Battaplébánia

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40

Elmélkedés

A nép odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, akinek tanításában különleges erőt ismertek fel. Ezzel ellentétben a szadduceusok képviselői vitát kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi törvényt fogadták el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek abban. Jézus válaszából világossá válik, hogy Isten az élet Ura. Ő adja minden embernek az életet a születéskor és ő adja az új életet a feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja, hogy az életnek ezzel vége, s utána a semmi következik. Isten új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk Istennel, részünk lehet az örök szeretetben. Az örök élet tehát mindenki számára a személyes földi lét folytatását jelenti, de más módon.

Életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Isten ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk, Istenre azonban mindkettő igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók büntetésre számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és feltámasszon az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés

A kereskedők kiűzésével Jézus olyan határozottsággal tesz rendet a jeruzsálemi templomban, majd olyan magabiztosan kezd el ott tanítani, mint aki otthon van. Valóban, pontosan erről van szó, hiszen a szentírástudósok értelmezése szerint ezzel a cselekedetével Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, amely az Isten lakóhelye, Isten nevének vagy Isten dicsőségének a háza. János evangéliuma szerint Jézus kifejezetten az ő Atyja házának nevezi a templomot: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Jézus tehát hazatér Atyjának házába és birtokba veszi a templomot, hogy az újra az imádság, az istentisztelet és az Istennel való találkozás helye legyen.

A születése utáni negyvenedik napon ide, a jeruzsálemi templomba hozza el őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően bemutassa Istennek. A későbbiekben családjával együtt évről évre ide zarándokol Jézus, s már tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap keresés után találják meg őt. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet tanítani, s csodát is tesz e helyen. Mindezek fényében érthető, hogy felháborodik azon, hogy a kereskedők nem Isten imádására, hanem üzletelésre használják a templomot.

A templom megtisztítását követően Jézus tanítani kezd, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnám hallgatni, meg kell tisztítanom lelkemet, el kell belőle távolítanom mindazt, ami nem oda való. Csak tiszta szívvel vagyok képes teljes odaadással figyelni Jézus tanítására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44

Elmélkedés

„Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál” (Lk 19,42) – mondja Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt követően megjövendöli a város pusztulását. Szavai néhány évtizeddel később beigazolódtak, amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben megostromolták és elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felgyújtották. Jézus megsiratja a várost, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.

Az Úr szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Bárcsak minden ember felismerné, ami üdvösségére szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk. Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket. Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „A názáreti Jézust Isten feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).

Isten megismerése állandó feladatot jelent számunkra. E folyamatban a kezdeményezés mindenképpen Istené, ő nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ő mutatja ki szeretetét irántunk, amit azonban az ember nem mindig akar viszonozni. Önmagunk számára az üdvösség útjának megismerése és az azon való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat, hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a szeretetre!

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget, mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt, ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.

A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben. Erre volt jó lehetőség a Hit éve. Éltem-e a lehetőséggel?

A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem kaptam volna semmit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Isten nagylelkű. Ő úgy szeret, hogy nem tesz különbséget az emberek között, hanem mindenki felé kiárasztja szeretetét. Nem méricskél, hanem bőségesen árad belőle a szeretet, mert Isten nagylelkű. És azt szeretné, ha az ember is nagylelkű lenne, hisz az ember sokszor kicsinyes és önző. Az ember sokszor azt képzeli, hogy nem képes a nagylelkűségre.

A ma ünnepelt Szent Erzsébet életének cselekedetei azt bizonyítják, hogy a nagylelkű szeretet megvalósítása lehetséges az ember számára. A nagylelkűséget csak úgy lehet gyakorolni, ha elkötelezzük magunkat mellette s nem elégszünk meg azzal, hogy időnként egy-egy jócselekedet végzésével megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Szent Erzsébet azzal a meggyőződéssel végezte az irgalmasság cselekedeteit, hogy mindent Krisztusnak és Krisztusért tesz. A szegényekben Krisztust látta, őt szolgálta. Ezt az önzetlen és áldozatkész magatartást tanuljuk meg tőle és lépjünk mi is a tevékeny szeretet útjára! Így válhatok nagylelkűvé, így lehetek szentté.

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) – olvassuk Szent Erzsébet ünnepén az evangéliumban. Erzsébet észrevette az irgalmasságra szomjazókat s a cselekvő szeretet útjára lépett, olyan példát mutatva, amelyet sok évszázad után is követendőnek tartunk. Félretette nemesi származását, uralkodói méltóságát, hogy a szegények felé fordulhasson, és jelenvalóvá tegye számukra az irgalmas Istent. Isten engem is arra hív, hogy legyek irgalmas.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent dicsérete és magasztalása mindörökké.

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lk 18,35-43

Elmélkedés

A vak ember látni szeretne. Csak annyit szeretne, ami más embereknek természetes. Nem akar ő kiváltságot, hanem csak azt, amire másoknak lehetősége van. A jerikói vak látni szeretne. Nem kifejezetten Jézust, hanem csak a világot, amely körülveszi. A világot, amit minden más ember láthat. A jerikói vak csodát szeretne. Mert ha egy vak szeme megnyílik a látásra, az valódi csoda. Sejti, hogy Jézus az egyetlen, aki segíthet rajta, aki csodát tehet vele. Amikor Jézus visszaadja látását, gyökeresen megváltozik az élete és felfedez egy számára új világot.

Ezzel együtt egy másik csoda is történik. Jézus megnyitja lelki szemeit is, hogy ezentúl a hit szemével lásson. Azonnal Istent dicsőíti, és felismeri Jézusban a Mestert, akit érdemes követni. Eddig az út szélén ült, most pedig útnak indul.

Jézus engem is megajándékoz azzal, hogy a hit szemével lássak. Őbenne megláthatom Megváltómat. Ő adja mindenkinek a kegyelem világosságát, hogy a szunnyadó hitet felélessze és élő hitű, hitből cselekvő tanítvánnyá tegye az embereket. A hit szemével nézve megláthatom Jézusban az Isten Fiát, akit követve eljuthatok az üdvösségre. Miért üldögélnék tétlenül tovább az út szélén? Miért élnék „vak koldusként” bezárva a magam világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel? Ha elindulok a hit útján Jézussal, aki maga az út, felfedezhetek egy új világot!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, Uram! Sokat vétkeztem, és megérdemeltem igazságos büntetésedet. Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten, s én hálátlansággal fizettem szeretetedért. Teljes szívemből bánom ezt. Jóságos mennyei Atyám, Te végtelenül jó vagy, én pedig vétkeimmel megszomorítottalak és megharagítottalak. Bánom egész lelkemből és megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,5-19

Elmélkedés

A hit új távlatot nyit

Egy gyakorlott hegymászó élményeit olvasva érdekes gondolatra találok. Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség, a tapasztalat, főként a veszélyhelyzetekben. Ha például a csapat egyik tagja részéről elhangzik egy kőomlásra figyelmeztető kiáltás, akkor a tapasztalt hegymászó azonnal behúzza fejét, a sziklafalhoz lapul, hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni. Ha egy tapasztalatlan mászó a kiáltást hallva, a nyakát nyújtogatva nézegetné, hogy honnan jön a kő, könnyen az életével fizethetne kíváncsiskodásáért. A hegymászók esetében kétségtelenül életfontosságú a tapasztalat, a rutin, de a különböző élethelyzetekben azok számára is nagy jelentőségű lehet a felkészültség, akik nem több ezer méter magasan járnak, hanem a városok és falvak utcáinak szintjén. A földrengésekkel gyakran sújtott területeken például már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy mit kell tenni, ha megmozdul a föld, hogyan védhetjük meg életünket, s hogyan segíthetünk másoknak. A vallás világába terelve a szót: nem tartok attól, hogy a világvége a közeljövőben, a mi életükben bekövetkezik, de jobb, ha felkészültek vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.

Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az evangéliumok a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben bekövetkező jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtani fogják, valamint üldözéseket említ és a gonoszság elszabadulását. Az embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk természeti csapásairól értesülve sokan arra következtetnek, hogy a végső idők a közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják, hogy mikor jön el a világ vége, de ezek minden esetben tévedések voltak, bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.

Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan nem mond igazat, és azon hamis tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ vége bekövetkezésének időpontja a lényeges, hanem az, hogy a tanítványok kitartsanak Krisztus mellett és megőrizzék hitüket. Lesznek, akik Jézus nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.

A világot, amelyben élünk, mindenki kissé másként látja. Világlátásunkat meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során, mit tanulunk a későbbi években. E világlátás határozza meg, hogy mit gondolunk életünkről, saját hivatásunkról és a túlvilágról. Amikor Jézus megkezdi működését a nép körében és meghirdeti az Isten országát, akkor nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni az emberek látásmódját. Arról tanít, hogy másként is lehet látni a világot, másként is lehet nézni az emberekre és másként is lehet tekinteni Istenre. Érthető, hogy szavait sokan félreértik és felforgatónak minősítik. Pedig Jézus csak helyre szeretné tenni a dolgokat, a teremtéskor meghatározott isteni rendet akarja újjáteremteni.

A Hit évében mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy újszerűen, a hit szemével lássuk a világot, a hit és annak megvallása kössön össze bennünket mindazokkal, akik szintén Krisztushoz tartoznak, és hittel válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit kell átrendeznie, – miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában – az nem jutott előbbre. A hit valójában új teret, új lehetőséget, új távlatokat nyit. Nem átrendezés ez, hanem újjáteremtés, miként Krisztus egykor akarta. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő egy megközelíthetetlen személy, aki tőlünk végtelen távolságban létezik. Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak, hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.

Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy Isten a közelünkben van. Már eljött a világba és jelen van a világban. A hit szemével felfedezzük, hogy Isten jelen van embertársainkban. Mekkora csoda ez! Hit nélkül ezt észre sem vettük, sosem gondoltunk rá! És Isten jelen van bennem! Az ő képmása vagyok. Bennem él szeretete és ezt kell, kellene továbbadnom az embereknek.

Sokféle világnézet létezik. Minden kornak megvan a maga divatos világszemlélete. A hit általi világlátás, látásmód tűnik a legizgalmasabbnak. A hit adja meg nekünk azt a bölcsességet és tisztánlátást, amely ahhoz kell, hogy megkülönböztessük a krisztusi igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8

Elmélkedés

Az imádság hitből fakadó cselekedet. Amikor lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük magunkat és neki ajánljuk életünket, akkor ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra az evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha fog találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.

Jézus a szüntelen imádkozásra bátorít minket. Valljuk be: sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen kételkedni kezdünk Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és mindig azzal a bizalommal forduljunk hozzá, hogy mindent megad, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Sok esetben egyedül az ima segít. Főként a közös ima, a közösség imája. Amikor emberi erőnk hiábavalónak bizonyul, amikor valamit nem tudunk megtenni, amikor nem hallgatnak a jó szóra, akkor még mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.

Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor sokan Istent személytelen létezőnek gondolják. Úgy vélik, hogy Isten létezik ugyan, de tevékenysége kimerült abban, hogy meghatározta a világ rendjét és nincs semmi köze az emberhez, nincs kapcsolata velünk. Az egyéni imádságban megtapasztalhatjuk, hogy Isten személy. Megszólít minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot szeretne velünk. Velünk akar élni. Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten, Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lk 17,26-37

Elmélkedés

A Jézus halálát és feltámadását követő években egyesek azt gondolták, hogy az Úr második eljövetele hamarosan, azaz még az ő életükben be fog következni. Idővel egyre inkább előtérbe került az aggodalom: vajon miért késik az Úr, mikor várható jövetele? Főként akkor vált fontossá a kérdés, amikor elkezdődtek az üldözések. Miért késlekedik az Úr? Miért nem jön, hogy megszabadítsa övéit? A válaszokban egyre jobban erősödött a jövetel váratlansága és az a gondolat, hogy a keresztény legyen hűséges, várakozzon türelemmel.

Jézus nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és az ő második eljöveteléről szólva azt mondta, hogy egyeseknek pusztulást, másoknak üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az volt a célja, hogy ennek a jövőben bekövetkező végidőbeli eseménynek az állandó szem előtt tartása hatással legyen jelen életünkre. Törekedjünk arra, hogy az Isten törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet gyakorlásával a választottak közé kerüljünk.

Az Emberfia eljövetelekor egyesek Istentől az üdvösségben részesülnek, mások viszont kénytelenek lesznek azt nélkülözni, mert saját magukat zárják ki belőle. A könnyelműek nem gondolnak az örök életre, ők csak ebben a világban keresik boldogságukat. Az elbizakodottak azt gondolják, hogy mindenki az üdvösségre fog jutni, nekik ezért nem kell semmit sem tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, de ezt Isten nem kényszeríti rá senkire. Ha valaki életében bűneivel elutasítja Isten szeretetét, kizárja magát a mennyország örökké tartó boldogságából. Ha pedig valaki Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az Élet Urának adjam önmagamat, életemet!

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25

Elmélkedés

Ha Jézus működését és tevékenységét szeretnénk tömören megfogalmazni, akkor ezt mondhatjuk: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.

„Mikor jön el Isten országa?” (Jn 17,20) – kérdezik a farizeusok Jézustól. Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában élnek, a számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.

A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket, igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos, hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és vezetőink előtt tetszésre talál.