Battaplébánia

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés

Szent Pál apostol megtérésének mai ünnepén sok mindenről elmélkedhetnénk. Sokat tanulhatnánk abból, hogy a Krisztussal való találkozás miként változtatta meg az ő életét, a Damaszkuszba vezető úton átélt látomást követően miként történik az ő szívbeli megtérése. Tanulságos volna számunkra, ha átgondolnánk, hogyan készült fel Pál a Krisztustól kapott új küldetésére. Ha pedig gondolatban, lélekben végigjárnánk vele apostoli útjait, bizonyára magunk is megéreznénk lelkesedését, bátorságát, amely elengedhetetlen a missziós munkához.

Idén, a Hit évében talán érdemes egy másik oldalról közelednünk személyéhez, apostoli munkájának titkához. Szent Pál apostol megértette, hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének elmondását jelenti. Ezért válik az evangélium hirdetőjévé, szenteli egész életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek.

Pál apostol így foglalja össze saját feladatát a rómaiakhoz írt levelében: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való engedelmességet jelenti. Mindehhez egy dolgot kell még hozzáfűzni: Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a hit hiteles hirdetőjévé.
Szent Pál apostol leveleiből számos részletet idézhetnénk, amelyben a hittel foglalkozik. Most csak egyet említsünk, amely bizonyára erősíteni fogja bennünk az evangélium hirdetésének lelkületét. Pál apostol arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12).

Talán jogosan értelmezzük úgy a népek apostolának ezen írását, hogy annak nem csupán egyetlen személy, azaz Timóteus a címzettje, hanem mindazok, akik a hit terjesztésén fáradoznak. Ebbe a kiszélesített körbe én is beletartozom. Mennyire fontos számomra, hogy a hitnek és a krisztusi tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Követem-e ezt a tanítást, s követem-e magát Krisztust? Hitem megvallásával és megélésével példakép vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, azért imádkozom hozzám, hogy üldözötten is boldognak érezzem magam. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, hanem egészen a tiéd akarok lenni. A világ sokszor talál rá alkalmat, hogy megzavarja törekvésemet feléd. Add nekem a hűség kegyelmét, a hitben való kitartás kegyelmét, a hitben való növekedés kegyelmét, és a végső állhatatosság kegyelmét, hogy eljussak örök Országodba!

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés

A böjtről és a szombatról folytatott viták azt jelezték, hogy nem mindenki nézte jó szemmel Jézus tevékenységét. Csodái pedig szintén megütközést váltottak ki egyes vallási vezetőkből. Amikor Jézus meggyógyítja a béna kezű embert, a farizeusok azon kezdenek el tanakodni, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. A felsoroltak negatív válaszok Jézus tanítására és csodáira.

A mai evangélium az érem másik oldalát mutatja. Az egyszerű emberek tömegesen keresik Jézust. A földrajzi nevek felsorolásával az evangélista azt szemlélteti, hogy mindenhonnan jönnek az emberek Jézushoz. Bár számos esetben kifejezetten megtiltja a gyógyult személyeknek, hogy elmondják mi történt velük, mégsem lehet titokban tartani ezeket az eseteket. Jézus csodatetteinek híre hamar elterjed, s ennek köszönhetően mindenhonnan hozzá viszik a betegeket. Legalább megérinteni őt, ez a vágya az embereknek.

Milyen csodálatos a hit, amely egyetlen érintéstől csodát remél! Az élet megváltozását, a betegség elmúlását. A gonosz lelkektől való megszabadulást. A bűnös múlttal való végső szakítást. Milyen csodálatos a hit, amely új utat mutat az ember számára. Uram, elég nekem, hogy egy pillanatra láthatlak. Elég, ha naponta egyetlen szóval bátorítasz. Elég, ha bűnbocsátó erőddel megérintesz. Uram, elég nekem, hogy megérinthetlek, s megérint szereteted.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, te vagy minden javam. Egyedül te vagy a jó, igaz és szent, a mindenható, mindent te adsz, mindent te töltesz be, s csak a bűnöst hagyod üresen. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál.

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

Jézus egy béna kezű emberrel találkozik a zsinagógában. Szándéka világos: segíteni szeretne ezen az emberen, szeretné meggyógyítani. Közben észreveszi, hogy a farizeusok figyelik őt, ha ugyanis meggyógyítja, akkor megszegi a szombatra vonatkozó előírásokat. Ha Jézus egyetlen mozdulatot is tesz a kezével, azt ők már munkavégzésnek minősíthetik. Jézus szándékosan fokozza a helyzet drámaiságát azzal, hogy miután középre állította a béna kezű személyt, megkérdezi a farizeusokat, hogy mi a helyes cselekedet ebben a helyzetben. „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” (Mk 3,4). A kérdésre ők cinikusan hallgatnak. Nem válaszolnak semmit.

A következő pillanatban előjön Jézus igazi leleményessége. Azzal akartok engem vádolni, hogy szombaton munkát végeztem? Azt akarjátok majd bebizonyítani, hogy kezemmel dolgoztam? Tudok én másként is csodát tenni. Meg sem mozdítom a kezemet, egy ujjal sem érek a beteg emberhez és mégis meg fog gyógyulni. A beteghez szólok: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Mk 3,5). És lám, máris meggyógyult a kezed. Újra tudod mozgatni a korábban béna karodat. Na, ezek után mondjátok, hogy dolgoztam szombaton! Vagy már gyógyító erővel bíró szavamat is munkának minősítitek?
Isten irgalmát nem lehet korlátozni. Az isteni irgalmasság megnyilvánulásait nem lehet egyes napokra megtiltani. Az isteni irgalom ott és akkor érinti meg az embert, amikor azt Isten akarja. Isten segít az embereken, és ezt nem korlátozhatja semmi. Hiszek-e Isten segítő erejében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A tegnapihoz hasonlóan a mai evangéliumban újabb vitás kérdés kerül elő, amely a szombati nyugalom megtartását szabályozó mózesi törvényekről szól. Jézus tanítványai egy szombati napon az érő gabona mellett elhaladván néhány kalászt letéptek és a magokat eszegették. E cselekedetüket a farizeusok munkának tekintették, és azonnal szóvá tették Jézusnak, hogy ezzel megszegték a szombatra vonatkozó előírásokat, s neki, a Mesternek ezt nem szabadott volna megengedni. Jézus nem ad igazat a kérdezőknek és kijelenti: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,28), azaz a törvényeknek az emberek érdekeit kell szolgálniuk. Ha ez nem valósul meg, túl lehet lépni a törvényeken. De legyünk óvatosak! Nem a törvények, előírások önkényes felülbírálásáról van szó, hanem arról, hogy az olyan alapvető emberi szükségletek, mint például az étkezés, előbbre való a törvények szószerinti megtartásánál.

A szombati pihenőnap azt a célt szolgálta, hogy az ember ne váljon a munka rabszolgájává, hanem jusson idő a pihenésre és az istentiszteletre. Számunkra, keresztények számára, akik Krisztus feltámadását vasárnaponként ünnepeljük, a vasárnapi munkaszünet szolgálja a pihenést és a szentmisén való részvétel szolgálja a lelki feltöltődést.

A vasárnap a hit napja számomra. A szentmisén Isten szavát hallgatom, és Krisztus testét veszem magamhoz. Találkozom a hozzám szóló és engem éltető Istennel. A szentmise alkalmat ad arra, hogy – a liturgia részeként – megvalljam hitemet. A vasárnap a hitben való megújulás napja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Alighogy megkezdődik Jézus nyilvános működése, máris megjelenik egyesek nemtetszése. Most még úgy tűnik, hogy csupán a különféle tanítványi csoportok közötti rivalizálásról van szó, de hamar ki fog derülni, hogy ennek mélyebb oka van és elszaporodnak a viták. A farizeusok tanítványai a mózesi törvények közé tartozó böjtölés megtartását kérik számon Jézustól. Ők ugyanis és Keresztelő János tanítványai is pontosan megtartják a böjtre vonatkozó vallási előírásokat, ezek követését viszont Jézus nem követeli meg azoktól, akik hozzá csatlakoztak tanítványaként.

A vitatott kérdésre válaszolva Jézus egyértelmű utalást tesz arra, hogy a mózesi törvények időszaka lejárt, s az ő fellépésével új korszak kezdődött az emberiség történelmében, az üdvtörténetben. A régi törvények helyébe újak lépnek. A téma, tudniillik a törvények megtartása később is sokszor vissza fog térni. Jézus világossá teszi, hogy nem eltörölni vagy megszüntetni akarja ezeket a törvényeket, hanem tökéletessé tenni. A törvények ugyanis jók, hiszen Isten adta őket, s ezek szabályozták évszázadokon keresztül a választott nép kapcsolatát Istennel, valamint az emberi viszonyokat. Idővel azonban az eredeti isteni szándék háttérbe szorult, s elveszett a szeretet és az igazságosság. Új törvényével Jézus ezeket szeretné helyreállítani. Jézus új törvényének alapja a szeretet, amelyet Isten minden ember szívébe írt. A mi Urunk nem csupán szavaival tanít a szeretet mibenlétéről és fontosságáról, hanem a szeretet gyakorlása mintaképeként önmagát állítja elénk. A szeretet mércéje maga Jézus Krisztus. Azt kéri, hogy úgy szeressünk mindenkit, ahogyan ő szeret bennünket. Uram, add nekem a megújító Szentlelket, hogy új szívvel, igazi szeretettel szeresselek téged és embertársaimat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom magam Neked! Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint. Kérlek, Szentlélek! Keresztelj meg a tüzeddel és ki nem alvó parázsként maradj a szívemben, hogy buzgón és bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó evangéliumát.

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés

Megszületik a hit

A mai evangélium Jézus első csodájáról számol be, amelyet Kána városában egy lakodalmi ünnepség során tett nyilvános működése kezdetén. Abban az időben a lakodalom egy hétig tartott, s bizony nem kis gondot jelenthetett a családoknak, hogy ennyi ideig enni- és innivalóról gondoskodjanak a vendégsereg számára. Könnyen előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor, ami azzal járt, hogy az ünneplést idő előtt abba kellett hagyni. A kánai fiatalok és családjuk számára is nagy szégyen lett volna, ha ilyen előfordul, s a történet szerint éppen ez a veszély fenyegetett. A problémát Mária veszi észre, s ő szól fiának, Jézusnak. A helyzet meglehetősen feszült, bizonyára a vendéglátók is tudtak már a gondról. A drámaiságot tovább fokozza, hogy Jézus látszólag visszautasítja édesanyja kérését, mintha nem az ő dolga volna a helyzet megoldása vagy nem szándékozna segíteni. Mária azonban tudja, hogy nem visszautasításról vagy a segítség megtagadásáról van szó. Ő hisz abban, hogy fia biztosan segíteni fog, ha eljön annak az ideje. Ebben bízva mondja azt a szolgáknak, hogy bármit is kér, tegyék meg. A csoda aztán annak eredményeként történik meg, hogy a szolgák megteszik, amire az Úr utasítja őket. Furcsának tarthatták, hogy vízzel kell megtölteni a kőkorsókat, nem is sejtették, hogy mi fog ebből kijönni, mégis megteszik, amit Jézus kér tőlük. Két dolgon érdemes mindezek kapcsán elgondolkoznunk. Hiszek-e abban, hogy segít nekem Jézus mindazon gondjaim megoldásában, amit elé tárok? Megteszek-e mindent, akár az először furcsának, érthetetlennek tűnő dolgokat is, amit Jézus kér tőlem? E hit és készség nélkül nincs csoda.

A víz borrá változtatásával Jézus megoldja a nehéz helyzetet és biztosítja, hogy tovább folytatódhasson a lakodalom, s ne szakadjon meg a vendégek öröme. Nem feltűnést akar kelteni ezzel, csak egyszerűen segíteni akar és a szégyentől menti meg az újonnan házasultakat. Cselekedetét természetesen az is motiválta, hogy édesanyja közbenjáró kérését teljesítse. Mindemellett Jézus csodájának legfőbb mozgatóereje az volt, hogy kinyilvánítsa isteni hatalmát, erejét, ahogyan ezt Szent János evangélista az elbeszélés egyik végkövetkeztetéseként megfogalmazza: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét” (Jn 2,11).

Az evangélista egy másik tanulságot is levon, amely így szól: a csoda láttán „tanítványai hittek benne”(Jn 2,11). A gyógyító csodák esetén mindig megfigyelhetjük, hogy a Jézusban való hit, az ő isteni hatalmában való hit feltétele a csodának. A gyógyulni vágyó betegek vagy kísérőik minden esetben kifejezik Jézusba vetett hitüket. A csodáknak ugyanakkor van egy másik hatása is, tudniillik az, hogy akik azokat látják, hitre ébrednek, megszületik bennük a hit. Ébresszen bennem hitet Jézus isteni dicsőségének megtapasztalása és csodáinak látása!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodát tettél, csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk és higgyünk benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk, ha tudjuk, hogy köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

Az apostolok meghívásairól szóló evangéliumi történetekben három elemre érdemes odafigyelnünk. Az első, hogy minden esetben Jézus a kezdeményező, ő szólítja meg az embereket és nem jelent akadályt érdemtelenségük. A második jelentős dolog az, hogy a kiválasztottak gyors döntést hoznak, nem tétováznak, nem késlekednek, hanem azonnal indulnak Jézus követésére. Harmadikként pedig azt láthatjuk, hogy életük a meghívásnak köszönhetően gyökeres fordulatot vesz. Ezt a gyökeres változást néhány esetben az szemlélteti, hogy a meghívott személy új nevet kap.

A mai napon Lévinek, a vámosnak a meghívásáról olvasunk, aki a Máté nevet kapja. A meghívás-történetekre jellemző három elemmel az ő esetében is találkozhatunk. Jézus korában a vámosok, a vámszedők a zsidók által megvetett emberek voltak, akik az idegen elnyomó hatalom, történetesen a rómaiak szolgálatában álltak és az általuk kivetett adó beszedésével foglalkoztak. Megvetettségüket az is fokozta, hogy köztudomásúan a saját zsebükre dolgoztak, azaz hasznukat növelendő több vámot kényszerítettek ki. Máté ráadásul a vámszedők vezetője is volt. Ezt a megvetett, mindenki által utált és bűnösnek tartott személyt hívja meg Jézus, hogy tanítványa legyen. Ő azonnal indul. Felszámolja korábbi életét, felhagy jól jövedelmező foglalkozásával és Jézus tanítványa lesz. Azonnal megértette, hogy a meghívás nem teszi lehetővé számára, hogy korábbi szégyenteljes foglalkozását, bűnös életét folytassa.

Isten minden embernek felajánlja kegyelmét. A bűnösöknek is felajánlja a megtérés lehetőségét. Ha Isten meghív, el kell indulnom egy új úton, és fel kell hagynom mindazzal, ami korábbi bűnös életemet jellemezte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusnak Szent Anyja! Te, aki az alázatosságban és a nagylelkűségben „az Úr szolgálóleánya” voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a világ üdvösségét szolgáljuk.
Nyisd meg szívünket Isten országa és a minden teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira. Boldog II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézusnak azt a példabeszédét olvassuk az evangéliumban, amely a lakodalomra várakozó tíz szűzről szól. A példázat szerint öten nagyon előrelátóan tartalék olajat is vittek lámpásaikhoz, a másik öt azonban megfeledkezett erről. A vőlegény késése miatt a tartalék olajjal rendelkezők jutottak csak be az ünnepségre, a többiek lemaradtak, mert olaj vásárlásával töltötték idejüket.

A példázat a bevezető szavak szerint a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.

A szentek, s köztük a ma ünnepelt Szent Margit, abban példaképek számunkra, hogy soha nem tévesztették szemük elől az emberi élet végső célját, s állandóan arra törekedtek, hogy az örök életre jussanak. Legyen bennünk keresztény bölcsesség és gyakorlatias okosság! Gondoljunk mindig cselekedeteink és mulasztásaink következményére! Szent Margit számára a földi királyságnál fontosabb volt, hogy Isten országába jusson. Teljesítem-e földi hazám felé kötelességemet és megteszek-e mindent azért, hogy Isten országába jussak?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell! Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés

A leprás beteg meggyógyításának történetét már olvastuk Szent Lukács evangéliumából a múlt héten, ma pedig a Márk szerinti változatot olvassuk a liturgikus rend szerint. A leprás bizonyára már hallott arról, hogy Jézus korábban másokkal milyen csodákat tett. Most az ő számára is elérkezett a lehetőség. Ha másokkal csodát tett, miért ne gyógyítaná meg őt is Jézus. Kérésével kifejezi hitét, hogy Jézus rendelkezik azzal az erővel, ami képes megszüntetni betegségét. „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Mk 1,40) – mondja Jézusnak. Igen, hiszek abban, hogy meg tudsz gyógyítani. Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus a csodával, a gyógyulással.

Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben akkor érdemes Isten segítségéért imádkoznunk, ha valóban hiszünk abban, hogy ő képes rajtunk segíteni. Isten szavának és cselekedeteinek ereje van, amely képes megváltoztatni egy ember életét. Sokszor tapasztalhatjuk környezetünkben, hogy valakinek mennyire átalakul az élete, amikor megérinti őt egy komolyabb betegség. A korábbi életvitele teljesen megváltozik, és a környezetében élők is kénytelenek hozzászokni ehhez. Sokan ilyenkor jobban Isten felé fordulnak, mert úgy érzik, hogy egyedül ő segíthet. Mások sajnos még jobban elfordulnak Istentől, őt hibáztatják betegségükért.

A betegség a hit próbatétele. Egyeseket közelebb visz Istenhez, másokat eltávolít tőle. A hit nem azt jelenti, hogy választ kapunk a betegség és a szenvedés okára. Ez talán mindig Isten titka marad. A hit azt jelenti, hogy a betegséget és a szenvedést is elfogadjuk Istentől. Istenem, segíts hinnem abban, hogy a szenvedő Krisztus él minden szenvedő betegben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, s nem úgy, ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Három rövid rész kapcsolódik össze a mai evangéliumban: Péter anyósának meggyógyítása, újabb betegek érkeznek Jézushoz, akiket meggyógyít és Jézus imádkozik, majd tovább indul. A három részt azt kapcsolja össze, hogy az események mintegy 24 órán belül történnek, azaz Jézus egy napját írják le.

Az első jelenetben tanítását követően Jézus betér Péter házába, ahol meggyógyítja az ő anyósát. Az evangélista nem részletezi a csodát, hanem annak eredményességét hangsúlyozva megjegyzi, hogy a gyógyult szolgált nekik. Amennyire gyorsan történik meg a csoda, olyan hamar fejezi ki a meggyógyult személy szolgálatkészségét.

A következő jelenetben már estefelé jár az idő, amikor betegeket hoznak Jézushoz. Az evangélista így hangsúlyozza ki a jelenlévők nagy számát: „Az egész város ott szorongott az ajtó előtt” (Mk 1,33). A keleti kifejezésmódra jellemző túlzó kijelentés arra utal, hogy valóban rengetegen jöhettek Jézushoz, amit a következő részben az erősít meg, hogy mindenki őt keresi. Az emberekből kiűzött gonosz lelkeket Jézus azért nem engedi megszólalni, nehogy felfedjék istenségét.

A harmadik rész Jézus csendes imájával kezdődik. Nincsenek vele emberek, félrehúzódik, hogy a nyüzsgéstől távol egyedül lehessen az Atyával. Az evangéliumokban számos esetben találkozunk ezzel. Mindennapi tevékenységei, a tanítás és a gyógyítások között is van ideje a mi Urunknak az imára. Bár mindenki őt keresi, Jézus tovább indul. Vándorútja során általában nem tartózkodik egy helyen sokáig, hanem megy, fáradhatatlanul járja a városokat és falvakat, hogy mindenütt tanítson és gyógyítson, mert ezt bízta rá az Atya.
Észreveszem-e, amikor betér hozzám? Van-e időm az imádságra? Van-e időm az Istennel való csendes együttlétre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.