Valami visszatérően kísérti a családodat? Mondhatni óramű pontossággal?
Észrevettétek már, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket mintha a generációk átadnának egymásnak, mintha vírusként vagy génként öröklődnének a családodon belül: például a megosztottság, depresszió, gúny, pénzügyi nehézségek, alkoholizmus, válás, különböző temperamentumok, bűnözésre való hajlam, anorexia, mentális betegségek, sőt az öngyilkosság?
Réunicatho, 2012. január 15.
I. Fordítsuk tekintetünket Krisztusra
Ha helyesen akarunk beszélni az új evangelizációról, szükséges, hogy először fordítsuk tekintetünket arra, aki az igazi evangelizáló, nevezetesen a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus, Isten megtestesült Igéje. Isten Fia azért jött erre a földre, hogy kiengesztelje a legnagyobb bűnt, a par excellence bűnt. Az emberiség par excellence bűne pedig Isten imádásának elutasítása, annak megtagadása, hogy az ő számára tartsuk fel az első, kiváltságos helyett. Ez a bűn abban áll, hogy az ember nem figyel oda Istenre, már nem érzi mi az illendő, nincs érzéke az Istennel kapcsolatos dolgokhoz, a Neki kijáró imádáshoz, nem vágyik Isten látására, az előtte való leborulásra.
Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33
Elmélkedés
A tegnapi evangélium arról szólt, hogy a vendégek mind visszautasították a meghívást a lakomára. Ezt követően uruk parancsára a szolgák meghívják a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat, s velük telik meg a ház. Ez utóbbi mozzanat félreérthető, mert azt a látszatot kelti, hogy az embernek semmi más teendője nincs, mint hogy elfogadja Isten hívását és akkor az üdvösségre jut. Ezt a helytelen értelmezést zárja ki a mai evangéliumi rész, amely a Krisztus-követés néhány alapfeltételét foglalja össze. Elkötelezettség és áldozathozatal nélkül nem juthatunk el az örök életre.
Első alapfeltételként azt nevezi meg, hogy tanítványainak még a családi kötelékeknél is fontosabbnak kell tartaniuk a Mesterhez való tartozást. Ezt mondja: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” A szóhasználat meglehetősen erős, de ebben látnunk kell a keleti népek túlzó kifejezésmódját. A mondás azt jelenti, hogy a tanítvány életében Krisztus legyen az első helyen! Második feltételként a kereszthordozást nevezi meg Jézus, amely csak később, az ő tényleges kereszthordozása fényében nyeri el teljes értelmét. Itt azt jelenti, hogy a tanítványnak teljes sorsközösséget kell vállalnia Mesterével. Az elkötelezettség nem csupán egyszeri döntést jelent, hanem e döntés megerősítését minden nap.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket. Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!
Amikor gyermek voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, általában azt mondtad, hogy: „Haza”.
Amikor felnőtt fiatal voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, a kérdést már mélyebb valóságokra értetted, ezért már nem tudtál rá olyan egyértelműen válaszolni. Abban a korban voltál, amikor épp felfedezted a nagyvilágot. Barátokat kerestél, új embereket ismertél meg, egy hivatás vagy foglalkozás után jártál, és az első szerelemmel találkoztál.
„Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Mk 6,31a)
Mai modern kultúránkban a pihenés művészete elveszni látszik.
Régimódi értékét lecseréltük hektikus, gyors ritmusú, nyaktörő iramú életmódra. Lelkesedésünk szétesik közben, vérnyomásunk magasra szökik. A másoktól kapott, sürgősnek ítélt elvárásokon túl tarthatatlan mennyiségű feladatot gyömöszölünk önszántunkból is a nap 24 órájába.
Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
Lk 14,15-24
Elmélkedés
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is annak a farizeusnak a háza, aki többek között Jézust is vendégül látja. Miután Jézus arról beszélt a vendéglátónak, hogy olyanokat kell meghívni vendégségbe, akik azt nem tudják viszonozni, ezért majd a feltámadáskor Istentől fog jutalmat kapni, valaki a vendégek közül egy korabeli mondást idéz: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában.” A megjegyzésre Jézus újabb példabeszédet mond. A történet szerint egy ember szolgái által lakomára hívja a vendégeket. Nem derül ki, hogy milyen alkalomról van szó, de az a tény, hogy „sok vendéget” meghívott, arra enged következtetni, hogy egy különleges alkalomról van szó. Ezt támasztja alá, hogy a Máté szerinti evangélium szövege királyt említ, aki fiának rendez lakomát (vö. Mt 22,1-14).
A cselekmény nem várt fordulattal folytatódik, a meghívottak visszautasítják a meghívást, mindenféle mondvacsinált indokkal. A meghívottak mindegyike fontosabbnak tartja saját teendőjét, mint az együttlétet az őt meghívó személlyel. A visszautasítás indokai különbözőek: a földbirtokkal kell foglalkozni, munka, családi kötelességek. Kétezer év elteltével ugyanezeket az indokokat halljuk azoktól, akiknek nincs ideje vallásukat gyakorolni, amely egyik formája, hogy visszautasítják Jézus meghívását az ő lakomájára, a szentmisére.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyánk! Jézus feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is feltámadunk az örök életre. A halál könyörtelen tényével szembesülve könnyen azt gondolhatom, hogy az életnek ezzel vége. Te új életet adtál Fiadnak, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztottál. Hisszük, hogy új életet adsz majd nekünk is, amikor feltámasztasz minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk veled, az örök szeretettel. Uram, hiszek a feltámadásban, hiszek az örök életben. Neked ajánlom az életem, hogy veled élhessek majd örökké a mennyei boldogságban.
Az a pap, aki öt évvel ezelőtti beszélgetését közreadta a pápával, ma Ferenc szeretetét tükrözi Mária iránt.
Isten anyja „mindenkit szeret”, és „nem egy postahivatal vezetője, aki minden nap üzeneteket küld”, mondta Ferenc pápa Medjugorjére vonatkozóan.
„Isten csodákat tesz Medjugorjében. Az emberi őrültség közepette Isten folytatja a csodatevést.”
Szent Peregrin gyógyító mise
LAZIOSI SZENT PEREGRIN
Lázadó életút után Benizi szent Fülöp hatásra tért meg. És ez a Forliból származó ifjú Sziénában kezdte meg a Szent szűz szolgálatát. Visszatérve Forliba élete végéig a példásan gyakorolta a bűnbánatot, és hordozta a betegségek keresztjét. Kérve a megfeszített Krisztust, annak kegyelméből nyert gyógyulást rákos betegségéből. Meghalt kb. 80 évesen, 1345-ben.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40
Elmélkedés
A mai napon Szent Imre herceget, Szent István király és Boldog Gizella fiát ünnepeljük. Szent Gellért, aki hét esztendőn keresztül volt Imre nevelője, felébresztette benne az életszentség vágyát, és megismertette vele azokat a keresztény értékeket, amelyek egy ország igazságos kormányzásához szükségesek. István királynak az volt az elképzelése, hogy Imre kövesse őt a trónon, ezért összefoglalta azokat az erényeket, amelyek egy keresztény uralkodóra jellemzőek. István király Intelmeit Imre már nem ültethette át a gyakorlatba, mert fiatalon érte őt a halál. Ezt követően ajánlotta az országot és nemzetet Szent István a Szűzanya oltalmába.
Szent Imre ünnepének evangéliuma az urukra várakozó szolgákról szól, akiket éberség, állandó készenlét jellemez. A kötelességüket teljesítő szolgákat a hazatérő úr olyan jutalomban részesíti, ami nem volna elvárható tőle: ő szolgálja ki szolgáit. Az úrból így szolga lesz, a szolga pedig megdicsőülésben részesül. E szerepcsere azt szemlélteti, hogy Krisztus hogyan fog bennünket fogadni a mennyben, ha földi életünk során őt szolgáltuk és neki engedelmeskedtünk. Éljünk úgy, hogy ne érjen minket váratlanul a Krisztussal való találkozás, aminek időpontját előre nem tudhatjuk! Éljünk úgy, hogy Krisztus minket is boldognak nevezzen és bevezessen az örökkévalóságba!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Csodálatos képességekkel áldottad meg az embereket és bizalmad jeleként arra kérsz bennünket, hogy embertársaink szolgálatára álljunk. Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked. Hűséges szolgáid akarunk lenni, akik szolgálatunk jutalmaként eljuthatunk az örök életre.
