Isten végtelen szeretetében mindannyiunkat felruházott testtel és lélekkel. Milyen nagy az Isten és csodálatosak az Ő ajándékai az emberiségnek és minden egyes embernek! A zsoltáros így dicsőíti Istent:
Isten, csodálatosan megalkottál … Én vagyok a te kézművességed … Én vagyok a Te kezed munkája.
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus bírálatot fogalmaz meg a farizeusokkal és írástudókkal kapcsolatban. Nem tanításukat, hanem magatartásukat, viselkedésüket bírálja, tanításuk és életmódjuk nincs összhangban egymással. Első kijelentése szerint az írástudók túlságosan szigorúan értelmezik a mózesi törvényeket, s ezzel szinte lehetetlenné teszik a vallásgyakorlatot az emberek számára. A törvény önmagában jó, hiszen nyilvánvalóan Istentől eredeztethető és az ember javát, végső soron pedig üdvösségét szolgálja, de az idők során hozzákapcsolódó értelmezések és szőrszálhasogató magyarázatok eltorzítják. Jézus második kijelentése a farizeusok képmutatását bírálja. Vallásgyakorlatukban ugyanis nem Isten imádása és tisztelete motiválja őket, hanem inkább az emberek tetszését keresik. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran ostorozták kortársaikat felszínes, látszatra törekvő vallásosságuk miatt, mintegy ezt a hagyományt folytatja Jézus, aki ilyen módon a vallásosság megújítását szorgalmazza.
A farizeusi lelkületet nehéz felfedezni magunkban, s úgy tűnik, csak egyetlen módon lehet védekezni ellene, mégpedig bűnösségünk megvallásával Isten előtt. Ha tökéletesnek tartom magam, egészen biztosan csak álszent vagyok. Ha beismerem, hogy bűnös vagyok, Isten felemel az ő irgalmával.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!
A Lélekemelő lelkigyakorlat (2018) elmélkedései elérhetőek az alábbi linkeken.
A lelkigyakorlatról részletes tudósítás olvasható a Magyar Kurírban.
A mai életben nehéz fennmaradnia egy szerzetes közösségnek, számtalan kihívással kell szembenéznie, és a döntés is nehéz, amikor egész életre szóló elhatározást hoznak azok a személyek, akik örök fogadalommal Istennek akarják szentelni az életüket. Megéri ebben a fáradsággal teli sajátos életformában találkozni a Szentháromságos Istennel, Krisztus követőjének lenni a segítségre szoruló embertársak között? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, és nemes egyszerűséggel azt mondhatom, hogy meg is kaptam. Kérésemre Beöthy Zsuzsanna Cecília SM nővér mutatta be a Szociális Missziótársulatot.
Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,45-51
Elmélkedés
A mai napon a tizenkét apostol egyikét, Szent Bertalant ünnepeljük. Neve csupán az apostolok kiválasztásakor, neveik felsorolásakor szerepel az evangéliumokban. A keresztény hagyomány Bertalan apostolt azzal a Nátánáellel azonosítja, akiről a mai evangéliumban olvasunk, s aki Fülöp apostol hívására csatlakozott Jézushoz. A jelenet Fülöp kijelentésével kezdődik, aki mintegy hitvallást tesz arról, hogy megtalálta azt a személyt, Jézust, akiben beteljesedtek az ószövetségi idők Messiásról szóló prófétai jövendölései. Minden bizonnyal Fülöp nagyon lelkesen beszélhetett erről Nátánáelnek, akire azonban nem nagy hatást tesz ez a lelkesedés, lehangoltan kérdez vissza: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” Fülöp kérésére mégis elindul, hogy személyesen találkozzon Jézussal, amely nyitottságának jele. A személyes találkozás aztán fordulatot hoz életében, de az evangéliumi leírásból nem derül ki pontosan, hogy ez minek köszönhető. Jézus kijelentését, miszerint látta a fügefa alatt Nátánáelt, mielőtt Fülöp szólt neki, nem érdemes úgy értelmeznünk, mintha távolbalátó jósként látta volna kettőjük találkozásának pillanatát. Arról lehet szó, hogy a korábbi napokban láthatta Nátánáelt, aki egy fügefa alatt más rabbikkal beszélgethetett.
Valószínűleg tehát nem a különlegesnek tűnő kijelentés, hanem maga a személyes találkozás indíthatta Nátánáelt hitvallásra, amivel elismerte, hogy Jézus az Isten Fia. Talán a Jézus által emlegetett fügefa alatt is arról beszélhetett, hogy nyitott szívvel érdemes várni a Messiást, az Isten Fiát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!
A spanyol Egészségügyi Minisztérium szerint „nincs tudományos bizonyíték”, hogy a természetes gyógymódok túlmutatnak a pszichés hatáson, bár úgy tűnik, hogy az akupunktúra segít az émelygés ellen.
REYES RINCÓN – Sevilla – 2011.12.28. – Az „El País” újság cikke alapján
Az akupunktúra hatásos lehet a kemoterápia mellékhatásainak kezelésére, de nincs bizonyíték arra, hogy segít a dohányzást abbahagyni vagy a testsúlyt csökkenteni.
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki fia lakodalmi ünnepségére meghívja a vendégeket, de azok közül többen udvariatlanul elutasítják a meghívást. Ezt követően a király mindenkit meghív szolgái által, hogy sokan osztozzanak az ünnepi örömben, olyanokat is, akik alacsonyabb társadalmi helyzetük miatt nem is gondolhatnának arra, hogy valaha is részt vegyenek egy ilyen eseményen. Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy Isten meghívása az üdvösségre minden embernek szól, abból senki sincs kizárva. Isten azonban nem korlátozza senki szabadságát, a meghívást vissza is lehet utasítani, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az illető végképp elszakítja magát Istentől és az ő szeretetétől.
A példabeszéd kapcsán érdemes elgondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkon. Isten részéről felém is elhangzik a meghívás, hogy éljek vele, mert ez teszi teljessé, boldoggá az életemet. Ez a megszólítás, meghívás nem az én érdemem, hanem Isten jóságának köszönhető, aki minden ember felé meg akarja mutatni szeretetét. Ő nem akar kényszeríteni senkit, engem sem, hanem szabad akaratot ad. Ha bűneim koszos ruháihoz ragaszkodom, könnyen elveszíthetem az üdvösséget. Ha pedig elfogadom hívását, magamra kell öltenem a lelki tisztaság ünneplő ruháját, azaz nekem is tennem kell azért, hogy eljuthassak az üdvösségre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Az alábbiakban Athanasius Schneider püspök július 28-án közzétett írását közöljük, teljes terjedelmében.
A helyes katolikus válasz a „Meleg Büszkeség” rendezvényekre
Az elmúlt évtizedekben elkezdtek terjedni a „meleg büszkeség” parádék a nyugati világ nagyvárosaiban. Ennek az egyre terjedő jelenségnek a világos célja az, hogy a nyugati világ összes városának köztereit, hosszú távon pedig a világ összes városát elfoglalják, a muszlim országok kivételével, mivel azokban tartani lehet az előreláthatóan erőszakos ellenreakcióktól.
Az egész világsajtót bejárta a tragikus hír, hogy a tadzsik-afgán határ közelében megöltek egy kerékpározó amerikai párt. A gyilkosságot az ISIS vállalta magára. A húszas éveik végén járó Jay Austin és Lauren Geoghegan 2017 júliusában egy éves szabadságot vettek ki, hogy biciklivel beutazzák a világot. Útjuk Európa és Afrika után Közép-Ázsiába vezetett, ahol aztán a tragédia bekövetkezett. Egy amatőr videófelvételen látszik, hogy a merénylő szándékosan fordult meg az úton, hogy szemből a nyugati kinézetű kerékpárosoknak hajtson és átgázoljon rajtuk. A merényletben az amerikai pár mellett egy svájci és egy holland kerékpáros is az életét vesztette. A történetben azonban nem ez az igazán hajmeresztő.
Kovács Ervin Gellért premontrei atya előadása, melyet 2018. május 23-án tartott a pesti ferencesek közösségi termében.
