Battaplébánia

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13

Elmélkedés

A mai és a holnapi evangéliumban Jézus a tisztasági törvényekből kiindulva ad tanítást. Beszédében több témát is érint a testi tisztátalanságtól a lelki tisztátalanságig, a mosatlan kezektől a szív tisztaságáig. Kijelentései arra irányulnak, hogy az emberek vallási magatartásában Isten szava és parancsa legyen a kiindulópont. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a parancsok pontos ismerete, valamint az isteni és emberi törvények megkülönböztetése. Szavaiból érződik, hogy a vallási élet, a vallásos magatartás megújítását szorgalmazza, azaz a hallgatóság fedezze fel a törvények hátterében meghúzódó szándékot, a szeretetet, hiszen Isten minden parancsa az emberek javát szolgálja.

Szavait először az írástudókhoz intézi, akik nagy utat tettek meg, Jeruzsálemből érkeztek hozzá, s akik azt gondolják, hogy egyedül ők a törvények hiteles magyarázói, értelmezői és tanítói. Tanításukat, törvényértelmezésüket Jézus nem kérdőjelezi meg, mégis képmutatónak nevezi őket, mert magatartásuk nem tükrözi tanításukat. Véleményét nem hallgatja el, hanem szemtől szembe megmondja az írástudóknak, szembesíti őket hamis, a látszatra figyelő, kiüresedett vallásosságukkal. Érdekes, hogy beszédében nincs szó arról, hogy Isten a szív szándékainak megváltoztatását, a megtérést, a bűnbánatot kéri, s a későbbiekben láthatjuk, hogy a farizeusok és az írástudók ténylegesen is képtelenek erre.

Elfogadom-e, amikor bűneimre figyelmeztetnek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz egy összefoglaló leírás Jézus tevékenységéről, amelyből megtudjuk, hogy Jézus már jól ismert az emberek körében. Amerre csak megjelenik tanítványaival, azonnal felismerik benne a tanítót és csodatevőt. Bár Jézus küldetésében elsődlegesnek tekinti a tanítást, az Isten országának hirdetését, úgy tűnik, hogy az emberek mégsem emiatt keresik elsősorban, hanem a gyógyítások miatt. Mindenütt hozzá viszik a betegeket, hogy tegye rájuk a kezét, érintse meg és gyógyítsa meg őket. Lelkesedésük, bizalmuk, reménykedésük töretlen, miközben Jézus hagyja, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, hogy isteni erejével csodákat tesz javukra, érdekükben.

Jézus tisztában volt vele, hogy a tömegek emiatt keresik őt, mégsem húzódik vissza, nem rejtőzik el, gyógyító hatalmát nem tagadja meg senkitől, sem zsidó származásúaktól, sem a pogányoktól. Személyében az irgalmas Isten van jelen az emberek között, aki megközelíthető, megérinthető, megszólítható. Életmódja követhető, tanítása az egyszerű emberek számára is érthető.

Nekem mire jó a hit, a vallásosság, az istentisztelet? Mit várok Istentől? Csupán jutalmat és előnyöket? És mit adok Istennek? Mit ajánlok fel neki? Mi vezet a vallásosságban? Megértem-e, hogy szeretetből kapok tőle mindent? Megértem-e, hogy csupán szeretetből fakadó felajánlásomat kéri?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál. Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Az Úr tanítása és tettei

A mai evangéliumi részletben három mozzanat kapcsolódik össze. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus betér Simon Péter házába és ott meggyógyítja Péter anyósát. A második jelenetben a gyógyítást követően az esti órákban újabb betegeket hoznak hozzá. A harmadik kép már a következő nap hajnalán történik, Jézus félrevonultan imádkozik, majd továbbindul útján.

Az első jelenet nagyon röviden ismerteti Simon anyósának betegségét, illetve azt, hogy vélhetően a rokonság Jézus segítségét kéri. Jézus gyógyító mozdulata, érintése azt eredményezi, hogy a betegség, a magas láz rögtön megszűnik. A gyógyulás tényének megerősítésére szolgál annak közlése, hogy az immár meggyógyult személy azonnal részt tud venni a vendégek kiszolgálásában. A jelenet figyelemreméltó kifejezése a felsegítés, a felkeltés Jézus részéről, illetve a felkelés a beteg részéről. Márk evangéliumában többször is előfordul ez a kifejezés a beteggyógyításokkal kapcsolatban. Említhetjük a béna meggyógyítását, akit barátai visznek Jézushoz és a tetőt kibontva eresztik elé a beteget. A bénának Jézus ezt mondja: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,11). Jairus lányának feltámasztásánál is ez a kifejezés szerepel: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” (Mk 5,41). A néma lélektől megszállt ember esetében szintén ez a sajátos mozdulat hoz gyógyulást: „Jézus kézen fogva fölemelte őt, s az fölállt” (Mk 9,27). A jerikói vaknak is fel kell kelnie, hogy Jézushoz lépjen és az Úr visszaadja szeme világát (vö. Mk 10,49).

A kifejezés kapcsán nem csupán a fizikai mozdulatra szabad gondolnunk, hanem annak jelképes értelmére. Jézusban erő van, amely győzedelmeskedik a gonosz felett, a betegség felett és a halál felett.

Az evangéliumi részlet második jelenetében betegeket visznek Jézushoz. Itt az emberek bizalmát és Jézus gyógyító erejébe vetett hitét érdemes kiemelnünk. Felismerik, hogy Jézusban olyan erő rejlik, amelynek köszönhetően megszabadulhatnak betegségeiktől.
A harmadik jelenet már teljesebben mutatja Jézus küldetését. „Téged keres mindenki!” – mondják a tanítványok nagyon lelkesen Jézusnak, akikre átragad az emberek lelkesedése. Mi ennek a lelkesedésnek, keresésnek az oka? A népet lenyűgözte Jézus hatalommal teli tanítása. Megérzik, hogy a szavak mögött nem emberi bölcselkedés áll, hanem Isten igazsága. És persze álmélkodnak az erőmegnyilvánulásokon, a csodákon, a gyógyításokon, mert e cselekedetekben is Isten közbeavatkozását látják. Mindezek után egészen természetes, hogy mindenki Jézust keresi, őt akarják hallgatni és tőle várják a betegségtől való megszabadulást. Jézus nem akar sokáig tartózkodni sehol, továbbindul, hogy más helyekre is eljusson, újabb emberekhez jusson el az örömhír. Az Úr fáradhatatlanul végzi azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kapott. Hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítenek. Irgalommal fordul a betegekhez, akiken mások nem tudnak segíteni. Odafordul az özvegyekhez, akikkel nem törődik a társadalom. Tanítása és cselekedetei valóban azt igazolják, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Megtöri a gonosz uralmát az emberek felett, megszünteti a betegségeket és hirdeti nekik az örömhírt. Jézus jelenléte szabadulást hoz nekem is, tehát érdemes őt keresnem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem. Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá!

Ambivalens – így lehet összegezni rövid vizsgálódásunk eredményét. Az egyik pápa véleménye számít, a másiké nem, mert „csak aláírta” – sajnos mezei hívő számára nem adatott meg a lehetőség, hogy ellenőrizhessük: melyik állítás az igaz. A szerk.
…

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet annak említésével kezdődik, hogy a Jézus által missziós útra küldött apostolok visszatérnek Mesterükhöz és beszámolnak neki élményeikről és tapasztalataikról. Sajnos Márk evangélista ennél többet nem ír, nem tudjuk meg, hogy merre jártak, mennyi ideig voltak úton és azt sem, hogy mi is történt velük. Vélhetően azért nem tartja szükségesnek ennek részletezését, mert az apostolok tanítása és tettei ugyanazt a hatást válthatták ki az emberekből, mint Jézus tanítása és cselekedetei. Bizonyára egyesek jószándékkal fogadták őket, de olyanok is lehettek, akik kételkedve, hitetlenkedve. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy nagy bizalommal fogadták a megbízást és lelkes örömmel végezhették az Isten országáról szóló örömhír hirdetését.

Jézus küldetésében járni, az ő megbízottjaként végezni az igehirdetést, örömöt jelent az ember számára. A lelkek megmentéséért végzett szolgálat, az Isten dicsőségére végzett munka kiemeli az embert önző érdekeinek szűk világából és új távlatokat nyit meg számára: állítsa életét embertársai szolgálatára. Valódi nagylelkűség, az isteni gondviselésbe vetett bizalom nélkül lehetetlen ezt a szolgálatot végezni.

Megvan-e bennem ez a bizalom? Él-e bennem az apostoli buzgóság? Elindulok-e újra és újra Jézustól, hogy örömhírét az igazságra szomjazóknak elvigyem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, járj előttem, ha lankadok, állj mögöttem, pajzsomként lebegj fölöttem, jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek, mindig találkozzam veled, minden léptemben szüntelen te, csak te jöjj szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, más szavával te szólj nekem. Minden egyes pillantásom mindenkiben téged lásson. Te légy utam az utamban, utam végén a jutalmam.

Szent Patrik