Battaplébánia

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30

Elmélkedés

Az előző napokban arról olvastunk példabeszédeket, hogy az Úr eljövetelére kell várakoznunk, de ennek időpontja ismeretlen számunkra. A mai evangélium példázata új szempontot hoz elő, a számadást emeli ki. A történetben egy gazdag emberről van szó, aki nagy összeget ad szolgáinak, hogy távollétében kereskedjenek vele, kamatoztassák. A szolgák többsége ezt meg is teszi, s a számadáskor kétszer annyival tud elszámolni, de egy szolga nem teljesíti a feladatot és csak azt tudja visszaszolgáltatni, amit rábíztak. A tanítás mondanivalója világos: Jézus tekinthető az úrnak, a szolgák pedig az ő tanítványait, követőit jelképezik. Az úr távollétének ideje az Egyház ideje, a Krisztus második eljöveteléig tartó időszak. A hívő ember annak tudatában éli minden napját, hogy halála után és a végső ítélet napján számot kell adnia Istennek földi életéről és mindarról a kegyelmi adományokról, amelyeket Istentől kapott.

Ebben a példabeszédben megfigyelhetjük azt is, hogy Istentől mindenki ugyanarra a jutalomra, az üdvösségre számíthat. Bár a szétosztott vagyon mértéke különböző volt, a jutalomban nincs különbség, mindenki, aki hűségesen teljesítette feladatát, ugyanazt kapja, bemehet Isten örök országába és osztozhat Isten végtelen örömében. Tétlenségem, lustaságom vagy félelmem ennek az örömnek a megszerzését hiúsítja meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Uram Jézus, te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán te vagy bennem!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

A mai evangélium a tegnapi részlet gondolatát folytatja. Jézus újabb példabeszéde szintén az állandó éberségre, a készenlétre hívja fel figyelmünket. A hasonlat tíz szűzről szól, akik a vőlegény érkezésére várakoznak. Nincsenek pontos adataink arról, hogy Jézus idejében milyen forgatókönyv szerint tartották a lakodalmakat, de a leírásból következtethetünk a legfontosabbakra. A vőlegény ünnepélyes menetben elhozza a szülői házból és saját házába vezeti menyasszonyát. A történetben szereplő tíz leánynak, tíz szűznek az a feladata, hogy amikor megérkeznek, bevezessék őket a házba, az ünnepség helyszínére. A tíz közül csak öten voltak előrelátóak, akik olajat is vittek lámpásaikhoz, ők bemehettek az ünnepségre, de a többieket kizárták. Mivel a történetben szereplő olaj a jócselekedeteket jelképezi, ezért az okosak nem tekinthetőek irigyeknek amiatt, hogy nem osztották meg tartalék olajukat a többiekkel. A jócselekedetek végzése ugyanis mindenkinek személyes kötelessége, azok nem ruházhatók át másra.

Jézus azt várja mindannyiunktól, hogy türelmesen várjunk rá, s a várakozás idején szorgalmasan gyűjtsük a jócselekedetek olaját. Nem feladatunk, hogy találgassuk vagy tudjuk előre a találkozás idejét. Legyünk mindig készen, mert bármikor megérkezhet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.

Szent II. János Pál pápa

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51

Elmélkedés

Az evangéliumokban többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy azért kell szüntelenül készen lenni Krisztus eljövetelére, mert nem tudhatjuk előre annak időpontját. Ezzel kapcsolatban tanítja Jézus a mai részletben: „Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!” A váratlan érkezést szemlélteti a példázat a tolvajról, akinek érkezése nyilvánvalóan nem számítható ki előre, hiszen ő éppen azt a pillanatot használja ki, amikor a házigazda nem kellőképpen éber. A második példa szembeállítja az okos és a hűtlen szolga magatartását. Az okos szolga szüntelenül készen áll, bármikor is érkezik haza ura, ő készen áll fogadására. A hűtlen szolga viszont megfeledkezik arról, hogy ura bármikor megérkezhet.

Időbeosztásunk megtervezéséhez, teendőink beosztásához határidőnaplókat használunk. Bármelyik pillanatban belenézhetünk és láthatjuk, hogy a következő napokban milyen feladataink lesznek, így nem feledkezünk meg azokról. Vannak dolgok, amelyeket felesleges beleírnunk, mert a napi rutin része, hogy mikor indulunk a munkába, mikor indul az autóbusz vagy a vonat, mikorra kell az óvodába vagy az iskolába érnünk, hogy hazavigyük gyermekünket. És persze vannak váratlan események, amelyek felborítják napirendünket, ezeket nem írhatjuk be előre.

Az Úr eljövetelének idejét, a vele való végső találkozás időpontját egy naphoz sem írhatjuk be naptárunkba, mert ez váratlanul fog bekövetkezni. Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal és legyünk mindig felkészültek!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés

Márk evangélista részletesen ismerteti Keresztelő János halálának körülményeit, amelyet a mai napon, az ő halálának, vértanúságának napján olvasunk az evangéliumban. János prófétaként és igaz emberként figyelmeztette Heródest arra, hogy törvénytelenséget követ el azzal, hogy feleségül vette mostohatestvérének feleségét, Heródiást. Mivel Keresztelő János nagy tekintélynek örvendett a nép körében és szavára odafigyeltek az emberek, ezért mind Heródes, mind törvénytelen felesége számára kellemetlen volt János bírálata. Heródes úgy próbálta elhallgattatni őt, hogy börtönbe záratta. Heródiás csak az alkalmat várta, hogy végképp megszabaduljanak Jánostól, amely a király születése napján jött el. A király gyengének bizonyult az asszonyi fondorlattal szemben és elrendelte János kivégzését.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként viselkedünk azokkal, akik hibáinkra figyelmeztetnek minket. Ez történhet bántó, sértő módon, de jószándékkal is. Hogyan fogadjuk a kritikákat? Hogyan reagálunk a minket ért bírálatokra? Mert valójában nem az a lényeg, hogy a másik ember milyen szándékkal teszi ezt, hanem hogy mi hogyan fogadjuk. Egyaránt megsértődhetünk mind a bántó, mind a jószándékú figyelmeztetések miatt és elutasíthatjuk azokat. De egyiket is és a másikat is fogadhatjuk úgy, hogy Isten küldte hozzánk az illetőt, hogy figyelmeztessen minket. Még a rossz szándékból született kritikából is tanulhatunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!