Battaplébánia

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Mk 3,31-35

Elmélkedés

A Jézust ördögtől való megszállottsággal és a gonosszal való szövetkezéssel vádló írástudók fellépése után az Úr édesanyja és a rokonság tűnik fel. Miért jöttek ők, miért keresik Jézust? És ő miért kérdez vissza oly’ módon, ami meglehetősen visszautasítónak tűnik? Jövetelük szándékát Márk evangélista kissé korábban, közvetlenül a jeruzsálemi írástudók vádaskodása előtt nevezi meg: „Rokonai elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette” (Mk 3,21). Az nem derül ki, hogy hitelt adnak-e a szóbeszédnek, s ők is zavarodottnak tartják-e Jézust, mindenesetre kellemetlen számukra, hogy egyik rokonukról ilyen dolgokat híresztelnek. Nyilvánvalóan azt szeretnék elérni, hogy Jézust kivonják a nagy tömegből, amely állandóan körülveszi őt, csendben hazavigyék és elrejtsék a nyilvánosság elől.

A jelenetbe Jézus kérdése fordulatot hoz, majd válasza lényeges mondanivalót rögzít. Kérdése és válasza nem az érkező rokonoknak, hanem a körülötte lévőknek szól. „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” (Mk 3,35). Az Úr azokat tekinti anyjának, rokonainak, legközvetlenebb hozzátartozóinak, akik vele vannak, jószándékkal hallgatják tanítását, engedelmeskednek neki, befogadják őt életükbe és engedik, hogy megvalósuljon bennük Isten országa. Elmondható-e mindez rólam?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Mk 3,22-30

Elmélkedés

Ismét Jézus ellenfelei tűnnek fel az evangéliumban. Márk evangélista most nem farizeusokat, hanem írástudókat említ, akik Jeruzsálemből érkeznek. Júdea fővárosa, Jeruzsálem és Galilea között, ahol Jézus éppen tartózkodik meglehetősen nagy a távolság, az írástudók tehát nagy utat tesznek meg, ami azt jelzi, hogy feladatukat fontosnak tartják. A vád, amit megfogalmaznak, nagyon komoly és súlyos. Azt állítják, hogy Jézust megszállta az ördög és Belzebub, azaz a gonosz lelkek fejedelme segíti őt tevékenységében. Ez a vád, ez az előítélet szöges ellentéte annak, mint amit eddig megtudtunk Jézusról, tudniillik, hogy ő Isten erejével képes gyógyítani, csodákat tenni, kiűzni a gonosz lelkeket a megszállottakból.

Válaszában Jézus a képtelen vád belső ellentmondására hívja fel a figyelmet. Az ördögnek az a szándéka, hogy a maga befolyása alá vonja az embereket. Miért állna érdekében Jézus segítése, aki éppen az ő ártó befolyásától szabadítja meg az embereket?

Az írástudókat tulajdonképpen helyes szándék vezeti, amikor azt szeretnék tudni, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus. Csakhogy a kérdésre rossz választ adnak, mert nem tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat, ezért az ördög befolyását látják a háttérben és nem Isten jóságát. Érdemes mindennap imádkoznom azért, hogy a jót és a rosszat meg tudjam különböztetni, s minden helyzetben a jót, az Istentől származót, a neki tetszőt tudjam választani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4; 4,14-21

Elmélkedés

Ma beteljesedett

A mai evangéliumban Jézus Názáreti fellépéséről olvasunk. Szombaton részt vesz a zsinagógai istentiszteleten, ahol nem csak hallgatóként vesz részt, hanem vállalja a felolvasást. A felolvasandó részt nem ő, hanem a zsinagóga elöljárója választja ki, s ennek megfelelően Izajás prófétától azt a részt olvassa fel a jelenlévőknek Jézus, amely arról szól, hogy a végső időkben, hogy fogja Isten küldötte, az Isten által felkent küldött helyreállítani Izraelt, a választott népet. A prófétai szöveghez magyarázatként ezt fűzi: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” A beszéd ezt követően még folytatódik, de erről majd a jövő vasárnap fogunk olvasni. Ez az egyetlen mondat azonban nekünk elég a mai elmélkedéshez. Mi az üzenete tehát ennek a kijelentésnek?

Izajás jövendölése nem egy általános megfogalmazás a Messiás tevékenységéről, hanem konkrétan megemlíti az örömhír hirdetését a szegénynek, a szabadulás eljöttét a rabságban lévőknek és a betegek gyógyulását. Lukács evangélista úgy látja és azt akarja bemutatni a művét olvasóknak, hogy Jézus nyilvános fellépése, tanítása és gyógyító cselekedetei beteljesítik mindazt, amiről egykor Izajás jövendölt. Most, amikor az Úr elkezdi tevékenységét a nép körében, elindul igehirdető és gyógyító útján, kezdetét veszi a meghirdetett jövő, beköszöntött a messiási korszak.

„Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” – mondja Jézus, s mi rögtön ezt kérdezzük, hogy ki teljesíti be az Írás szavait. Kézenfekvő a válasz: maga Jézus. Ő hirdeti Isten országának örömhírét. Ő hoz szabadulást a gonosz lélek által megszállottaknak, gondoljunk csak ördögűző csodáira. Ő gyógyítja meg a vakokat, visszaadva nekik a látást. De még ennél is többről van szó, mert a beteljesítő személye nem csak Jézusra, hanem a mennyei Atyára is vonatkozik. Az Atya szólal meg Jézus személyében és az Atya irgalma mutatkozik meg a csodás gyógyulásokban. Mindehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy Jézus és az Atya nem egymástól függetlenül cselekszenek, hanem mindent egymással való teljes és tökéletes egységben tesznek.

Ahogyan Jézus kijelentésében a beteljesítő személye tekintetében ilyen összetett tartalmat találunk, ugyanúgy a „ma” időhatározó is összetett tartalmú. Először is jelenti azt a szombati napot, amikor Jézus ezt a kijelentést tette a zsinagógában. Ugyanakkor jelenti annak a három esztendőnek a napjait, amíg Jézus nyilvános működése tartott fellépésétől egészen haláláig, hiszen ez idő alatt fáradhatatlanul járja a városokat és falvakat, találkozik az emberekkel, tanítja őket és meggyógyítja mindenütt a betegeket. De még itt sem szabad megállnunk, amikor a „ma” értelmét keressük, hiszen ami a názáreti zsinagógában történt, az folyamatosan történik, megismétlődik a krisztusi közösség, az Egyház életében. Amit egykor Jézus újdonságként meghirdetett, azt minden korban megvalósítja az Egyház. S ha nem tenné ezt, akkor annak válna akadályává, hogy az isteni irgalom a mai napon és a jövőben egészen az idők végezetéig elérjen az emberekhez. Itt értjük meg Isten országának titkát, amely egyrészt Jézus jövetelével már beteljesedett, másrészt folyamatosan beteljesedik, megvalósul az Egyház szolgálata által.

Kérdés marad még ezzel kapcsolatban: elfogadjuk-e hittel, hogy Jézus elhozta az üdvösséget és akarunk-e az üdvösség művének munkatársai, szolgálói lenni? Erről majd a jövő vasárnap elmélkedésében lesz szó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A Názáretben egykor elmondott beszédedből megismerjük küldetésed lényegét és megtudjuk, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka. Erről a korszakról szólt Izajás próféta jövendölése, amit felolvastál, s erről a korszakról állítod, hogy fellépéseddel elkezdődött. Honfitársaid egykor visszautasították szavaidat és elutasítottak téged. Add, hogy napjainkban senki ne kövesse az ő példájukat, hanem minden ember a hit engedelmességével hallgasson téged, aki az üdvösség örömhírét hirdeted. Segíts minket, hogy mi is a te irgalmad eszközei lehessünk, és neked szolgáljunk minden embertársunkban.