Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Az ellenségszeretet, amelyről Jézus tanítását olvassuk a mai evangéliumban, az Úr tanítványainak sajátos megkülönböztető jegye. Elsőként egy általános megfogalmazás hangzik el: „Szeressétek ellenségeiteket!” Ezt három kiegészítő, magyarázó felszólítás követ, amelyek szerint a krisztusi tanítványnak nem szabad viszonoznia semmiféle rosszat, tehát jót kell tennie azokkal, akik gyűlölik őt, áldást kell mondania az őt átkozókra és imádkoznia kell azokért, akik rágalmakat mondanak róla. A három kiegészítő mondás közös eleme, hogy a krisztusi tanítvány nem állhat meg ott, hogy némán elviseli, békésen tűri az őt érő rosszat, hanem valamilyen jócselekedettel kell fordulnia ellenségéhez. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy a rossz ne változtassa meg az ő jellemét, hanem ragaszkodjon a jóhoz, tartson ki benne. El kell ismernünk, hogy nem könnyű a gyűlöletre jótettel válaszolni. Nem könnyű Isten áldását kérni arra, aki Isten nevében kíván nekünk rosszat. Nem könnyű a hazug rágalmakat hallva visszatartani magunkban a haragot és megbocsátást kifejező imádságot mondani azokért, akiktől a rágalmazás ered.

Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Az ellenségszeretet, amelyről Jézus tanítását olvassuk a mai evangéliumban, az Úr tanítványainak sajátos megkülönböztető jegye. Elsőként egy általános megfogalmazás hangzik el: „Szeressétek ellenségeiteket!” Ezt három kiegészítő, magyarázó felszólítás követ, amelyek szerint a krisztusi tanítványnak nem szabad viszonoznia semmiféle rosszat, tehát jót kell tennie azokkal, akik gyűlölik őt, áldást kell mondania az őt átkozókra és imádkoznia kell azokért, akik rágalmakat mondanak róla. A három kiegészítő mondás közös eleme, hogy a krisztusi tanítvány nem állhat meg ott, hogy némán elviseli, békésen tűri az őt érő rosszat, hanem valamilyen jócselekedettel kell fordulnia ellenségéhez. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy a rossz ne változtassa meg az ő jellemét, hanem ragaszkodjon a jóhoz, tartson ki benne. El kell ismernünk, hogy nem könnyű a gyűlöletre jótettel válaszolni. Nem könnyű Isten áldását kérni arra, aki Isten nevében kíván nekünk rosszat. Nem könnyű a hazug rágalmakat hallva visszatartani magunkban a haragot és megbocsátást kifejező imádságot mondani azokért, akiktől a rágalmazás ered.

Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi rész azzal zárult, hogy a tizenkettő kiválasztása után Jézus lement velük a hegyről és egy sík mezőn megállt. A „velük” szónak sajátos szerepe van itt. Nem csupán azt jelenti, hogy a kiválasztottak követik, kísérik Jézust, hanem azt is, hogy Jézus mindent az ő jelenlétükben tesz. Tehát egyrészt tanítványok, akik elsajátítják Mesterük életmódját, másrészt tanúk lesznek, akik Jézus mennybemenetelét követően tanúskodni fognak mindarról, amit az Úr közelében láttak, hallottak, megéltek.

Jézus tehát az általa választott apostolok, mint tanúk előtt kezdi meg tanítását. Máté evangéliuma hosszan, három fejezeten át ismerteti Jézus „hegyi beszédét”, amely a nyolc boldogság meghirdetésével kezdődik. Lukács esetében, aki rövidebben jegyzi le a tanítást, nem helyénvaló „hegyi beszédet” említenünk, hiszen itt egy síkságon hangzik el az Úr néphez intézett beszéde. A lukácsi változatban csupán négy boldogság szerepel, amelyet négy „jaj”-mondás egészít ki. Jézus kijelentéseinek jelentőségét túlzottan leegyszerűsítenénk, ha olyan bölcsességi mondásoknak tekintenénk azokat, amelyek az ószövetségi iratokban is bőven szerepelnek. Sokkal inkább meghívó, felszólító kijelentések ezek, amelyeket követve rátalálhatunk a boldogság útjára. Éppen ezért nem elégedhetünk meg az olykor ellentmondásosnak tűnő kijelentések értelmezésével, hanem meg kell azokat valósítanunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária! Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság. Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!

Assisi Szent Ferenc

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés

Jézus tanításának bemutatását a tizenkét apostol kiválasztása előzi meg, ezt olvassuk a mai napon. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni, amelyet Márk evangélista is megemlít (vö. Mk 3,13). Lukács evangélista azonban pontosítja Jézus szándékát: azért ment fel a hegyre, hogy imádkozzon. Lukács írásának jellegzetessége, hogy kiemeli Jézus működése során az imádkozás szerepét, az Úr valamennyi jelentős tevékenységét megelőzi az ima, az Atyával való beszélgetés. Az apostolok kiválasztása előtt tehát az Úr az egész éjszakát imádságban tölti, azaz a kiválasztás nem csupán tőle, hanem a mennyei Atyától is ered. Érdemes megemlítenünk, hogy az imádkozás tekintetében az apostolok valóban jó tanítványai voltak Mesterüknek, hiszen például, amikor az áruló Júdás helyébe választani akartak valakit Jézus tanítványai közül tizenkettedikként, az ő választásukat is imádság előzi meg, így került közéjük Mátyás apostol (vö. ApCsel 1,24-25), illetve a hét diakónus is imádság és kézrátétel kíséretében kap megbízatást az apostoloktól (vö. ApCsel 6,6).

A választáskor jelképes szerepe van a tizenkettes számnak. Ahogyan az ószövetségi választott nép Jákob tizenkét törzséből származik, ugyanúgy az újszövetség népe, az Egyház közössége a tizenkét apostol testületén, mint alapon nyugszik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet egy csodaelbeszélést és egy vitabeszédet kapcsol össze. A csoda, a béna kezű ember meggyógyítása a hátterét adja annak a vitának, amely ezután zajlik a szombati nap megtartásával kapcsolatban Jézus és a jelenlévő írástudók, valamint farizeusok között. A csoda érdekessége, hogy a beteg emberről semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy az egyik keze béna. Bár az események körülötte zajlanak, mindvégig meg sem szólal. Nem kéri Jézus segítségét, nem tesz hitvallást arról, hogy hisz abban, hogy Jézus isteni erejével képes megszüntetni betegségét. Egyetlen dolgot tesz csupán: engedelmesen kinyújtja a kezét, amikor az Úr erre kéri őt. A gyógyulást követően nem kezdi el magasztalni Istent, nem ad hálát, vagy legalábbis mindezekről nem számol be az evangélista.

Mindennek oka az, hogy a történettel Lukács evangélista nem Jézus csodatevő képességét szeretné igazolni, hanem a szombat megtartásával kapcsolatban akar tanítást adni. Mégpedig azt a tanítást, hogy Jézus valóban Ura a szombatnak. Látja előre azok szándékát, akik vádolni akarják őt, ismeri felfogásukat, miszerint szombaton semmilyen munkát nem szabad végezni, még gyógyítani sem, de mindez nem akadályozhatja meg őt abban, hogy jót tegyen egy beteg emberrel, aki rászorul Isten irgalmára.

Jézus ezt üzeni cselekedetével: Életet menteni, jót tenni, mindenkor szabad!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.

Szent II. János Pál pápa