Battaplébánia

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Amikor az apostolok Jézus mennybemenetelét követően szétszéledtek Jeruzsálemből, Péter Antióchiába került. Ennek a városnak lett a püspöke mindaddig, míg Rómába nem indult. A mai ünnep az ő antióchiai püspöki tevékenységének állít emléket. Székfoglalásának napja a katolikus hagyomány szerint a Jézus Krisztus által alapított Egyház egységét jelképezi. Az Úr Jézus egyetlen Egyházat alapított és ennek vezetését a tizenkét apostol egyikére, Péterre bízta. Krisztus szándékának megfelelően Péter és utódai, a római pápák minden korban a Jó Pásztor példája szerint vezetik az Egyház közösségét, megerősítve hitükben a Krisztushoz tartozókat. A pápa egyik feladata a hit, a szentségek és a közösség egységének védelme és előmozdítása.

Szembe kell néznünk azzal a sajnálatos ténnyel, hogy Egyházunk történelme folyamán a szakadások okozták mindig a legnagyobb sebet Krisztus Testén. Bár a különféle keresztény közösségek részéről erős törekvés mutatkozik a hitbeli egység megteremtésére, ennek megvalósulása időbe telik. A szeretet egysége viszont könnyen megvalósítható a keresztények részéről, bármelyik egyházi közösséghez tartozzanak is. Fel kell ismernünk azt, hogy az egységet Krisztus mindig is óhajtotta, s ennek alapja egyedül ő lehet. Krisztushoz tartozásunk segítsen minket a szeretet mindennapi megélésében minden keresztény testvérünk felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

Az ószövetségi idők egyik jól ismert személyét, Jónás próféta alakját idézi fel Jézus hallgatósága számára a mai evangéliumban. Jónás azt a küldetést kapta Istentől, hogy hirdessen bűnbánatot a Ninive városában élőknek. Nagy vonakodás és kitérő után Jónás elkezdi hirdetni a bűnös városban, hogy térjenek meg, különben Isten büntetése utoléri őket. A város lakói hallgattak szavára és bűnbánatot tartottak. Jónás azonban nem örült annak, hogy szavai ilyen pozitív fogadtatásra találtak, hanem megütközött azon, haragra gerjedt amiatt, hogy Isten ennyire irgalmas és megbocsátó, azaz nem fordult büntetéssel a niniveiek felé.

Jónás esete azt tanítja, hogy a bűnbánó ember jogosan érez örömet, felszabadultságot, amikor megtapasztalja az isteni irgalmasságot. Ugyanakkor annak is örüljünk, hogy Isten másoknak is megbocsát! Ha ugyanis tudunk őszintén örvendezni annak, hogy Isten megbocsátásának köszönhetően megszabadulunk bűneink súlyától, ugyanezt az isteni megbocsátást ne sajnáljuk másoktól. A megbocsátás az irgalomban gazdag Isten mindenkinek szóló ingyenes ajándéka. A kiengesztelődésben Isten a kezdeményező, ő hív minket bűneink megbánására. A bűntől való szabadulás és az Istennel való kegyelmi közösség útját Krisztus mutatja meg nekünk, általa jutunk el az irgalmas Atyához.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15

Elmélkedés

Tanítványai kérésére Jézus a mennyei Atyához szóló imádságot mond, tanít övéinek, erről olvasunk a mai evangéliumi részletben. A Miatyánk imádság után pedig annak egyik kérését fejti ki részletesebben, mégpedig azt, amelyik a megbocsátásról szól. Mindenki olyan mértékben részesül Istentől a megbocsátásban, amilyen mértékben ő bocsát meg ellene vétő felebarátjának.

Az Egyház küldetése minden korban az, hogy folytassa az Úr Jézus munkáját. Ennek részeként az igehirdetés főként a nagyböjti időszakban nem hallgathat a megtérés fontosságáról, hanem arra irányul, hogy az emberi szívekben felélessze a bűnbánatot és emlékeztesse a bűnbánókat Isten végtelen irgalmára, amely nagy ajándék számunkra. A bűn személyiségének legmélyén sebzi meg az embert, aki ettől a sebzettségtől egyedül Isten gyógyításának köszönhetően tud megszabadulni. Jószándékkal és kellő tapintattal hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy nem a bűnök tagadása, hanem azok őszinte beismerése vezet ahhoz, hogy Isten elé tegyük azokat. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a keresztény ember bűnbánata csak akkor valódi, ha Isten iránti szeretetből és nem csupán félelemből, a bűnökért járó büntetéstől való félelemből fakad. A bűnbánónak komolyan kell törekednie arra, hogy levesse magáról a régi embert és újjászülessen Krisztusban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!