Battaplébánia

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

Negyven nappal Jézus születése, a karácsony ünnepe után az Úr Jézus templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az evangéliumi jelenet a mózesi törvényre való hivatkozással kezdődik. A törvények szerint a fiúgyermeket világra hozó anya a szüléstől kezdve 7 napig tisztátalannak számított, majd pedig további 33 napon keresztül „kultuszképtelen” volt, azaz nem vehetett részt istentiszteleten, nem érinthetett megszentelt dolgokat és mindvégig házában kellett tartózkodnia. A negyven nap elteltével elhagyhatta a házat és áldozatot kellett bemutatnia annak jeléül, hogy elteltek tisztulásának napjai. A mózesi törvénynek ezek az előírásai tehát Máriára, a szülő anyára vonatkoztak. Egy másik törvényi előírás az újszülött gyermekre, pontosabban az elsőszülött fiúgyermekre vonatkozott. Az elsőszülöttek az Úr tulajdonai voltak, Isten szolgálatára lettek rendelve, de azt a szolgálatot csak a Lévi törzséhez tartozók, azaz a leviták látták el. A többi törzs elsőszülött gyermekeit meg kellett váltani, és ők nem végeztek istentiszteleti szolgálatot. E két törvényi előírás teljesítése miatt érkezett Mária és József a gyermek Jézussal a jeruzsálemi templomba.

Bár Lukács evangélista jól ismeri ezeket a zsidó előírásokat, mégsem Jézus kiváltásáról beszél, azaz nem arról, hogy Jézus mentesülne a szolgálattól, hanem annak ellenkezőjéről. Noha Jézus nem Lévi törzséből származik, mégis különleges módon Istennek szentelt személy. Erre a különleges szerepre utal Simeon és Anna megjelenése, akik a templomba hozott újszülött gyermekben felismerik Isten Fölkentjét, a Szabadítót, a Megváltót.

Felismerem-e a betlehemi gyermekben a Megváltót, aki az én életembe is elhozza az életszentség világosságát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Sokan vannak, kik Jézus mennyei országát szeretik, de kevesen, kik keresztjét viselik. Sokan kívánják vigasztalását, de kevesen viszontagságát. Sokan szegődnek hozzá társul az asztalhoz, de kevesen a megtartóztatáshoz. Mindenki óhajt vele örvendezni, de kevesen akarnak érte valamit tűrni. Sokan követelik Jézust a kenyértörésig, de kevesen a szenvedés kelyhének ürítéséig. Sokan tisztelik csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szereik Jézust, míg baj nincsen. Sokan dicsérik és áldják, míg némi vigasztalását tapasztalják. Ha pedig Jézus elrejtőzik és kissé magukra hagyja őket: vagy panaszra fakadnak, vagy elcsüggednek.

Kempis Tamás

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés

Az elmúlt hetek során Jézus galileai tevékenységéről olvastunk az evangéliumokban. E részeket Szent Márk evangélista nagyon pontosan szerkesztette meg, s e részeket mindig a tanítványokkal vezette be. Az első rész, a Kafarnaum városában és a Galileai-tó környékén történt események, az első tanítványok meghívásával kezdődött. A második rész, a galileai út bemutatása a tizenkét apostol kiválasztásával indult. Amikor ma ismét a tanítványokról, az ő missziós útra küldésükről olvasunk az evangéliumban, akkor már sejtjük, hogy itt egy újabb részt kezd az evangélista, amelyben már a Galilea határain kívül történtekről is szó lesz.

Jézus tanítványai eddig csupán passzív szereplők voltak, az események szem- és fültanúi. Most viszont már szerepet kapnak, Jézus elküldi őket, hatalmat ad nekik ahhoz, hogy az ő nevében tanítsanak és csodákat tegyenek. Ennek köszönhetően az Isten országának hirdetése nem csupán földrajzi értelemben szélesedik, jut el egyre több helyre, hanem immár új személyek kezdik hirdetni az örömhírt, az apostolok, akik mindezt Mesterük megbízásából teszik. Jézus utasításaiból kiderül, hogy a tőle kapott hatalmon kívül nincs szükségük semmire. Eszköztelenül, felszerelés nélkül indulnak, egyedül az Isten országáról szóló tanítást viszik magukkal. Ezt látták korábban Mesterüktől és most ők is így indulnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Te vagy a szentséges, Úristen, te vagy Isten minden istenek fölött, az egyetlen, aki csodákat művelsz.

Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a felséges.

Te vagy a mindenható, te vagy égnek és földnek szentséges atyja és királya.

Te vagy a hármas és az egy, az Úr, te vagy Isten mindenek fölött.

Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.

Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy a béketűrés.

Te vagy a szépség, te vagy a biztonság, te vagy a békesség, te vagy az öröm.

Te vagy reménységünk, te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy minden gazdagságunk.

Te vagy a gyengédség, te vagy a mi védőnk, a mi oltalmazónk és védőbástyánk.

Te vagy a mi menedékünk és erősségünk.

Te vagy a mi lelkünk édessége.

Te vagy a végtelen jóság, a nagy és csodálatos Úristen, mindenható, jóságos, irgalmas és a mi megváltónk.

Assisi Szent Ferenc

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés

Jézus csodái során újra és újra előkerül a kérdés: Honnan származik ereje, amelynek különleges cselekedetei, csodái köszönhetőek? Az írástudók korábban azt feltételezték, hogy bizonyára az ördöggel szövetkezik, tőle származik hatalma, de ez a vád hamisnak bizonyult. A népben és a tanítványokban is felmerül a kérdés, de ők nem fogalmaznak meg választ, mindenesetre csodálkozásuk, álmélkodásuk azt jelzi, hogy tanácstalanok ez ügyben. A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus tanítása is hasonló csodálkozást vált ki és szintén azt a kérdést veti fel, hogy honnan származik tanításában megmutatkozó bölcsessége?

Az elmúlt hetekben nyomon követtük Jézus útját, megismertük tanítását. Isten országát hirdette és csodáival azt jelezte, hogy ez az ország már jelen van a világban. Szabadító isteni hatalma különösen a betegeken, a gonosz lélektől megszállottakon, a halálba merülteken nyilvánul meg, azaz olyan személyeken, akik már nem számíthattak emberi segítségre, hanem csak egyedül Istenben, az ő szabadításában bízhattak. Azt is láthattuk, hogy az isteni segítség, közreműködés kérésekor az emberek, a segítségre szorulók részéről megjelenik a hit és annak kifejezése. Ennek ellenpontjaként jelenik meg a mai evangéliumban a názáretiek hitetlensége, akik csodálkozva, kételkedve fogadják Jézust. Az emberi reakcióknak ez a kettőssége, azaz a hit és a hitetlenség azt mutatja, hogy Isten hatalma senkire sem nehezedik kényszerként. Mindenkinek személyes döntése, hogy hittel elfogadja vagy hitetlenül elutasítja Jézust.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.