Battaplébánia

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.”
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35

Elmélkedés

Ki valójában Jézus?

Szent Márk evangéliumának hátterében végighúzódik a Jézus személyéhez kapcsolódó kérdés: Ki ő valójában? Nem fogalmazódik meg ez a kérdés olyan konkrét formában, mint a mai evangéliumi részben, de az evangélista mindvégig erre a kérdésre szeretne választ adni, illetve arra készteti írásának olvasóit, hogy gondolkodjanak el ezen és válaszoljanak a kérdésre.

Márk rögtön írásának bevezetésében ad egy választ, amikor így kezdi művét: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1). Az evangélium végén pedig a Jézus keresztre feszítését irányító római katonatiszt szájába adja a hitvallást: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). E két végpont között még számos alkalommal találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek megvilágítják Jézus kilétét. Ilyen jelentős esemény az Úr megkeresztelkedése, amikor az égből a következő szózat hallatszik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11), azaz a mennyei Atya tesz tanúságot arról, hogy Jézus az ő Fia. Jézus nyilvános működése idején az embereket megszálló gonosz lelkek is felismerik, hogy ki űzi ki őket az emberekből. Egy ilyen eset a kafarnaumi zsinagógában történt, amikor a gonosz kijelenti Jézusról: „Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24). Más alkalommal, amikor a tisztátalan lelkek meglátták Jézust, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia” (Mk 3,11-12). Jézus tehát olyan erő birtokában van, amely felülmúlja az emberi hatalmat, isteni erejével képes megszabadítani a megszállottakat a gonosztól. Érdemes felidéznünk a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét, amelyet követően a tanítványok csodálkozva kérdezik: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41).

A mai evangéliumban Jézus felteszi a kérdést: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ez az egyetlen alkalom, amikor az Úr ilyet kérdez. A felelet bizonytalanságról árulkodik. Egyesek szerint talán Keresztelő János tért vissza a halálból, mások szerint Illés próféta vagy valamelyik próféta jött el Jézus személyében. A bizonytalanság oka, hogy Jézus tanítása valóban újszerű, illetve olyan tetteket hajt végre, amelyekre ember nem képes, de nem tudják azt, hogy milyen erő birtokában tud gyógyítani, csodákat tenni. Fellépése megosztást kelt, hiszen tanítását és csodáit lelkesen, hittel fogadja a néptömeg, miközben a vallási vezetők igyekeznek belekötni tanításába és értetlenül szemlélik csodáit.

A bizonytalan válaszok után Jézus még személyesebbé teszi a kérdést, most már kifejezetten tanítványai véleményére kíváncsi: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter apostol válasza felülmúlja a korábban elhangzott feleleteket: „Te vagy a Messiás!” A válasz arról tanúskodik, hogy Péter felismeri, hogy Jézus személyében beteljesedtek a Messiásról szóló prófétai jövendölések. Ennek értelmében Jézus egyedülálló személy, különleges hatalommal és küldetéssel, hiszen prófétából több is van, sokat küldött Isten az évszázadok során, de Messiás csak egyetlen van.

A messiási cím, megnevezés hallatán Jézus fontosnak tartja ehhez hozzákapcsolni a szenvedéséről szóló jövendölést. Ezzel próbálja helyreigazítani tanítványai elképzelését az ő messiási hatalmáról. A korabeli felfogás szerint az eljövendő Messiás majd egy uralkodó, talán király lesz. Jézus viszont nem tör ilyen uralomra, nem vágyakozik földi királyságot létrehozni, hanem majd az ő szenvedésében és halálában fog megmutatkozni az, hogy ő a Messiás.

A kérdés, hogy ki valójában Jézus, ma nekem szól. Jó volna megfogalmaznom véleményemet, hitvallásomat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat!

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,33-35

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően a mai napon a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki ott volt a Golgotán fiának, Jézusnak keresztje alatt. Mária minden bizonnyal ekkor érezte át legjobban, amit egykor, az újszülött Jézus templomi bemutatásakor az agg Simeon jövendölt: „a te lelkedet is tőr járja át.” Az apostolok félelmükben elfutottak, amikor Jézust elfogták és nem volt bátorságuk ahhoz, hogy ott legyenek Mesterük keresztre feszítésekor. Egyedül János apostol, a „szeretett tanítvány” van ott a Golgotán, aki támogatja szenvedésében Jézus édesanyját.

Mit tanulhatunk a fájdalmas Szűzanyától? Együtt élni és együtt szenvedni Krisztussal, ez a feladatunk. Ha az Úrral együtt szenvedünk és hordozzuk életünk keresztjét, vele eljutunk az örök életre. Ha az Úrral együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk az örökkévalóságban. Álljunk oda Máriával együtt a kereszt alá és egyesüljünk a szenvedő Jézussal! Tekintsünk fel Máriával együtt a keresztre, amely a szeretet teljességét sugározza felénk! A keresztre tekintve megtapasztalhatjuk Isten felénk áradó és szüntelenül megújuló szeretetét, amelyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk, s amelyet nekünk is tovább kell adnunk embertársainknak. Tanuljuk meg Máriától, hogy minden fájdalom és minden szenvedés elviselhető, ha Krisztus mellett maradunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartja. A hagyomány szerint Krisztus keresztjét Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben és ezen a napon mutatták meg ünnepélyesen a népnek. Az ókori emberek tudatában a kereszt egy kegyetlen kivégzőeszköz volt. A bibliai időkben a rómaiak főként rabszolgák esetében alkalmazták, mégpedig súlyos bűn, gyilkosság, árulás vagy lázadás megtorlásaként. A keresztény ember azonban másként tekint Krisztus keresztjére, amelyben felismeri az üdvösség jelét. Krisztus keresztje azt hirdeti, hogy nem a bűné és a halálé az utolsó szó, hanem az életé és a feltámadásé. A kereszt az a hely, ahol a Fiú, Jézus végérvényesen kimutatja engedelmességét a mennyei Atya felé. A kereszt az a hely, ahol végérvényesen megmutatkozik Jézus emberek iránti szeretete. A kereszt az a hely, amelyen az emberiség megváltása, Krisztus megváltó áldozata megvalósul.

Mit hirdet számunkra a kereszt? Szeretetet és megbocsátást. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – tanította Jézus és a kereszten megmutatta, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Jézus így imádkozott, miközben szenvedett a kereszten: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek” (Lk 23,34). A keresztből erőt merítve gyakoroljuk mi is a szeretetet és a megbocsátást!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!