Battaplébánia

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9

Elmélkedés

Szent Pál apostol két legközvetlenebb munkatársát, Szent Timóteust és Szent Tituszt ünnepeljük a mai napon. Elkísérték a nagy apostolt missziós útjain, vele együtt hirdették a pogányoknak az üdvösség örömhírét, s ha kellett békességet teremtettek az olykor engedetlen közösségekben. E két személy jelenléte igazolja, hogy Pál számíthatott rájuk, támaszkodhatott segítségükre és megbízhatott bennük. Osztoztak Pál apostol gondjaiban és felelősségében, melyet az újonnan alapított egyházak, krisztusi közösségek iránt érzett.

Amit ők megtanultak Pál apostoltól, azt mi is tanuljuk meg tőlük: Hirdessük önzetlenül az evangéliumot! Az evangélium hirdetésének szolgálata az egész Egyház, s benne minden hívő feladata. A krisztusi tanítás terjedését mi is előmozdíthatjuk szavaink és életünk tanúságtételével.

Az evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus missziós útra küldi hetvenkét tanítványát, akik lelkesen teljesítik küldetésüket. Szolgálatuk során örömmel tapasztalják meg, hogy az Úr küldötteként maguk is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Isten országa megvalósuljon és növekedjen. Jézus engem is ugyanarra a szolgálatra hív, amire meghívta tizenkét apostolát, meghívta hetvenként tanítványát, meghívta Pál apostolt, Timóteust és Tituszt, továbbá meghívott sokakat az évszázadok során. Indulok-e az apostolok nyomán?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés

A mai napon Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. Pál nem tartozott a Jézus által választott tizenkét apostol közé, hanem farizeus volt, azaz a legbuzgóbb zsidó vallási csoport tagja. Személyével nem a Jézus életét és tevékenységét bemutató evangéliumokban, hanem az Úr feltámadása és mennybemenetele után találkozunk. Pünkösd után az apostolok nagy bátorsággal és buzgósággal, valamint a Szentlélek erőteljes ösztönzésére elkezdték hirdetni mindazt, amit Mesterük mellett átéltek. Igehirdetésükben nagy hangsúlyt kapott Jézus megváltó halála és üdvösségszerző feltámadása. Ténykedésüket és az emberek tömeges áttérését az új hitre, a krisztusi hitre nem nézték jó szemmel a zsidó vallási vezetők, és próbálták megakadályozni annak további terjedését.

Ennek egyik példája Pál esete, aki farizeusként szintén veszélyt látott az új vallásban és le akart számolni annak minden követőjével. Vakbuzgóságában a keresztények elfogásának szándékával indult el Damaszkuszba, de útközben megjelent neki Jézus. Ez a különleges látomás, a feltámadt Krisztussal való találkozás fordulatot hozott életébe: aki eddig a keresztények üldözője volt, most maga is Krisztus követője lett, aki hamar felismeri új feladatát: hirdetnie kell Krisztus feltámadását, hirdetnie kell, hogy ő az Üdvözítő.

Szent Pál apostol a rómaiakhoz címzett levelének elején így fogalmazza meg Krisztus örömhírének jelentőségét: „Az evangélium Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek” (Róm 1,16). Ebből kiindulva érdemes személyesen válaszolnunk a következő kérdésekre. Hiszek-e az üdvösség örömhírében? Krisztus tanítása szerint élek-e? Hirdetem-e az üdvösség evangéliumát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés

Az előző napok evangéliumi szakaszai Jézus galileai működésének kezdetét mutatták be. Ördögűzésekről, csodás gyógyításokról és néhány rövid tanításról olvastunk, amelyek Isten országának beköszöntét jelezték. Időközben egyre inkább felszínre került az ellenfelek, a farizeusok gonosz szándéka, akik veszélyt láttak Jézus újszerű tanításában és törvényértelmezésében.

E részleteket követően a mai naptól fogva ismét a Jézust jószándékkal keresők kerülnek előtérbe, immár nagyszámú tömeg keresi fel őt. Úgy tűnik, hogy csodáinak híre gyorsan terjedt, amiben nincs semmi meglepő. Az Úr jelenléte főként a szenvedőket, a különféle betegeket vonzza, akik a gyógyulás reményében keresik közelségét, kérik segítségét. Részükről a gyógyulás vágya és reménye ellentéte annak a helytelen szándéknak, ahogyan a farizeusok figyelik Jézus ténykedését. Ezek a részek tehát szépen bemutatják számunkra a különféle emberi reakciókat. Megismerhetjük a jószándékúakat, de nem hallgatnak az ellenfelekről sem. Ez az őszinteség minket is állásfoglalásra késztet: Milyen szándékkal keresem az Urat? Elfogadom-e újszerű tanítását és kész vagyok-e annak megvalósítására? Túl tudok-e lépni a hagyományokon, a megszokottságon? Szeretném-e vallási életemet Jézus útmutatásai szerint megújítani?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.