Ha olyan vagy mint én, akkor sok időt töltesz a bölcsesség keresésével a munkahelyi döntésekkel kapcsolatban, amiket meg kell hoznod. Szerintem egyetértesz azzal, hogy a tudás és a dolgok megértése szintén nagyon fontos a döntéshozatali folyamatban. Érdekesnek találtam, amikor felfedeztem, hogy a Bibliában sok igevers utal a bölcsességre, tudásra és megértésre egyazon részen belül.
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37
Elmélkedés
A sikertelen zsinagógai fellépés után Jézus elhagyja Názáret városát és Kafarnaumba érkezik. A lemenni ige azt jelzi, hogy Názáret magasabban, a hegyek között fekszik, Kafarnaum pedig alacsonyabban, a Genezáreti-tó partján. Itt kezd el Jézus tanítani, mégpedig most is a zsinagógában, a szombati istentisztelet alkalmával. Tanításának hatását Lukács evangélista az „ámulatba ejtett mindenkit” kifejezéssel jellemzi, ami ellentétben áll a názáretiek csodálkozásával, ellenszenvével és gyilkos haragjával. Ez az „ámulat” itt annak szól, hogy Jézus szavában különleges erő, hatalom rejlik, ezt ismerik el az emberek ámulatukkal, csodálkozásukkal.
Ezt követően egy ördögűző csodáról olvashatunk az evangéliumi részletben, Jézus első csodájáról Lukács írásában. Amiről Jézus beszélt Názáretben, az most itt, Kafarnaumban elkezd megvalósulni: szabadulást hoz, szabadulást egy ördögtől megszállt embernek. A csodával Jézus azt igazolja, hogy szavában olyan erő rejlik, amely erősebb az ördög, a gonosz hatalmánál. Az emberek itt még nem értik, hogy minek köszönhető ez a különleges képesség, mindenesetre elismerik azt.
Elismerem-e, hogy Jézus az Isten Fia, aki számomra és minden ember számára elhozza a bűntől való szabadulást? Elismerem-e, hogy ő a Megváltó, aki által az üdvösségre juthatok?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.
Maria Cardenas (Fresno, Kalifornia) a tulajdonosa annak a Guadalupe-i Szűz Mária szobornak, mely másfél éve könnyezik, mióta unokatestvérét, Jessie Lopezt meggyilkolták.
Cardenas asszony azt állítja, hogy a szobor – amit anyák napja alkalmából tíz évvel ezelőtt kapott – egy ideje gyakran könnyezik. A Madonna könnyeit egy pohárban gyűjti össze.
Legyen szó magánéletünkről vagy szakmai előrehaladásunkról, vannak bizonyos időszakok, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik. Akármit teszünk, minden csak rosszabbra fordul. Lehet, hogy egy fontos cél eléréséért küzdő karrierünkről, vagy egy értékes kapcsolatunk megmentéséről van szó, úgy érezzük, eljött a vég. Az elménket elborító sötét színben látjuk a világot. Barátaink, közeli rokonaink mintha távolodnának, és magunkra hagynának minket a magány érzésével. Már csak idő kérdése, és bekövetkezik a borítékolható hajótörés.
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés
Miután az elmúlt héten befejeztük a Máté evangéliumából vett részletek olvasását, az évközi idő további részében Szent Lukács írását olvassuk hétköznapokon. Az eseményekbe Jézus nyilvános működésének kezdetétől kapcsolódunk be. A helyszín Galilea, Názáret városa, ahol Jézus nevelkedett. Az Úr most betér a zsinagógába, hogy részt vegyen a szombati istentiszteleten. Felolvas egy részletet, amihez csupán annyit fűz magyarázatként, hogy ezen a napon beteljesedett a prófétai jövendölés, azaz ő az a Felkent, aki szabadulást fog hozni mindenkinek, ő a Messiás. Ezt követően az ószövetségi időkből két példát hoz fel, Illés és Elizeus próféták esetét, amikor Isten általuk nem zsidó, hanem pogány származásúaknak nyilvánította ki jóságát. Annak gondolata, hogy pogányok is részesedhetnek a mindenható Isten jótéteményeiben, haragot vált ki a názáretiekből, akik rögtön Jézus halálát akarják. Jézus fellépése tehát egyáltalán nem nevezhető sikeresnek, inkább kifejezetten kudarc a názáretiek hitetlensége miatt.
Érdekes szempont, hogy ezt a Jézus útjának kezdetét leíró eseményt Lukács evangélista úgy fogalmazza meg, hogy egyben előrevetíti ennek az útnak a végét. Ahogyan most a názáretiek erőszakkal a városon kívülre viszik és felvezetik egy hegyre Jézust, ugyanígy fog véget érni az Úr élete: katonák vezetik ki Jeruzsálemből a városon kívülre, a Golgota hegyére, a keresztre feszítés helyére. Jézus mostani „rejtélyes” szabadulása szintén utalás a halálból való titokzatos szabadulására, feltámadására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés
Miután az elmúlt héten befejeztük a Máté evangéliumából vett részletek olvasását, az évközi idő további részében Szent Lukács írását olvassuk hétköznapokon. Az eseményekbe Jézus nyilvános működésének kezdetétől kapcsolódunk be. A helyszín Galilea, Názáret városa, ahol Jézus nevelkedett. Az Úr most betér a zsinagógába, hogy részt vegyen a szombati istentiszteleten. Felolvas egy részletet, amihez csupán annyit fűz magyarázatként, hogy ezen a napon beteljesedett a prófétai jövendölés, azaz ő az a Felkent, aki szabadulást fog hozni mindenkinek, ő a Messiás. Ezt követően az ószövetségi időkből két példát hoz fel, Illés és Elizeus próféták esetét, amikor Isten általuk nem zsidó, hanem pogány származásúaknak nyilvánította ki jóságát. Annak gondolata, hogy pogányok is részesedhetnek a mindenható Isten jótéteményeiben, haragot vált ki a názáretiekből, akik rögtön Jézus halálát akarják. Jézus fellépése tehát egyáltalán nem nevezhető sikeresnek, inkább kifejezetten kudarc a názáretiek hitetlensége miatt.
Érdekes szempont, hogy ezt a Jézus útjának kezdetét leíró eseményt Lukács evangélista úgy fogalmazza meg, hogy egyben előrevetíti ennek az útnak a végét. Ahogyan most a názáretiek erőszakkal a városon kívülre viszik és felvezetik egy hegyre Jézust, ugyanígy fog véget érni az Úr élete: katonák vezetik ki Jeruzsálemből a városon kívülre, a Golgota hegyére, a keresztre feszítés helyére. Jézus mostani „rejtélyes” szabadulása szintén utalás a halálból való titokzatos szabadulására, feltámadására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!
A hároméves Milan daganatos betegségben szenvedett. Miután megműtötték, életveszélyes vírusfertőzést kapott. Édesanyja a libanoni szent remete közbenjárását kérte, és a kislány meggyógyult a fertőzésből.
A szunnita muszlim család történetéről az Orange TV készített arab nyelvű riportot, amelyet az AsiaNews hírügynökség is közzétett olasz és angol fordítás kíséretében.
Bioenergetika, ezoterikus gyógymódok, homeopátia – ma még jogszabályi korlátozások nélkül alkalmazhatók ezek a magyarok körében is népszerű alternatív eljárások. Pedig semmilyen tudományos bizonyíték nincs rá, hogy hatékonyak, sőt arra sincs, hogy nem károsak. A Magyar Tudományos Akadémia ezért a szabályozás újragondolását sürgeti, hogy valóban biztonságban lehessenek a kuruzslóktól a betegek.
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23
Elmélkedés
A szív tisztasága
Pilinszky Jánostól származnak a következő gondolatok: „Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen. Enélkül tulajdonképpen nincs is bűn. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján lehet. A bánat egyedül abból a felismerésből fakadhat, hogy vétettünk bármit is, lényege szerint mindig a szeretet ellen vétettünk. Aki ezt világosan látja, már megbánta bűneit. Enélkül viszont nincs bánat, csak félelem és szégyen van.”
E gondolatok jól megvilágítják a bűn forrását, gyökerét, a szeretet hiányát. Jézus is ezt kéri számon az írástudóktól és farizeusoktól. A vitát nem ő kezdeményezi, hanem az említett vallási csoportok képviselői, akik nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg pontosan a mózesi törvényben meghatározott tisztasági előírásokat. Márk evangélista szükségesnek tartja, hogy mindjárt az elején megmagyarázza a zsidó tisztasági hagyományokat, vélhetően azért, mert írását nem zsidó származásúaknak szánta. Az ő magyarázata alapján úgy tűnik, hogy az étkezés előtti kézmosás egy külső cselekedet, amelynek főként egészségügyi oka van. A valóságban azonban többről van szó. A zsidó vallásban a tisztasági előírások és más törvények megtartása vagy meg nem tartása közvetlenül érinti az Istennel való kapcsolatot. Tisztának az számít, ami Istennek tetsző, az ő akaratának megfelelő, azaz megerősíti az ember kapcsolatát Istennel. Ezzel szemben tisztátalan mindaz, ami ellenkezik Isten akaratával, eltávolítja az embert Istentől.
A farizeusok azt kérik tehát számon Jézustól, hogy rabbiként, tanítóként, miért nem gondoskodik arról, hogy tanítványai megtartsák a törvényeket, hiszen a Mesternek felelősséget kell vállalnia minden tanítványáért. Válaszában Jézus nagyon határozottan és keményen bírálja a kérdezőket, mégpedig nem is vélekedésük, törvényértelmezésük, hanem magatartásuk miatt. Bíráló szavai szerint a farizeusok vallásossága teljesen kiüresedett, amely abból fakad, hogy rosszul értelmezik a törvényeket és nem értik a törvények mögött meghúzódó isteni szándékot. Aztán Izajás prófétát idézi, aki által Isten kimondja: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.”
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a Jézushoz érkező farizeusok és írástudók azt követően, hogy felteszik kérdésüket, többé nem jutnak szóhoz, a vita folyamán nem szólalnak meg. Mindvégig Jézus beszél, aki szavait először kifejezetten nekik, majd további figyelmeztetéseit, tanácsait a néphez intézi. A farizeusok hallgatása nem azt jelenti, hogy egyetértenek Jézus kijelentéseivel és elismerik saját hibáikat, hanem ezzel szemlélteti az evangélista, hogy a vitában egyértelműen Jézusnak van igaza, egyedül az ő törvényértelmezése a helyes.
Jézus válasza a külső tisztaságtól a szív tisztasága felé halad, azaz visszavezeti a hallgatóságot a törvény eredeti értelméhez. Az embernek ügyelnie kell szívének tisztaságára. Hogyan értelmezhető ez a kijelentés? Mi az értelme, hiszen a szívet nem lehet vízzel megmosni, megtisztítani, miként más testrészeinket, például a kezünket? A szív tisztasága azt jelenti, hogy nincs benne helye a bűnnek, mert a bűn eltávolítja a szívet és nyilvánvalóan az egész embert Istentől. A bűnt kell távol tartanunk magunktól, hogy szívünkben csak a szeretetnek legyen helye.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!
Puskás Antal atya OSPPE pálos szerzetes tanúságtétele
Elhangzott 2015. október 7-én a kecskeméti Tiszta szerelem imaesten
A tanúságtételben az ember odaáll, és valaminek tanújaként beszél arról, és azért teszi, hogy a többieket megerősítse valamiben. A tanúságtétel kifejezetten keresztény gyakorlat. Egyes hívők az élő Krisztusról tesznek tanúságot testvéreik előtt, hogy megerősítsék őket abban, amit azok már a szívükben hisznek. Így én most nektek arról szeretnék beszélni, milyen formában találkoztam az Úr Jézus irgalmával, szeretetével, türelmével és gyógyító erejével a tisztaság megélésének területén. Hosszú és kemény út volt ez, amely magába foglalta a gondolkodás, az érzelemvilág átalakulását és a hit elmélyülését.
