Kínában gyorsan fejlődik az ipar, annál csak a kereszténység fejlődik gyorsabban az országban. Semmire sincs akkora igénye az embereknek, mint a vallásra. A keresztények száma az üldözés ellenére évente tíz százalékkal növekszik. Ha ez a tendencia marad, tizenöt év múlva Kína lesz a legtöbb keresztényt számláló ország.
A liturgia kontextusában a rítus az Egyház hivatalos imájának rendjét jelenti, mely által a külső istentiszteleti formák, vagyis a megfelelő szövegek és cselekmények kötelezően le vannak rögzítve[1]. A rítus tehát magában foglalja egy meghatározott kultusz kötelező formáit úgy, ahogyan azt egy részegyházban vagy egy rítuscsaládban ünneplik.
Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
Mk 7,31-37
Elmélkedés
Csupa jót tett
Tanító útja során Jézus nem csak a zsidók által lakott tartományokat járta be, hanem pogányok lakta területekre is eljutott és az ő körükben is tett csodákat. Egy ilyen esetről olvasunk a mai evangéliumi részben. Egy dadogva beszélő süketet hoznak Jézushoz és segítségét kérik, hogy gyógyítsa meg őt. A betegség nyilvánvaló, az illető nem tud érthetően beszélni, valamint nem hall semmit mások beszédéből. A beteget Jézushoz vezetők igyekezete azt mutatja, hogy a pogány vidékekre is eljutott Jézus csodás gyógyításainak híre, ezért személyében gyógyítót látnak. Mégpedig olyan gyógyítót, aki olyan helyzetekben is képes segíteni hatalmával, amikor más orvosok már tehetetlenek.
Azt kérik Jézustól, hogy „tegye kezét” a betegre. Más gyógyításokból jól ismert ez a kérés, illetve az Úr mozdulata. Egy alkalommal például odavitték Jézushoz a különböző bajban szenvedő betegeket, ő pedig „mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket” (Lk 4,40). Egy másik alkalommal egy vakot vittek hozzá és kérték, hogy érintse meg. A vak Jézus érintésének köszönhetően visszanyerte látását (vö: Mk 8,22-26). Nem is gyógyítás, hanem annál komolyabb eset az, amikor a zsinagógai elöljáró, Jairus kéri, hogy Jézus menjen a házába: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon” (Mk 5,23). Jézus pedig elindul, pedig közben meghozzák a kislány halálhírét, s amikor megérkezik, megfogja a kislány kezét és életre kelti. A mostani esetnél is azt kérik Jézustól, hogy tegye kezét a betegre, érintsen meg rosszul vagy nem működő testrészeket, hogy azok meggyógyuljanak.
Érdekes mozzanat, hogy Jézus egyedül akar lenni a beteggel, ezért félrevonja őt a tömegből. Mi a szándéka ezzel? Egyrészt az, hogy titokban akarja tartani tetteit. Ezt az értelmezést erősíti meg a gyógyítás utáni kérése, miszerint ne mondják el senkinek a történteket. A félrevonulásnak egy lehetséges másik oka talán még ennél is fontosabb. Jézus azért szeretne egyedül maradni a beteggel, hogy csak rá figyelhessen, amely gondoskodó szeretetének jele. Szeretne legalább néhány percig nyugodtan együtt lenni a beteggel úgy, hogy nincs körülöttük a kíváncsi tömeg. Csak a betegre szeretne figyelni egy rövid időre és a beteg figyeljen csak őrá, gyógyítójára, illetve Istenre, a mennyei Atyára, akinek végső soron köszönhető a gyógyulás, hiszen Jézus mindent vele együtt tesz. Amikor közvetlenül a gyógyító érintés előtt Jézus „feltekint az égre és fohászkodik”, akkor kifejezi, hogy Atyjával egységben akar cselekedni.
Az érintés meghozza a várt eredményt, amelyet az evangélista az immár gyógyult testrészek külön-külön megemlítésével erősít meg: „megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.” Majd pedig az emberi vélekedést ismétli meg, a gyógyulás tényét immár általános érvényben: „Jézus csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
Az evangélium kapcsán arról is ejtsük néhány szót, hogy napjainkban sokan szenvednek lelki süketségben vagy lelki némaságban. Azokra a lelki süketekre gondolok, akik nem hallják meg Isten szavát és az ő szeretetteljes hívását. És azokra a lelki némákra, akik nem vallják meg hitüket, nem nyitják ki szájukat imádkozásra. Őket ki fogja meggyógyítani? Őket ki tudja meggyógyítani? Őket ki figyelmezteti saját hibájukra, bűnükre? Vagy őket ki vezeti Jézushoz, hogy nála gyógyulást nyerjenek? Ha beismerem saját nyomorúságomat, lelki gyengeségeimet, akkor elindulhatok Jézushoz, akinek személyében felismerhetem lelkem gyógyítóját.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindenkit arra hívsz, hogy részese legyen Isten országának, s ebből az országból senki sincs kizárva származása vagy nyelve miatt. Még a legnagyobb bűnösök is meghívást kapnak, hogy megtérjenek és elfogadják Isten megbocsátó irgalmát. Te senkit sem zársz ki az üdvösségből, azaz mindenki üdvözülhet, hacsak valaki önmagát nem zárja ki. Segíts megértenem, hogy az üdvösségre szóló meghívás nekem is szól és arra hittel válaszoljak! Vezess engem az üdvösség, az örök élet útján!
A ’családfagyógyítás’ nem megfelelő kifejezés, célszerű helyette a ’gyógyulás a családok múltbeli bűneiből’ kifejezést alkalmazni. Csak Isten gyógyít, melynek következménye lehet a gyógyulás. A családfa a múltbéli események megértéséhez szükséges rajz, nem pedig a gyógyítás tárgya. A szerk.
Elolvasva a családok gyógyulására és általában a gyógyításra vonatkozó írásokat, ahogy azt a karizmatikusok végzik, néhány észrevételt és megjegyzést szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban, mivel az elmúlt 33 évet a gyógyítás szolgálatába állítottam. Hatalmas a téma, és attól tartok, hogy egy kapszula méretű cikk kétséget és zavart okozhat az olvasóknak! Ha Jézus megengedi, ezzel a témával kapcsolatos könyvem hamarosan megjelenik.
Székely János püspök a KATTÁRS-ról
Idén Székesfehérvár ad otthont a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) programjainak szeptember 7. és 9. között. Az eseményről Székely János szombathelyi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnökét kérdeztük.
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
Mt 1,18-23
Elmélkedés
Amikor megszületik valaki, érdemes elgondolkodni két kérdésen: Vajon boldog lesz-e az élete? És boldog lesz-e, boldogabb lesz-e a világ attól, hogy ő megszületett erre a világra? Ha ma, Szűz Mária születése napján az ő személyére vonatkozóan tesszük fel ezeket a kérdéseket, akkor mindkettőre igennel felelhetünk. A Máriát megillető szép megszólítások közül a Boldogasszony kifejezés az egyik legtalálóbb. Mária élete valóban boldog volt, boldoggá tette őt az anyaság, annak tudata, hogy a Megváltó anyja lehet. Boldoggá tette őt, hogy a megváltás művében szerepet vállalhatott, az ő személye által, szolgálatának köszönhetően jött el emberi világunkba a Megváltó. Amikor már méhében hordozta születendő gyermekét, Jézust, Erzsébetnél tett látogatása alkalmával rokona így köszönti őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45). Majd pedig Istent magasztaló énekében maga Mária mondja: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,47).
És mindenképpen igaz az is, hogy Szűz Mária személye által boldogabb lett a világ. Mária elfogadta Isten üdvözítő tervét, hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. Igent mondott Isten akaratára, engedelmesen és szolgálatkészen megtette, amit Isten kért tőle. Az ő igenjének köszönhetően öltött emberi testet Isten Fia, Jézus Krisztus, s kezdődött el a világ, az emberiség számára az üdvösség új korszaka.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
Molnár Miklós atya, egykori káplánom, nyílt levelet írt Facebook oldalána „katolikus” blogok szerkesztőihez. Írásában kifejezetten nem említi a KV-t (egyéb blogokkal ellentétben), ám privát üzenetben nekünk is elküldte nyílt levelét, melyet most teljes terjedelemben szerkesztés nélkül közzéteszünk. Miklós atyával felvettem a kapcsolatot további kérdések tisztázásának céljából.
Néhány napja jelent meg a Férfiak Klubjának weboldalán egy (újabb) nemzetközi kutatási eredmény, amely szerint a házastársi hűség és a válási arány szoros összefüggésben van a szexuális partnerek számával és a szexuális élet elkezdésének idejével:
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23)
Társadalmi életet Instagramon és Facebook-on élő világunkban természetesnek vesszük, hogy kijavíthatjuk a képeket, amiket meg akarunk osztani. Eltüntethetjük a hibákat, kivághatjuk a fölöslegesnek vagy kedvezőtlennek vélt részleteket, finomíthatjuk vonásainkat. Igyekszünk minél tökéletesebb képet mutatni magunkról. Nem ártunk vele senkinek, ugye?
A közösségi médiában valóban nem sokat számít. De vajon ha megszűröm a látnivalókat, nem fosztom meg magam a teljes kép látványától?
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39
Elmélkedés
A mai evangéliumi történetben szereplő farizeusok és írástudók a böjttel kapcsolatban kérdezik Jézust. Arra hivatkoznak, hogy a régi hagyományok szerint ők rendszeresen böjtöt tartanak, illetve Keresztelő János tanítványai is. Ez utóbbira vonatkozóan nincsenek pontos adataink, de jogosan feltételezzük, hogy a pusztában élő, sáskával és vadmézzel táplálkozó Keresztelő János hasonló egyszerűséget, önmegtartóztató életmódot kívánt meg tanítványaitól is. A farizeusok vallásgyakorlatának egyik jellegzetessége a böjt szigorú megtartása volt, amely részükről felülmúlta a szokásos böjti gyakorlatot. Rendszeres böjtölésüket Jézus nem csak ismeri, hanem több alkalommal is kritikával illeti, mert az öntetszelgő és magamutogató böjtölést helytelennek tartja. A böjt megtartásának célja a bűnökért való engesztelés, a bűnök jóvátétele.
A farizeusok és írástudók vádja szerint Jézus tanítványai „csak esznek-isznak” és nem böjtölnek. Jézus kérdéssel válaszol: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?” A lakodalom azon események közé tartozott, amikor tilos volt a böjt, tehát még a farizeusok sem kényszeríthették a násznépet böjtölésre. Amíg ő itt van ebben a világban, az az öröm ideje. Jézus szenvedése és halála után majd ismét eljön a böjt ideje.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.
