Kilenc idézet a szent arsi plébánostól
Jézus Krisztus módot talált rá, hogy felmenjen a mennybe és ugyanakkor itt maradjon a földön. Megalapította az imádásra méltó Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradhasson és táplálhassa lelkünket; hogy vigasztalhasson és társunk lehessen.
(Szentbeszéd a szentáldozásról)
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Lk 14,1.7-11
Elmélkedés
A mai örömhírben Jézus tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy a vendégek miként foglalják el helyeiket egy lakodalomban. A gyakorlatban bizonyára sokszor előfordult, hogy a meghívottak egymással vetélkedve akarták eldönteni, hogy kinek hol van a helye. Ez azonban a vendéglátó joga, aki végül egyeseket megszégyenítve, másokat pedig megdicsőítve meghatározza az ülésrendet. A történet látszólag csak egy gyakorlati helyzetről szól.
A hétköznapi helyzet példája azonban vallásos többletet kap azáltal, hogy Jézus kiszélesíti az öndicséret és az alázat területére. Ezt mondja: „Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” Azt ajánlja tanítványainak, hogy ne tartsák magukat másoknál nagyobbnak, ne magasztalják önmagukat és ne akarják megszerezni a legelőkelőbb helyeket, hanem legyenek alázatosak. Az alázatos ember ugyanis részesülhet abban, hogy a „házigazda” fogja felemelni. Önmagunk felértékelésével könnyen becsaphatunk másokat, sőt magunkat is, de Istent nem.
Az irgalmas Atya házában nincs helye az öndicsérőknek. Ott csak azok foglalhatnak helyet, akik alázattal megvallják bűneiket. A bűnbánattal kifejezzük alázatunkat, és kérjük Istent, az üdvösséget ajándékozó vendéglátót, hogy mutassa meg helyünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Megjelent az „Exorcist” lengyel magazinban
Az öngyilkosság során valaki szándékosan saját halálát okozza. Az öngyilkosság gyakran a kétségbeesés következtében történik, amely gyakran egy mentális rendellenességnek tulajdonítható. Ilyen például a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, a klinikai depresszió, a személyiség rendellenességek, az alkoholizmus, a kábítószerrel való visszaélés, stb. Sokkal nagyobb a valószínűsége egy válságos időszakban bekövetkezett változásokhoz kapcsolódó okok miatt, melyek a személyes kapcsolatok zavarával társulnak, a fenti tényezők és egyéb okok, például munkanélküliség, szegénység, csőd, stb. miatt.
Megjelent az „Exorcist” lengyel magazinban
Az öngyilkosság során valaki szándékosan saját halálát okozza. Az öngyilkosság gyakran a kétségbeesés következtében történik, amely gyakran egy mentális rendellenességnek tulajdonítható. Ilyen például a dep…
„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11a)
A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?) Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6
Elmélkedés
Ismét egy szombati napon tett jézusi csodáról olvasunk a mai evangéliumban. A helyszín egy farizeus háza, ahová vendégségbe érkezik Jézus. Annak ellenére végez gyógyítást, hogy előre látja, hogy farizeus vendéglátói rosszallásukat fogják emiatt kifejezni. A leírás szerint Jézus elébe megy a vitának, előre megmagyarázza tettét, s ellenfelei szóhoz sem jutnak. Sem a csodatétel előtt, sem utána nem tudnak indokot mondani, amiért ne lehetne megtenni a gyógyítást. Szívük mélyén bizonyára ők is érzik, hogy a törvényekhez való végletes ragaszkodás könyörtelenségre vezeti az embert.
A csoda ebben az esetben is azt tanúsítja, hogy egy irgalmas cselekedet megtételét nem akadályozhatja meg egy törvényi előírás. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis olyan törvény, amely felette áll a nyugalomra vonatkozó szabályoknak. Az irgalmas cselekedet ugyanakkor Isten jelenlétéről tanúskodik a világban. Jézusnak éppen az a célja, hogy ezt az isteni irgalmasságot ne csak szavaival hirdesse, hanem tetteivel is tanúsítsa. Jézus bűnbánatra szóló szava felhívás, hogy visszatérjünk az irgalmas Atyához. Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen. Az isteni irgalmasságnak pedig nincs határa, nem korlátozhatja semmiféle törvény. Ezt az irgalmas jóságot kellene nekünk is szüntelenül gyakorolnunk ahhoz, hogy Isten tetszését elnyerjük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk: hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert minket, esendő embereket a Te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk legyen.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának 2012. május 30-i ülésén hozott határozata csak szeptember elején jutott a köztudatba, és felborzolta néhány katolikus pap lelki nyugalmát, különösen azokét, akik jó szívvel szoktak közreműködni az egyetemes imahét ökumenikus rendezvényein. A „hír” szerint „a reformátusok kárhozatos bálványimádóknak tartják a katolikusokat”. Vizsgáljuk meg hát, mi itt az igazság?
Az egyház nem szentel női papokat. A nők egészen más, különleges kiváltságot kaptak. Dr. Alice von Hildebrand katolikus teológus, filozófus levele:
Kedves fiatal barátnőm! Tudom, hogy a lányok szeretik a titkokat, és most egy titkot szeretnék megosztani veled.
A nemedet Isten választotta számodra; ő teremtett lánynak. Tudod, mit mondogatnak a lányoknak a feministák: hogy az egyház kezdettől fogva hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nőkkel szemben. Vádolják, hogy alacsonyabb rendűnek, tehetségtelenebbnek kezeli őket, úgy tekint rájuk, mint akik a férfi kiszolgálására lettek teremtve. Megtagadja tőlük az egyházi hatalmat, nem engedi, hogy a legmagasabb méltóságban részesüljenek, vagyis pappá szenteljék őket, és így tovább.
Számomra sem ismeretlenek azok a hangok, melyek szerint nem is annyira fontos, hogy a kiszemelt fiú vagy lány keresztény-e avagy sem. Elisabeth Carter az alábbi cikkében erre az életbevágó kérdésre keresi a választ.
A legtöbb tinédzser életében az első randi egy várva várt esemény. Viszont nekünk, keresztényeknek ez nem is olyan egyszerű kérdés, mivel nem csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi esik jól vagy mitől sikerül jól egy randi, hanem számunkra legalább ilyen fontos kérdés az, hogy vajon Istennek tetszik-e amit csinálunk vagy sem.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29
Elmélkedés
Életünk során napról napra szembesülünk az idő múlásával. Az óramutatók járása, a naptár forgatása szembesít minket a megállíthatatlan idővel. Ha megáll az óránk vagy elfelejtünk lapozni a naptárban, attól még nem áll meg az idő. Az idő múlását a bennünk és a körülöttünk, környezetünkben lévő változásokban tapasztaljuk meg. Ha évek múltán visszatérünk valahová és ott szinte semmi változást nem látunk, akkor azt mondjuk, hogy ezen a helyen „megállt az idő.” A valóságban persze nem állt meg, és ha fejlődést nem is látunk a pusztulás, az elmúlás nyomait észrevehetjük. Ha önmagunkban nem tapasztalunk semmiféle változást az idő múltával, akkor valami hiba történt, elmulasztottuk a lelki építkezést.
Minden elmúlást fájdalmasan élünk meg. Nem tudjuk visszahozni azt, ami örömöt jelentett, boldogságot adott. Szeretteink elvesztését fájdalmasan éljük meg, mert nem tudunk visszamenni az időben, nem tudjuk visszahozni a boldogság napjait, nem tudjuk visszahozni az életből eltávozott személyt. Fájdalmunkban, az elvesztés fájdalmában az ad vigasztalást, hogy feltámadunk és újra együtt lehetünk majd az örök életben azokkal, akiket a földi életben szerettünk. Akkor majd megszűnik minden fájdalmunk és örökké örvendezhetünk, mert együtt élünk Istennel.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt szeretteink minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre szent Fiad, Jézus Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által, vezess bennünket az igazak útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük az élet teljességét és viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel, hálával és megbocsátással emlékezünk meg.
