Battaplébánia

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés

Az előző napok evangéliumában Jézus nyilvános működésének kezdetéről olvastunk, az Isten országának meghirdetéséről, az első tanítványok meghívásáról, a kafarnaumi zsinagógában való tanításról és ördögűzésről, valamint Péter anyósa és más betegek meggyógyításáról. Mindezeket rövid jelenetekben, tényszerűen mutatta be Márk evangélista, nem részletezte az eseményeket. A mai evangélium e jelenetsort folytatja a leprás ember meggyógyításával. Ez az első olyan csoda, amikor már részletesebben ismerhetjük meg a találkozást, a beteg ember kérését és Jézus indítékát.

A lepra egy súlyos bőrbetegség, amely a bibliai időkben gyógyíthatatlannak számított. A leprás betegség valósággal pokollá tette a beteg életét, egyrészt mert semmiféle kapcsolatot nem létesíthetett az egészségesekkel, azaz kiközösítetten, elkülönülten kellett élnie, másrészt reménye sem volt a gyógyulásra. A Márkra jellemző tömör, lényegre törő elbeszélésmóddal itt is találkozhatunk. Ennek fényében érthető, hogy a jelenetnél csak a leprásról és Jézusról esik szó, bár ennek az is oka, hogy a leprás közeledtére mindenki hátrébb húzódott az érintkezés tilalma miatt. A csoda ebben az esetben is azt mutatja, hogy Jézus cselekvése eredményeként megvalósul az Isten országa, amely az emberek számára a szabadulást jelenti mindattól, ami ellehetetleníti emberi kapcsolataikat és Istennel való kapcsolatukat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet Simon Péter anyósának meggyógyításával kezdődik, amelyet további gyógyítások és ördögűzések követnek, de ezeket nem részletezi az evangélista. Az emberek és köztük az első tanítványok megtapasztalják, hogy Jézus szavaiban és cselekedeteiben megnyilvánul Isten hatalma. Ez a tény lelkesedést és örömöt vált ki az emberekből, akik részéről természetes az a reakció, hogy Jézushoz viszik a betegeket a gyógyulás reményében. E lelkesedésről árulkodik a Jézushoz elsőként csatlakozó tanítványok felkiáltása: „Mindenki téged keres!” Itt azonban nincs arról szó, hogy a tanításnak ment volna ilyen gyorsan híre vagy annak volna ilyen gyors hatása, hanem inkább a gyógyításoknak köszönhető, hogy az emberek Jézust keresik. Amikor Jézus ezt megtudja, inkább kitér az őt kereső tömeg elől, elindul más városokba és falvakba, mégpedig azért, hogy saját szavai szerint ott is hirdesse az evangéliumot. Helyesen gondoljuk, hogy Jézus is érzi a hangsúlyeltolódást, nem szeretné, ha az emberek csupán a gyógyítások miatt keresnék őt, hiszen akkor könnyen elveszne az igehirdetés, mint küldetésének lényeges eleme.

A történetben érdemes felfigyelnünk még két mozzanatra. Először is arra, hogy Jézus imádkozik, fontosnak tartja, hogy az imádságban kapcsolatban legyen az Atyával. Másrészt arra, hogy Jézus törődik az emberekkel, akik tanítására szomjaznak és törődik a betegekkel, akik segítségét várják.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te Fiadban, Jézus Krisztusban újjáteremtetted az embert. Amikor pedig arra hívsz minket, hogy éljünk veled, éljünk a te szeretetedben, akkor meghívást kapunk az újjászületésre. Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Neked köszönhetjük létünket, a te teremtményeid és a te képmásod vagyunk.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus prófétai módon meghirdeti Isten országát és elkezd tanítványokat gyűjteni maga köré, Márk evangélista a Genezáreti-tó partján lévő város, Kafarnaum zsinagógájába vezet minket. Jézus itt tanít egy szombati napon, illetve meggyógyít egy tisztátalan lélektől, azaz ördögtől megszállt embert. E jelenet tehát két elemet tartalmaz, a tanítást és a csodajelet, amelyek szorosan összetartoznak. A későbbiekben többször is találkozunk majd azzal, hogy a csodák és csodás gyógyítások nem öncélúak, hanem mintegy igazolják Jézus szavainak igazságát. A csodák által maga Isten mutat különleges jeleket, hogy az emberek hitre ébredjenek.

A mai evangéliumi részletben kétszer is elhangzik, hogy Jézus tanításának hatalma van, egyrészt a csoda előtt, másrészt azt követően. A hallgatóság megérzi, hogy Jézus szavaiban különleges erő rejlik, tanítása nem hasonlítható a többi írástudó tanításához, és ez abban is megmutatkozik, hogy szavában rejlő isteni erőnek még a gonosz lelkek sem képesek ellenállni. Ez az erő az ember javát, üdvösségét szolgálja, miként maga a tanítás is az üdvösségre vezető egyetlen igazság. Nem elég azonban elcsodálkoznunk, meglepődnünk a tanításon és annak erején, hanem érdemes azt hittel elfogadnunk és követnünk. Ha megértem Jézus tanításának újszerűségét és engedem, hogy az Úr minden ördögtől származót kiűzzön belőlem, akkor megújulhat Istennel való kapcsolatom.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.