Battaplébánia

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés

Még mindig a karácsonyi időben vagyunk, amikor az evangéliumi szakaszok a karácsony titkát, a betlehemi Gyermek titkát igyekeznek megvilágítani. A mai részlet Jézus templomi bemutatásának eseményét írja le. A mózesi törvény előírása szerint Mária és József elviszik a kis Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak és felajánlják az ilyenkor szokásos áldozatot.

A templomi bemutatás alkalmával jelen van Simeon, akinek szavaiból fény derül Jézus személyére és küldetésére. Simeon azokat képviseli, akik a korábbi évszázadokban várták a Messiás jövetelét. Idős ember ő, aki hisz abban, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Hisz benne, mert egy neki szóló kinyilatkoztatásból tudja, hogy a messiási ígéret még az ő idejében beteljesül. Amikor karjába veszi Jézust, benne meglátja, felismeri a Megváltót. Most már nyugodtan készülhet halálára, nem kell tovább várakoznia sem neki, sem az emberiségnek.

Jézus személyében eljött a Megváltó. Isten véghezvitte tervét, amelyet korábban ígért, elküldte a világba a Megváltót, aki nem egy uralkodó, hanem Isten Fia. A bűntől való szabadulás, a megváltás örömhíre mindenkinek szól, mert a megváltás műve minden emberre kiárad. Nem csak az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a pogányokra és minden nemzetre is.

Krisztus mindannyiunk Megváltója. Én is megváltott ember vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés

Ma, aprószentek ünnepén Jézus nevelőapjáról, a Szent Család védelmezőjéről, Szent Józsefről olvasunk az evangéliumban, aki álmot lát. Az álombeli látomásban Isten figyelmezteti őt arra a veszélyre, ami az újszülöttet fenyegeti. Amikor korábban József álomban megtudja, hogy nyugodtan feleségül veheti jegyesét, Máriát, mert nem más férfitól, hanem a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogant gyermeke, akkor József azt teszi, amit az álmában megjelenő angyal közöl vele. Most is feltétel nélkül engedelmeskedik az isteni utasításnak. Nem kételkedik abban, nem akar bizonyítékokat szerezni, hanem késlekedés nélkül útnak indul, hogy így megmentse az újszülött Jézust.

Időközben ugyanis az uralkodó, Heródes is értesül a születésről, de az ő szívében félelem, féltékenység és gyűlölet ébred. Egy újszülöttől félti hatalmát, ezért kegyetlen parancsot ad: induljanak katonái és öljenek meg Betlehemben és környékén minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket. Őket, az áldozatokat, a betlehemi kisgyermekeket nevezzük aprószenteknek, rájuk emlékezünk a mai napon.

A szomorú történet azt igazolja, hogy még az emberi gyűlölet és rosszindulat sem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét, aki gondoskodik arról, hogy a Megváltó életben maradjon. És Isten segít minket abban is, hogy még a rendkívüli gonoszság láttán is megmaradjon bennünk a hit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk!

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés

Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk, Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is, de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik. Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze: „Látta mindezt és hitt.”

A mi életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel, az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel a hitet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés

A karácsony ünnepét követő napon Egyházunk azt a Szent Istvánt ünnepli, aki elsőként halt vértanúhalált Krisztus követői közül. Az ő személye természetesen nem keverendő össze Szent István magyar királlyal.

Szent István vértanú történetét az Apostolok Cselekedeteiben ismerteti Lukács evangélista. Az apostolok azt kérik a hívek közösségétől, hogy válasszanak maguk közül olyan férfiakat, akik az oltár körüli szolgálatot elvégzik, miközben ők egészen az igehirdetésnek szentelhetik magukat. István annak a hét férfinak az egyike, akiket ilyen módon választott meg a krisztusi közösség. Valamennyien jó hírben álló férfiak ők, akiket eltöltött a Szentlélek és Isten bölcsessége. Lukács István esetében e jellemzéshez még hozzáfűzi, hogy „eltöltötte őt a hit.” Valamivel később megjelennek István ellenfelei, akiket nem a hit, hanem az irigység, a féltékenység, a gyűlölet töltött el. István szenvedélyesen hirdeti Krisztust, de ez tovább fokozza az ellenfelek gyűlöletét, akik végül megkövezik őt. A halála előtti pillanatokban István megbocsátott bántalmazóinak.

Hová vezet a Krisztushoz való hűség? Hová vezet a hitben való kitartás? Hová vezet az ellenségnek is megbocsátó lelkület? A halálon át Isten dicsőségébe. Ha hitünkhöz hűségesek maradunk, eljutunk majd Istenhez, az örök dicsőségbe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Karácsony ünnepe, a Megváltó születése megerősít bennünket arról, hogy te szeretsz minket. Szeretetből küldted el Jézust emberi világunkba. Elküldted őt, hogy levegye álarcainkat és a gyermek Jézus szemének tükrében meglássuk igazi önmagunkat. Elküldted, hogy örömöt, reményt, fényt, boldogságot és szeretetet hozzon nekünk. Örömmel fogadjuk karácsonyi szeretet-ajándékodat, a tökéletes ajándékot, a te egyetlen és egyszülött Fiadat, Jézust, a mi Megváltónkat! Köszönjük neked, Istenünk, a megváltást!