Battaplébánia

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas – kéri Jézus tanítványaitól a mai evangélium szavai szerint. Ezzel a kérésével az Úr valóban magasra teszi a mércét, hiszen mi sokszor szűkkeblűek vagyunk, vonakodunk kimondani a megbocsátó szót, miközben Isten végtelen irgalommal közeledik felénk. Amikor tehát megbocsátunk embertársunknak, akkor az irgalomban gazdag mennyei Atyát utánozzuk, aki megbocsátó szeretettel fordul felénk. Isten végtelenül irgalmas. Nem fontolgat, nem méricskél, nem késlekedik a megbocsátással. Az irgalmas Isten keresi a bűnöst, elé siet, visszafogadja szeretetébe. A megbocsátás azt jelenti, hogy készek vagyunk mindent elfelejteni, amivel felebarátunk sebet okozott nekünk, megbántott minket.

Miként Isten senkit nem zár ki irgalmából, úgy nekünk is mindenkinek meg kell bocsátanunk. Mindenkire úgy tekintsünk, mint testvérünkre, aki szintén Isten gyermeke. Ne tagadjuk meg a megbocsátást senkitől! Tegyük félre előítéleteinket és ne ítélkezzünk másokon! Legyen jóindulat a szívünkben mindenki iránt! Lássuk be, hogy mi magunk is bűnösök vagyunk, akik Isten felemelő irgalma nélkül elvesznénk bűneink mélyében. Gondoljunk mindig Jézusra, aki nem azért jött, hogy elítéljen minket, hanem, hogy megváltson.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül számos szent papi hivatás szülessen, akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét, igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet! Adj szent szolgákat oltárodhoz, legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának, amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka a világ megváltásáért! Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére, hogy a kiengesztelődés szentsége által megbocsátásod örömét terjesszék!

XVI. Benedek pápa

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10

Elmélkedés

Ki erősít meg?

Nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliuma az Úr színeváltozásának hegyére vezet minket. Lélekben csatlakozunk Jézushoz és az általa kiválasztott három apostolhoz, Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, mi is felmegyünk a hegyre, hogy egy kis időre bepillantást nyerhessünk abba a dicsőségbe, amely Jézusra vár feltámadása után, és amely örök dicsőségbe mi is eljuthatunk majd halálunk és feltámadásunk után.

A színeváltozás eseményének megértéséhez tudnunk kell, hogy Jézus éppen elindul Jeruzsálem felé, ahol majd szenvedése és halála történik. Galileai működése lezárult. Eddig itt tanította az embereket és csodáival megmutatta Isten országának jeleit. Az emberek megérthették, hogy tanítása nem elmélet, nem életvezetési szabályok gyűjteménye, hanem rá kell lépni arra az útra, amelyet az Úr tanítása kijelöl. Az emberek megértik azt is, hogy csodái által Isten irgalmassága ér el az elesett emberhez, hogy segítsen rajta. Szavaival és tetteivel Jézus feltárja, hogy ő az Isten Fia, de ezt nem mindenki érti meg, ezért bár sokan elfogadják őt és kifejezik iránta hitüket, emellett vannak olyanok is, akik elutasítják. Ez utóbbiak közlésével az evangélista azt jelzi, hogy az emberek elutasításának lesz a következménye az, hogy Jézust halálra ítélik és megölik.

Jézus tehát elindul, úton van Jeruzsálem felé, azaz nem tér le küldetésének útjáról. Mert küldetésétől az sem térítheti el, hogy neki meg kell halnia. A színeváltozás eseményekor Jézus megerősítést kap a mennyei Atyától, hogy jó úton halad, valóban küldetésének útján. És megerősítést kap, hogy ő az Atyának a Fia. A felhőből az Atya hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Az Atya tehát soha nem fordul el a Fiútól, mindig vele van. Honnan veszi Jézus az erőt, hogy végigjárja messiási útját? Honnan veszi az erőt, hogy vállalja a szenvedést és elviselje a fájdalmakat? Honnan veszi az erőt, hogy feláldozza magát a kereszten? A válasz egyszerű: a mennyei Atyától. Az Atya erősíti meg őt abban, hogy végigjárja küldetésének útját, amely üdvösségünket eredményezi.

Életünk során vannak olyan pillanatok, amikor lelkesedünk Jézusért. Az apostolok és a tanítványok életében is voltak ilyen helyzetek. De vannak olyanok is, amikor elgyengülünk, elkeseredünk, nehéznek tartjuk a kereszthordozást, talán azt is érezzük, hogy elhagyott minket az Isten. Hitünk és hűségünk próbatételei ezek. Ki erősít meg minket ezekben az élethelyzetekben? Honnan várhatunk ösztönző erőt, ami átsegít minket a holtponton? Már rejtett lelki tartalékainkat is feléltük, embertársainktól sem számíthatunk segítségre. Minket is az Atya erősít meg: Jézus az ő szeretett Fia, őt hallgassuk, őt kövessük! Vegyük fel újra életünk keresztjét és induljunk Jézussal! Ne csak arra gondoljunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem nézzünk tovább, higgyünk a feltámadásban, higgyünk az örök életben! Életünk leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a pillanatra felkészülnie annak, aki hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy halála után Isten kegyelméből új életre támadhat. Életünk nehéz szakaszaiban legyen számunkra megerősítő annak tudata, hogy Isten a mennyországba, az örök boldogságba hív minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te színeváltozásod, dicsőséged látványa egykor megerősítette az apostolok hitét. Erősítsd meg a mi hitünket is! Ők egykor megláthatták a te dicsőséges arcodat. A nagyböjt idején a te szenvedő arcodat szemléljük, feltekintünk a keresztre, a te szenvedő és meggyötört arcodra, és észrevesszük, hogy tekintetedből most is szeretet és megbocsátás sugárzik. Segíts minket, hogy ne féljünk a szenvedésektől és az áldozattól! Ne féljünk felvenni életünk keresztjét! Hisszük, hogy a szenvedések vállalása hozzád kapcsol minket. Hisszük, hogy ha veled vagyunk a szenvedésben és a halálban, akkor veled együtt fogunk részesedni a feltámadásban is.

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben beszámol arról, hogy az Úr mennybemenetelét követően, de még a Szentlélek pünkösdi kiáradása előtt Jeruzsálemben gyűlést tart a tizenegy apostol. Céljuk az, hogy az áruló Júdás helyébe válasszanak valakit, s így újra teljes legyen a Tizenkettő csoportja (vö. ApCsel 1,15-26). Olyan személyt akarnak választani, aki velük együtt fog majd tanúskodni Jézus feltámadásáról és átveszi az apostoli szolgálatnak és hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott. Közös imádságuk után így választották meg Mátyást, akit a mai napon ünneplünk. Mátyás is Jézus tanítványi köréhez tartozott, vele járt tanító útja során, látta csodáit és személyesen hallotta tanításait. Mindez feltétele a Krisztusról szóló tanúságtételnek. Néhány nap múlva a Szentlélek eltölti a tizenkét apostolt, erőt adva nekik a tanúságtételhez.

Az ünnep evangéliumában Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait olvassuk: „Maradjatok meg az én szeretetemben!” Júdás, aki a többiekkel együtt mindvégig együtt volt az Úrral, nem maradt meg az ő szeretetében. Szívét lefoglalta a kapzsiság, engedett a kísértésnek, hűtlenül elfordult Mesterétől. Az apostoli hivatásra csak az méltó, aki hűségesen kitart Jézus mellett. Jézus engem is arra hív, hogy tanúságot tegyek róla.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26

Elmélkedés

A mai evangéliumban az egyes ószövetségi törvények felidézése után Jézus sorra megfogalmazza elvárásait tanítványaival, követőivel szemben, mintegy új parancsot adva. A krisztusi új törvény nem törli el az ószövetségi törvényt, hiszen annak a maga idejében megvolt az értelme és célja, de tökéletessé akarja azt tenni abban az értelemben, hogy visszataláljon eredeti céljához. A törvényhez kapcsolódó farizeusi törvénymagyarázatok az évszázadok folyamán kissé eltérítették azt az isteni szándéktól. Amikor Jézus a törvények hiteles értelmezőjeként, magyarázójaként lép fel, akkor mindig az a szándék vezérli, hogy rávilágítson a helytelen értelmezésekre és megmutassa, mit is kell tennie az embernek, hogy vallásossága Istennek tetsző legyen.

Azért kell az isteni törvényeket ismernünk, helyesen értelmeznünk és megvalósítanunk, mert ez vezet minket az örök életre, az üdvösségre. Nem nekünk kell kitalálnunk azt, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében, hanem követnünk kell Isten útmutatásait, amelyek az ő parancsaiban mutatkoznak meg. Ne elviselhetetlen teherként és ne megvalósíthatatlan feladatként tekintsünk a parancsokra, hiszen azok lelkünk javát szolgálják. A törvények Isten akarata szerinti megtartása azt jelzi, hogy komolyan vágyakozunk és törekszünk az üdvösségre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.