Battaplébánia

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés

Keresztelő Szent János halálának történetét olvassuk ma. Az evangélista célja kettős lehetett. Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa akár a vértanúság is lehet, hiszen nem mindenki fogadja jó szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus eljövendő sorsával, előrevetítvén, hogy az emberi gonoszság és féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János „igaz és szent ember,” s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert saját bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.

Keresztelő János vesztét az igazság kimondása okozta, amit az érintettek nem hallgattak szívesen. Korábban már a pusztában hozzá járuló vámosoknak és katonáknak is kimondta az igazságot, de ők szívesen hallgatták ezt, s mivel a megtérés szándékával fordultak hozzá, útmutatásai szerint cselekedtek. Heródesből viszont hiányzott a megtérésnek és a bűnbánatnak a szándéka. Amikor az ő személyes bűne került terítékre és a rosszindulatú női ügyeskedésnek nem tudott ellenállni, kivégeztette Jánost. Érdemes megszívlelnünk az embertársainktól kapott figyelmeztetéseket, hiszen lehetséges, hogy Isten éppen általuk hív minket a megtérés útjára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

Háromszáz önkéntes az Országházban.

Köszönetet mondanak a Katolikus Karitász küldötteinek áldozatos munkájukért.

Több vidám és tartalmas programmal várják az érdeklődőket.

A Szentatya a lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez. Ferenc pápának a Betegek 22. Világnapja alkalmából megfogalmazott gondolatait az alábbiakban közöljük.

Jézus öntudatos emberként járt a földön, tekintéllyel lépett föl, nyugodt magabiztossággal tanított és cselekedett. Biztonságát az Atya folytonosan megtapasztalt szeretetéből merítette. Ugyanakkor így szól hozzánk: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és aláza­tos szívű” (Mt 11,29). Alázata három dologban nyilvánul meg.

Az elmélet szerint az égen gyakran látható, tartósan megmaradó kondenzcsíkok valójában nem is kondenzcsíkok, hanem vegyszeres permetezés következményei. Annak ellenére, hogy ez az elmélet minden alapot nélkülöz, egyre többen dőlnek be ennek.

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai Jézus tevékenységét és annak fogadtatását mutatták be. Tanítása és csodái miatt nagy tömegek keresték, sokan hittel elfogadták örömhírét és hittel szemlélték csodáit. De az evangélisták azt sem hallgatják el, hogy egyesek elutasították és szembefordultak vele, erre volt példa a názáreti eset.

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus elküldi a tanítványait, hogy az ő nevében folytassák mindazt, amit ő is tett. Vajon milyen érzésekkel indultak útra a tanítványok, akiket Jézus küldött? Talán egyrészt bizonytalanság és félelem lehetett bennük, hiszen semmit sem vihettek magukkal az útra. Legalábbis ezt gondoljuk mi, akik szinte mindent könnyebben megoldunk valamilyen eszköz segítségével. A Jézus által adott küldetés azonban más jellegű, a tanításhoz és a gyógyításhoz nem volt szükség eszközökre. Másrészt mindenképpen valamiféle magabiztosság lehetett a tanítványokban, hiszen látták, hogy milyen erő rejlik a Mester szavaiban és cselekedeteiben. S most ők Mesterük küldetésében indulnak el, hogy ugyanezt tegyék. Krisztus küldetésében járva az ő szavaiknak és tetteiknek is különleges hatása van. Missziós szolgálatuk nem hozott mindenkinél eredményt. Ugyanolyan elfogadással és elutasítással találkoztak útjuk során, mint Mesterük. Önmagamat teljesen Istenre bízva érdemes hirdetnem az örömhírt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.

A nemzetközi rendezvénysorozatot, amelynek célja a hívők és nem hívők, agnosztikusok és ateisták közötti párbeszéd elősegítése.