Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8

Elmélkedés

A „hűtlen” intéző jézusi példabeszédének helyes megértése nem egyszerű feladat, hiszen elhamarkodottan azt is gondolhatnánk, hogy csalásra, mások megkárosítására bátorít minket. Elsőként azt kell tisztán látnunk, hogy a történetben nincs szó arról, hogy az intézőt ért vád igaz. Nincs kizárva, hogy rosszindulatú emberek igazságtalanul vádolták meg őt a gazda előtt, aki elhitte a híresztelést. Pedig az is lehetséges, hogy hűségesen dolgozott az intéző az ura számára és nem a maga javára. Ebben a helyzetben az intéző megoldást keres. Nem esik kétségbe, nem kezd el védekezni a vádak ellen, hanem a lehető legügyesebb módon próbálja biztosítani jövőjét azzal, hogy barátokat szerez magának. Tény, hogy az intéző valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a meglehetősen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A hitelezőnek így is maradt haszna az üzleteken, legfeljebb kevesebb.

Egyértelmű, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás utánzására bátorítja tanítványait. A történettel egyrészt azt tanítja, hogy a személyes és a ránk bízott javainkkal okosan kell gazdálkodnunk, másrészt ismerjük fel minél hamarabb az olyan helyzeteket, amelyek lelki hátrányt okoznak nekünk és tegyünk meg mindent a lelki fejlődés, előrelépés érdekében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, én nem vagyok világosság saját magam számára. Szem lehetek, de világosság nem. Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság? Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot! A te fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet. Magamtól csak sötétségem van, te viszont világosság és fény vagy, aki szétszórod sötétségemet és megvilágítasz. Nem tőlem jön a világosság, s csak akkor van bennem a fény, ha te megadod.

Szent Ágoston

Olvasó Szűz Mária hét fájdalmáról 
Mindazon ájtatosságok között, melyekkel a keresztények a Boldogságos Szüzet tisztelik, a leghathatósabb és legszebb imák egyike a Mária hét fájdalmáról szóló olvasó. Ezt a pápák, különösen XIII. Benedek és XII…

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22

Elmélkedés

A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünnepelik a keresztények világszerte. Ez a bazilika a római pápa székesegyháza, valamint „a város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.” A bazilika a Kr. utáni IV. század elején épült Nagy Konstantin császár kezdeményezésére és I. Szilveszter pápa szentelte fel 324-ben a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére. Később Keresztelő Szent Jánost és Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánították. Jelentőségét tekintve napjainkban egyedül a vatikáni Szent Péter-bazilika előzi meg. E bazilikát tartjuk az első nyilvános keresztény templomnak, hiszen amikor a római császár a milánói rendeletben engedélyezte a kereszténység szabad gyakorlását, ebben a templomban ünnepelték először nyilvánosan a szentmisét. Korábban ugyanis a föld alatti katakombákban és magánházaknál gyűltek össze a keresztények az eucharisztia ünnepére.

Az ünnep evangéliuma Jézus életéből azt az eseményt idézi elénk, amikor az Úr megtisztítja a jeruzsálemi templomot. E cselekedetével egyrészt a mennyei Atya Fiaként birtokba veszi az Atya házát, lakóhelyét, másrészt visszaadja azt eredeti rendeltetésének megfelelően az istentisztelet céljára. Minden templom az Isten és az ember találkozásának helye. A mi templomainkban az Oltáriszentségben van jelen Krisztus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Imádkozzunk magyar szentjeinkhez a Szentlélek hét ajándékáért!
Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatoda…

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33

Elmélkedés

A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt. Általában a tornyok szoktak lemaradni ezekről a templomokról. A csonkaság napjainkra az épületek jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos megjegyzést kaphattak az építtetők. Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vélhetően ezt a jézusi mondást is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták befejezni az építkezést, mert például elfogyott az erre szánt pénz. Az ilyen épületek esetében a lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb jelentősége a dolognak.

Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Ne hagyjuk abba a lelki építkezést, fejlődést! Törekedjünk a teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!