Battaplébánia

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés

Márk evangélista két kenyérszaporításról számol be írásában. Az első alkalmával (vö. Mk 6,35-44) mintegy ötezer férfi és a velük lévő asszonyok és gyermekek esznek a Jézus által csodás módon megszaporított öt kenyérből és két halból. A második esetet a mai napon olvassuk. Itt hét kenyeret említ a leírás, illetve négyezer személyt, akik valamennyien jóllaktak. Jézus közelében mindig megtapasztalható az isteni gondviselés, amely észreveszi az emberek szükségét. Jézus nem csak egyszerűen sajnálja a népet, hanem gondoskodni akar az éhezőkről. Nem tárja szét kezét tehetetlenül a szükség láttán, hanem cselekszik. Miközben a tanítványok csupán azt veszik észre, hogy milyen sok ember van jelen és lehetetlen ennyi embert jóllakatni a pusztában, az Úr mindjárt megoldáson gondolkodik. És az a hét kenyér, ami oly kevésnek tűnik a tanítványok számára, Jézus kezében megsokszorozódik. Csak annyit kell tenni, hogy odaadják, felajánlják neki ezt a keveset.

A szegény ember nem fél, hogy kevéske tulajdonából felajánljon valamennyit Istennek, mert bízik Isten gondviselésében, jóságában. A vagyonnal rendelkező ember ezzel szemben egyedül saját vagyonában bízik, ezért számára ismeretlen az adakozás, a felajánlás. Legyünk nagylelkűek, hogy megtapasztaljuk Isten nagylelkűségét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37

Elmélkedés

A tegnapi evangélium szerint a pogány asszony kérésére Jézus távolból gyógyította meg a lányát, azaz ténylegesen nem is találkozott, nem érintkezett a gonosz lélektől megszállt személlyel. A mai evangéliumban szereplő dadogva beszélő süket meggyógyításakor Márk evangélista éppen az érintést, a közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza. Jézus úgy tesz csodát, hogy megérinti kezével a beteg testrészeket, a hallásra képtelen fület és a beszédképtelen nyelvet, s mozdulatára, érintésére azok megnyílnak.

De ne csak az Úr látványos mozdulataira figyeljünk, hanem arra is, amit a gyógyítás előtt tett: „föltekintett az égre és fohászkodott” – olvassuk a szövegben. Égre tekintése és imádkozása azt jelzi, hogy cselekedeteit a mennyei Atyával való egységben viszi végbe. Jézus minden esetben az Atya akaratával megegyezően cselekszik, csodái azt mutatják, hogy a mennyei Atya irgalma kiárad az emberekre.

A történetnek egy másik eleme is lényeges tanulságot hordoz magában. A süketnéma embert társai, talán barátai vagy rokonai viszik Jézushoz és ők kérik segítségét. A sérült, beteg emberek a maguk erejéből sokszor képtelenek egy-egy lépést tenni szabadítójuk, gyógyítójuk felé. Legyünk segítségükre! Vigyük gondjaikat imádságunkban az Úr elé és kérjük bizalommal segítségét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés

A mai evangéliumban ismét egy ördögűző csodáról olvasunk, amelyben megtalálhatók az ilyen jellegű csodák elemei. Miként korábban Jairus, a zsinagóga elöljárója haldokló kislányához hívta Jézust, most egy asszony kéri segítségét lánya érdekében. Az evangélista kiemeli, hogy az asszony pogány származású, s így hangsúlyozza, hogy az Isten országának örömhíre és jótéteménye nem csak a választott nép, a zsidóság tagjainak szól, hanem mindenki, bármely nemzet tagja részesedhet belőle. Aki hittel és bizalommal fordul az Úrhoz, annak kérése meghallgatásra talál.

A történet sajátossága, hogy első pillanatban Jézus elutasítónak tűnik, szinte megsérti, kutyához hasonlítja az asszonyt, aki mégsem veszi ezt bántásnak, hanem találóan megfelel Jézusnak, mégpedig az ő hasonlatát továbbgondolva. Kitartó kérése meghozza jutalmát és kiváltja Jézus elismerését, dicséretét.

Amikor valaki olyat mond nekünk, ami első pillanatban nem tetszik és bántónak hat, akkor sem érdemes azonnal megsértődnünk, mert javunkra tudjuk fordítani a helyzetet. Ilyenkor mondjuk azt magunkban: Nem tudsz megsérteni, mert nem akarok és nem fogok megsértődni.

Ha pedig nem teljesül azonnal, amit Istentől kérünk, legyünk kitartóak az imádságban!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23

Elmélkedés

A tegnapi evangélium folytatásaként Jézus tovább tanít a tisztaságról, a helyes istentiszteletről. Szavait most már nem az írástudókhoz, hanem a néphez intézi, majd pedig egy szűkebb csoporthoz, a hozzá legközelebb álló tanítványaihoz. Szavai nem hatnak korholásként vagy szidalmazásként, hanem inkább szelíd figyelmeztetés. A testi tisztaságról a lelki tisztaság irányába haladnak az Úr gondolatai és szavai, egyre inkább előtérbe kerül az erkölcsi kérdés. Mitől lesz az ember Isten előtt igazzá? És mi teszi őt tisztátalanná, bűnössé? Mire érdemes az embernek odafigyelnie? Elegendő-e a testi tisztaság? Mit kell tenni a lelki tisztaság, a megigazulás érdekében?

Jézus szavaiból világossá válik, hogy az ember belső világa, szívének szándéka határozza meg azt, hogy erkölcsileg milyen az élete. Nem megítélni akarja az embereket, hanem szembesíteni szeretné őket helytelen cselekedeteikkel és rossz szándékaikkal. Azt szeretné, ha mindenki saját maga vizsgálná meg életmódját, vallási indíttatásait és ha szükséges, önszántából, Isten iránti szeretetből változtatna azon, mert az őszinte bűnbánat és szívből fakadó megtérés mindig Isten szeretetének megtapasztalásából és annak viszonzásából fakad.

Megszívlelem-e az Úr bűnbánatra hívó szavát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!