Battaplébánia

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés

Továbbra is a farizeusi lelkület, magatartás áll Jézus tanításának középpontjában. A mai evangéliumi részletben olyan példákat említ, amelyek jól jellemzik a farizeusi törvényértelmezés túlzásait. Ha megértjük, hogy Jézusnak mi a problémája velük, akkor megértjük azt, miként tudunk védekezni a farizeusi lelkület ellen. A bibliai időkben a farizeusok valóban képzett, az ószövetségi írásokat és benne a mózesi törvényt kiválóan ismerő emberek voltak. Az emberek hozzájuk fordultak, ha meg akarták tudni, hogy egy élethelyzetre vonatkozóan milyen törvényi előírásokat kell figyelembe venni. Ők úgy gondolták, hogy valóban Istent szolgálják azzal, hogy az embereket a törvények megtartására tanítják, de nem gondoltak arra, hogy az isteni törvényekhez fűzött magyarázataik nem feltétlenül egyeznek Isten szándékaival. Jézus megítélése szerint nem értelmezték, hanem félreértelmezték a törvényeket és lényegtelen dolgokhoz ragaszkodtak, miközben szem elől tévesztették a lényeget, Isten imádását és szolgálatát.

Jézus azért jött a világba, hogy keresse és Istenhez vezesse a bűnösöket. Ha bűntelennek és tökéletesnek tartom magam, ezzel azt fejezem ki, hogy nincs szükségem a segítségére. Ha viszont őszintén megvallom bűneimet, lehetőséget kapok a lelki megtisztulásra és fejlődésre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés

A szombati napon már elkezdtük azoknak az evangéliumi részeknek az olvasását, amelyekben Jézus a farizeusok álszent és képmutató vallásosságát bírálja. Kijelentéseit egyrészt figyelmeztetésnek szánja, hogy tanítványai őrizkedjenek a látszatvallásosságtól, másrészt a farizeusokhoz intézi, szembesítve őket helytelen magatartásukkal. Jézus rendkívül súlyos bűnnek tartja, hogy a farizeusok rossz példát mutatnak, s ezzel megakadályozzák, hogy mások Isten országába jussanak. Vallási vezetőként és a törvények értelmezőiként az volna a feladatuk, hogy az embereket felkészítsék Isten országának eljövetelére és bevezessék őket oda, de nem ezt teszik. Mivel vallásosságuk nem szívből fakadó, ezért színlelés és látszat, amivel megtévesztik az embereket. De csak őket, mert Isten belelát szívükbe és jól ismeri szándékaikat. Képmutatásuk azt jelzi, hogy hiányzik belőlük az őszinteség és az egyenesség. Tevékenységük az Úr megítélése szerint kifejezetten káros, mivel nem vezetik Istenhez az embereket, hanem eltávolítják őket tőle, miközben ők maguk is távol állnak Isten akaratának megértésétől és megvalósításától.

A farizeusi lelkület zsákutca, amely nem vezet sehová, főként Istenhez nem, s amelyből csak helyes önismerettel, bűnbánattal és imával lehet kijönni, hogy aztán megtaláljuk a helyes vallásosság útját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Isten szava

Az elmúlt hetek vasárnapjain részletekben végigolvastuk Jézusnak az általa adott élő kenyérről, mint az örök élet táplálékáról szóló beszédét, amelyet a csodálatos kenyérszaporítás után mondott a népnek. A mai evangélium a hallgatóság végső reakcióját rögzíti. Egyes tanítványok kemény beszédnek tartják az Úr szavait, és nem lesznek többé a tanítványai. Távozásuk nyilvánvalóan szomorúságot okoz Jézusnak, ezért többi tanítványait kérdezi szándékukról: „Ti is el akartok menni?” Ekkor Péter apostol valamennyiük nevében mondja: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.” E hitvallás méltó befejezése annak, amiről Jézus korábban beszélt. Ő az örök élet kenyere és az ő tanítása az örök életre vezető igazság. E kettő felismerése nem választható el egymástól, tehát amikor Péter megvallja, hogy Mestere tanítása az örök életre vezető igazság, akkor kifejezi azt is, hogy hiszi mindannak igazságát, amit a beszéd tartalmazott.

Helyénvaló, ha az elmúlt vasárnapok gondolatait folytatva mai elmélkedésünkben arra irányítjuk figyelmünket, hogy a szentmisében, annak első részében, az Ige liturgiájában Isten szól hozzánk és mi hittel válaszolunk a hallottakra. A szentmisének ez a része is találkozás, találkozás a minket megszólító, az üzenetét velünk közlő Istennel. Isten szava nem hasonlítható az emberi szavakhoz, mert az ő szava mindig igaz, az emberi kijelentések viszont nem feltétlenül azok. Isten szava örökérvényű, ezzel szemben a könnyelműen kimondott emberi szavak elfelejthetőek. Isten szava titokzatos, nem könnyen és nem teljesen érthető a korlátozott emberi értelem számára, ezért mondhatjuk, hogy ez is misztérium az ember számára. Isten kinyilatkoztatja önmagát és az ember ezt megpróbálja mind jobban megérteni.

Érdemes észrevennünk az isteni szóban rejlő különleges erőt. Amit Isten kimond, az létrejön, megvalósul. Így teremtette meg Isten a világot, teremtő szava elég volt ahhoz, hogy minden létrejöjjön. Amikor pedig Isten napjainkban megszólal, akkor szintén történik valami, amit mondhatunk a világ folyamatos újjáteremtésének és az ember újjáteremtésének. A kimondott isteni szónak lenyomata van az ember lelkében, szívében, azaz nem függetleníthetjük magunkat attól. Ide kapcsolódik az a gondolat is, hogy Isten a szívünkbe írja törvényét, tehát az megismerhető az ember számára. Ha abból indulunk ki, hogy az Isten folyamatosan szól hozzánk, közli velünk üzenetét, amellyel az örök életre akar minket vezetni, és az ember arra hivatott, hogy válaszoljon erre, akkor könnyen tetten érhetjük a bűn lényegét is. A bűn az, amikor az ember nem figyel Isten szavára, nem hallja meg azt, süketnek tetteti magát vagy nem válaszol rá. Így megszűnik a kommunikáció, hiszen Isten hiába közeledik hozzánk állandó szólításaival, ha az ember nem igyekszik felé válaszával.

Azt szoktuk mondani, hogy Isten Jézus Krisztus személyében, a Fiúistenben nyilatkoztatja ki magát a legteljesebb formában az emberek számára, ennél tökéletesebb Isten-ismeret már csak az lehet, amikor majd az örökkévalóságban színről színre láthatjuk őt. Jézus a megtestesült Ige, az emberré lett isteni Ige, aki földi élete folyamán láthatóvá vált az emberek számára, s aki a jelen időben titokzatos módon láthatóvá válik az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Őt hallgatjuk a szentmise első részében, az Ige liturgiájában, és őt látjuk, őt szemléljük a második részben, az Eucharisztia liturgiájában. A minket megszólító Istennek hitvallásunkkal és kéréseink előterjesztésével válaszolunk, az Oltáriszentségben szentségi módon láthatóvá váló Istennek pedig a szentáldozással, a vele való egyesüléssel felelünk.

Segítsenek ezek a gondolatok mindenkit abban, hogy valóban találkozzon az élő Istennel a szentmisében!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az apostolok egykor a te szavaidban felfedezték az örök életre vezető utat, ahogyan ezt Péter apostol hitvallása kifejezi. Egyedül tőled várhatjuk a megváltást. Egyedül te ígérheted és adhatod meg nekünk az örök életet. Te arra hívsz minket, akik szavaidban az apostolokhoz hasonlóan felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársaid, és közvetítsük tanításodat mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segíts minket a Szentlélek által az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!