadt Krisztus a mi reményünk! Ennek igazságát tapasztalják meg az emmauszi tanítványok is. Amikor felismerik az Urat a kenyértörésben, akkor egyetlen pillanat alatt újjáéled bennük a remény. Ettől kezdve már nyoma sincs a csalódottságnak, az elkeseredésnek, hanem nagy lelkesedéssel azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe az apostolokhoz, hogy elmondják nekik a velük történteket.

Szent Lukács leírása ugyan nem tesz róla említést, de minden bizonnyal az Úr eltűnését követően az általa megtört kenyér ott maradt az asztalon. A feltámadt Krisztus láthatatlan marad testi szemünk számára, de a hit által felismerhető. És bár ő eltűnik, rejtőzködik, láthatatlanul van jelen, mégis itt marad számunkra minden szentmisében az oltár asztalán a megtört kenyérben. Ismerjük fel jelenlétét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te betértél a két emmauszi tanítvány házába és szemük láttára megtörted a kenyeret. Cselekedeted fordulópontot jelentett a számukra, rögtön felismertek téged és azonnal visszaindultak Jeruzsálembe. Csalódottan jöttek, de most lelkesen mennek vissza. Kételkedve jöttek, de most már hit ébredt bennük. Nem értették hivatásukat, de most már tudják, hogy ők is a te feltámadásod tanúi és hirdetői. A veled való találkozás arra indítja őket, hogy visszatérjenek és elmondják a közösség többi tagjának élményüket. Bátoríts minket és adj nekünk erőt, hogy feltámadásod tanúi és örömhíred hirdetői legyünk!

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés

A kenyérszaporítás csodája és Jézusnak az élet kenyeréről mondott beszéde között egy más jellegű csodáról, Jézus vízen járásáról olvashatunk Szent János evangéliumában. A kenyerek megszaporítása alkalmával Jézus több ezer ember előtt mutatta meg isteni hatalmát. A vízen járás alkalmával kevesebben, csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy az Úr felette áll a természet erőinek és isteni képességekkel rendelkezik. A rendkívüli esettől maguk a tanítványok is megijednek. Ennek alapján jogosan feltételezzük, hogy alighanem pánik tört volna ki a nép körében, ha többen látják a vízen járást. A megijedt tanítványokat Jézus ezekkel a szavakkal nyugtatja: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20). Jézus csodái azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk isteni hatalmától, nincs okunk félelemre, amikor hozzánk közeledik. Ha engedjük, hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba halad életünk hajója.

A feltámadt Krisztus jelenései olyan események, amelyek bizonyos félelmet ébresztenek. Ezért amikor Krisztus megjelenik az apostoloknak és a tanítványoknak, általában így köszönti őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Félelmük örömre változik, amikor felismerik Mesterüket. Legyen bennem is öröm, amikor a feltámadt Krisztussal találkozom!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítást idézi fel a mai evangélium. Jézus kenyeret és halat ad a Tibériás-tó mellett összegyűlt embereknek. Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás eseménye, amelyről a múlt pénteken olvastunk. Ez utóbbi esetnél, amikor az apostolok kiérnek a partra hajójukkal, Jézus hallal és kenyérrel várja őket.

A két csodát a közös helyszínen kívül több más elem is összeköti. Mindkettőben jelen van az isteni cselekedet, Jézus tette, amely pótolja a hiányt, megadja az embereknek azt, amire szükségük van. Emellett közös elem az emberi közreműködés, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve az apostoloknak ki kell vetniük a hálót a vízbe. Az embernek tehát valamit tennie kell a csoda érdekében és nem várhatja tétlenül, hogy Isten mindenről gondoskodjék. János evangélista hosszasan írja le a körülményeket, de magát a csodát egyetlen mondattal foglalja össze: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta a népnek.” Ennek köszönhetően mindenki jóllakott. Hiszek-e a csodában?

A hagyományos értelmezés szerint a kenyérszaporítás csodája az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában, az átváltoztatott kenyérben Jézus a testét adja nekünk. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban az Úr szent testét veszem magamhoz?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36

Elmélkedés

Jézusnak a mai evangéliumban olvasott szavai megvilágítják keresztény küldetésünket. Ezt mondja: „Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti.” Egyértelmű, hogy ez a kijelentés elsősorban magára Jézusra, a második isteni személyre vonatkozik. A Fiú azért jött a világba, hogy mindenkinek hirdesse az Isten országáról szóló örömhírt.

Másrészt vonatkozik Jézus követőire is. Feltámadása után, mennybemenetelét megelőzően azt a parancsot adta az apostoloknak, hogy folytassák, amit megkezdett, végezzék az evangélium hirdetését. Az Egyház minden korban az Úr parancsának igyekszik megfelelni. Ennek köszönhetően jutott el hozzánk a krisztusi tanítás, és most a mi kötelességünk az üdvösség örömhírének továbbadása a következő nemzedéknek.

A húsvéti időszak a hit útján vezet minket. A hithez nélkülözhetetlen, hogy helyes képünk legyen Istenről. Egy helytelen istenkép a hitetlenség veszélyét rejti magában. Istent mindenekelőtt Jézus Krisztus személye és tanítása által ismerjük meg. Az Úr tanúságtétele igaz. Egyszerűen, meggyőzően tanít minket a mennyei dolgokról, a lelki gazdagságról, Isten titkairól. Tanítása által a mennyei dolgok vonzáskörébe kerülünk és egyre közelebb kerülhetünk a minket szerető Istenhez. Segítsen minket a Szentlélek az igaz Isten megismerésében!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36

Elmélkedés

Jézusnak a mai evangéliumban olvasott szavai megvilágítják keresztény küldetésünket. Ezt mondja: „Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti.” Egyértelmű, hogy ez a kijelentés elsősorban magára Jézusra, a második isteni személyre vonatkozik. A Fiú azért jött a világba, hogy mindenkinek hirdesse az Isten országáról szóló örömhírt.

Másrészt vonatkozik Jézus követőire is. Feltámadása után, mennybemenetelét megelőzően azt a parancsot adta az apostoloknak, hogy folytassák, amit megkezdett, végezzék az evangélium hirdetését. Az Egyház minden korban az Úr parancsának igyekszik megfelelni. Ennek köszönhetően jutott el hozzánk a krisztusi tanítás, és most a mi kötelességünk az üdvösség örömhírének továbbadása a következő nemzedéknek.

A húsvéti időszak a hit útján vezet minket. A hithez nélkülözhetetlen, hogy helyes képünk legyen Istenről. Egy helytelen istenkép a hitetlenség veszélyét rejti magában. Istent mindenekelőtt Jézus Krisztus személye és tanítása által ismerjük meg. Az Úr tanúságtétele igaz. Egyszerűen, meggyőzően tanít minket a mennyei dolgokról, a lelki gazdagságról, Isten titkairól. Tanítása által a mennyei dolgok vonzáskörébe kerülünk és egyre közelebb kerülhetünk a minket szerető Istenhez. Segítsen minket a Szentlélek az igaz Isten megismerésében!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21

Elmélkedés

A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete, amelyet nem kiérdemlünk cselekedeteinkkel, hanem ajándékba kapjuk. A megváltás művében minden értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért történik. Erről a szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította a szenvedés vállalásával és halálával. Reményünk szerint ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk és feltámadásunk után az örök életben. Isten nem akar minket elítélni bűneink és engedetlenségünk miatt, hanem a legvégsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentsen minket. A megváltás titkát így foglalja össze Jézus a mai evangéliumi részben: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött Fiát adta a világnak, aki a keresztfán feláldozta életét az emberek megváltása érdekében. Jézus önfelajánlása és áldozata azt eredményezi, hogy új életet ad neki az Atya a feltámadásban. Ha hiszek Jézus feltámadásában és kész vagyok arra, hogy felajánljam életemet Istennek, akkor remélhetek abban, hogy feltámadok az örök életre.

A hit nem kényszer egyetlen ember számára sem, hanem Isten ajándéka, amelyet elfogadva boldoggá, teljessé és értékessé válik életünk. Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Jn 3,7-15

Elmélkedés

A Nikodémussal való beszélgetés második részletét olvassuk a mai napon az evangéliumban. János evangélista nem árulja el pontosan, hogy milyen céllal érkezik Jézushoz Nikodémus, aki írástudó volt és a farizeusok csoportjához tartozott. Bizonyára hallhatott Jézus csodáiról és arról, hogy a csodák láttán sokan hittek benne. Nikodémus még nem jutott el a hitre, és világosabban szeretne látni, többet szeretne megtudni Jézusról. Éjszaka keresi fel őt, aminek vélhetően az az oka, hogy a többi farizeus előtt szégyelli magát amiatt, hogy érdeklik a Jézus által véghezvitt csodák, illetve érdeklődést tanúsít tanítása iránt. Talán nem is számított arra, hogy a Jézussal való első találkozása során olyan komoly vallási kérdés kerül szóba, mint a lelki újjászületés, amely az Úr kijelentése szerint a hit által a Szentlélekben történik. Talán nem értett meg mindent világosan az elhangzottakból, de felébred benne egy jószándékú kíváncsiság. Engedi, hogy Jézus vezesse az ő gondolatait és tanítsa őt.

Ez a hozzáállás, Nikodémus magatartása nagyon tanulságos számunkra, mert nem csupán kíváncsiság vezeti, hanem lelkének nyitottsága, amely igazságra szomjazik. Nem a maga igazságát akarja Jézussal közölni, hanem kérdést tesz fel: Hogyan lehetséges az újjászületés?

Az örök élet igéit Jézus adja nekünk. Engedem-e, hogy neveljen, tanítson?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”
Jn 3,1-8

Elmélkedés

A mai evangéliumban ismét egy olyan személlyel találkozunk, aki a hit útját járja, bár ez a jelenet nem a feltámadt Krisztussal való találkozásról szól, hanem korábban játszódik. Nikodémus a lelki újjászületésről beszélget Jézussal, amely során felvetődik a vízből és a Szentlélekből való újjászületés gondolata. Ezt bátran vonatkoztathatjuk a keresztségre és a bérmálásra. A vízzel való keresztség, amelyet az Egyház húsvét éjszakáján szolgáltat ki a hittanulóknak, lelki újjászületést jelent. A megkeresztelt ember meghal a bűnnek és feltámad, újjászületik Krisztusban. A bérmálás szentsége, amely a Szentlélek ajándékának elnyerése, szintén újjászületést jelent: a megbérmált személy teljes felelősséggel kötelezi el magát a keresztény életre. A lelki újjászületés további lehetősége a bűnbocsánat szentsége, amelyben Isten eltörli a bűnbánó ember vétkeit. Éljünk rendszeresen ezzel a lehetőséggel, amely által az irgalmas Atya szeretett gyermekeiként fogad vissza minket szeretetébe.

A húsvét ünnepe és a feltámadás titkának megismerése a hit útján indít el mindannyiunkat, s ennek az útnak jelentős állomása a lelki újjászületés. Krisztus test szerinti feltámadásának egyik következménye az, hogy tanítványainak lelkileg kell újjászületniük, amit Isten Lelke kezdeményez bennük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.