Battaplébánia

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés

Megérkeznek a pásztorok

Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni.

A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal. Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak nyoma sincs a betlehemi istállóban.

Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy „Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!”, mert ez nem egy kórház újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat, ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat, akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat a Megváltó előtt.

Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura. Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni!

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Egy könyv üzenete

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől.

Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál.

Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.

Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Egy könyv üzenete

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől.

Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál.

Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.

Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66

Elmélkedés

Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák. Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti, hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba. Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali jelenéskor, milyen üzenetet kapott.

A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!