Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd sokakban azt az érzést kelti, hogy igazságtalanság történt. Ha abból a szemszögből vizsgáljuk a történetet, hogy ugyanannyi fizetést kapott mindenki a nap végén, tehát azok is egy dénárt, akik egész nap dolgoztak és azok is ugyanennyit, akik csak egy órát, akkor valóban igazságtalannak tűnik a gazda eljárása. De ha abból a szempontból nézzük az esetet, hogy a gazda betartotta szavát és pontosan kifizette azt az összeget a munkásoknak, amiben reggel megállapodott velük, akkor nem követett el igazságtalanságot, csupán annyit tett, hogy nagyon jószívű volt azokkal, akik kevesebbet dolgoztak. Miért emlegetünk igazságtalanságot, amikor mindenki hiánytalanul megkapta megegyezett bérét? Ezen a szemponton érdemes elgondolkodnia azoknak a mai olvasóknak, akik a méltatlankodók oldalára állnak.

A gazda érvelése jogos és logikus. Az elsők pontosan megkapták bérüket. Ő ugyan többet ad az utolsóknak, mint amit munkájuk mennyisége alapján megérdemelnek, de ezzel nem károsít meg senkit, saját pénzével joga van tetszése szerint bánni. Jogosan állítja, hogy valójában a zúgolódók, a méltatlankodók rosszak, mert irigység ébred bennük.
Jézus példabeszéde mégsem a pénzről és a munkabérről szól, hanem arról, hogy Isten mindenkit meghív az üdvösségre, az örök életre, ez lesz a jutalom mindazoknak, akik parancsai szerint élnek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid!

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
Mt 19,23-30

Elmélkedés

A gazdagság, a vagyon szeretete, az anyagi javak birtoklásának vágya veszélyt rejt magában, erre figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban. A vagyon, a pénz választás elé állítja az embert. Mire bízza életét? Mi nyújt számára megfelelő biztonságot? Mi foglalja le szívének érzéseit? Mitől várja boldogságát? Egyesek a vagyonszerzést választják, mások a lelki kincsek gyűjtését. A választás helyességét vagy helytelenségét talán nem látjuk azonnal, de érdemes hosszabb távlatban gondolkodnunk. Mi az, ami nem csupán földi boldogságunkat szolgálja, hanem örök üdvösségünket is?

Az emberben túlzottan elhatalmasodó vagyonszerzési vágy és annak megtartására, cél nélküli birtoklására való törekvés rossz lelkületet eredményez, amelyet önmagán aligha vesz észre valaki. Az ilyen ember a vagyon megszerzése érdekében tisztességtelen, becstelen eszközöket alkalmaz és másokat megkárosít. A jótékonyságot távolról sem ismeri, mert mindenkivel szemben szűkmarkúan viselkedik, fukarsága, fösvénysége megakadályozza abban, hogy bárkivel is jót tegyen. Jézus azt kéri követőitől, hogy az örök életet tartsák szemük előtt a választáskor, és ígéretet tesz, hogy Isten sokszorosan megjutalmazza azokat, akik érte lemondanak a földi kincsekről. Nem önmagában a vagyon, hanem a hozzá való ragaszkodás távolít el Istentől, s ennek veszélyét látnunk kell.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Milyennek látod?

Egy tanmese szerint egy vándor az úton haladva meglátott egy fadarabot. Milyen gyönyörű, virágos faág – gondolta magában, majd felvette és hazavitte. Otthon beletette egy vázába, és a faág néhány nap múlva kivirágzott. Ugyanazon az úton halad egy másik vándor is, aki szintén meglátott az út mellett egy hasonló fadarabot. Milyen erős ez faág, jó lesz társnak számomra az úton – gondolta magában, majd kézbe vette, s ettől kezdve vándorbotként használta éveken át. Egy harmadik vándor is haladt azon az úton, ő is meglátott egy ugyanolyan fadarabot. Milyen ronda kígyó! – gondolta magában, majd feléje nyúlt, de az gyorsabb volt és megmarta. Minden dolog azzá válik, aminek látják. És az emberre is igaz a történet mondanivalója: Minden ember olyanná válik, amilyennek látják.

Szent István királyunk mai ünnepén érdemes elgondolkodnunk ezen az igazságon. Ez az ország olyanná válik, amilyennek látjuk, amilyennek megálmodjuk. Ha azt hangoztatjuk, hogy ez egy élhetetlen ország és persze közben semmit sem teszünk annak érdekében, hogy élhető legyen, akkor elégedetlenségünk miatt néhány év múlva külföldre fogunk költözni, hogy ott éljünk és dolgozzunk. De ha úgy tekintünk erre az országra, mint hazánkra, mint szülőföldünkre, és mint olyan földre, amely végső nyughelyünk lesz, akkor átérezhetjük annak felelősségét, hogy tennünk kell e haza, Magyarország felemelkedéséért, jövőjéért. Milyennek látod ezt az országot? Homokra épített háznak vagy sziklára épített háznak? Milyennek képzeled ennek az országnak a jövőjét? Elvisz minket a történelem vihara vagy rendületlenül állunk évszázadok múlva is? Amilyennek látod, olyanná fogod tenni. Ha saját országodnak és biztonságot adó otthonodnak tekinted, akkor termékeny munkáddal te is megerősíted. Ha csak hasznot akarsz húzni belőle, meggyengíted. Ha élhetetlennek tartod, te magad teszed élhetetlenné.

Minden ország olyanná válik, amilyenné teszik az ott élők. Szent István király 1000 évvel ezelőtt megérezte azt a felelősséget, hogy ennek az országnak olyan lesz a jövője, amilyen úton elindul. Ismerte Krisztus igazságát és a keresztény értékekben meglátta ennek az országnak az építőköveit. Neki köszönhetjük azt, hogy nemzetünk szilárd alapon, a krisztusi igazságon és a keresztény értékrenden nyugszik. Szent István király nem csak a fegyverek erejében és nem csak a politikai lépésekben bízott, hanem sokkal inkább a krisztusi igazságban, amelyet igyekezett elültetni a magyarok szívében. Ezt a célt szolgálta a püspökségek és érsekségek, valamint más egyházi központok alapítása. Emellett Szent István király olyan törvényeket hozott, amelyek megfeleltek a keresztény értékeknek. Anyagilag biztosította az Egyház működését és szabályozta a vallás szabad gyakorlását. Azokat a bűncselekményeket, amelyeket saját törvényeiben nem szabályozott, de a keresztény erkölcs szerint bűnnek számítottak, az egyházi bíróságra utalt ítélkezés végett.

Szent István király nem szerette volna, ha az általa alapított keresztény királyság a jövőben visszatérjen a pogányság útjára. Abban bízott, hogy fia Szent Imre herceg majd folytatja az ő művét, de ez az elképzelés szertefoszlott Imre herceg tragikus halálával. Szent István király ekkor a Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat, amely cselekedetének köszönhetően Mária országa vagyunk. Segítsen minket az ő mennyei támogatása a földi haza építésében és abban is, hogy eljussunk a mennyei hazába!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te személyed és keresztény hitünk az a sziklaszilárd alap, amelyre érdemes személyes és családi életünket, valamint hazánk jövőjét építeni. Ezt ismerte fel Szent István király, aki királyságát nem uralkodói elnyomásra használta fel, hanem népének, a magyar nép szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentől kapott tehetségével és képességeivel téged és magyar nemzetét szolgálja. Hisszük, hogy a kereszténység kincse adott népünknek lelki erőt az elmúlt évszázadok nehézségei során. Segíts minket a jövőben is, hogy Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk!