Battaplébánia

Miután feltettem a facebook oldalamra Csaba testvér meghívóját amelyben a békéért imára, kilencedre hív minden hívő és jó szándékú embert, szinte azonnal a fenti kérdést kaptam a levél fiókomba egy baráttól. Rögtön kértem a Szentlélek segítségét és i…

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés

Beteljesült élet

Sikerek és kudarcok kísérik életünket. Saját élethelyzetétől függően és vágyaitól, elképzeléseitől vezérelve mindenki mást tekint sikernek, illetve kudarcnak. Vannak, akik a legkisebb sikernek is őszintén tudnak örülni, amin igencsak csodálkoznak a nagyravágyóak. Másokat nagyobb eredmények sem hoznak lázba, ők örökké elégedetlenek. Egyesek a legkisebb sikertelenség miatt is összeomlanak és úgy gondolják, romokban hever az egész életük. Másokat megrendítenek a tragédiák, de igyekeznek mielőbb túllépni a helyzeten.

Az ember az élet természete szerint sikerre törekszik. Vajon mikor nevezhetjük egy ember életét sikeresnek? És itt ne csupán egyes tevékenységeinkre és kapcsolatainkra gondoljunk, ne is arra, hogy eltervezett iskoláinkat eredményesen be tudtuk-e fejezni, vagy mindennapi munkánk során milyen eredményeket tudunk felmutatni, hanem egész emberi életünkre. Életünk természetesen tartalmazza a felsoroltakat és ezektől is függ boldogságunk, de most mégis emelkedjünk mindezek fölé és próbáljuk az emberi élet egészét szemlélni. Vajon mikor nevezhetjük az életet sikeresnek?

Amikor hívő keresztényként próbálunk válaszolni erre a kérdésre, valóban felül kell emelkedni a világ dolgainak szintjén. Hisszük, hogy életünket Istentől kaptuk. És hisszük, hogy életünk akkor lesz beteljesült, ha Istennel élünk és Istenhez jutunk halálunk és feltámadásunk után. Igen, nevezhetjük ezt sikernek is, de talán helyesebb beteljesült, boldog életről beszélni. A szentek élete ilyen: beteljesült és boldog élet. Ma, mindenszentek napján őket, az Egyház által szentté vagy boldoggá avatott személyeket, és a névtelen szenteket ünnepeljük. Életükben sikerek és kudarcok egyaránt voltak. Nem sikerült minden az életükben úgy, ahogyan elképzelték, de ők rájöttek arra, hogy ez egyáltalán nem baj. Arra törekedtek, hogy Isten elképzeléseinek, Isten akaratának megfelelően cselekedjenek.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki tudjuk mondani: itt nem tehetünk semmit. Vannak megváltoztathatatlan helyzetek, amit el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk. Vannak fájdalmas tények, amelyeken nem tudunk változtatni, nem tudjuk őket meg nem történtté tenni. De el tudjuk őket fogadni, ha hisszük, hogy nem Isten akarata ellenére történtek.

Nagy bátorság kell ahhoz is, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki tudjuk mondani: itt tennem kell valamit, változtatnom kell, most feladatom van. Nem szemlélem tétlenül a helyzetet és nem mástól várom a helyzet megoldását, hanem én lépek, mert érzem, hogy tennivalóm van, talán éppen Isten adja a gondolatot, hogy tegyek valamit.

A kettőt, mármint, hogy mikor kell elfogadnom egy helyzetet és mikor kell megváltoztatnom egy másikat, csak bölcsességgel lehet megkülönböztetni. A megkülönböztetésnek ez a bölcsessége egyetlen szentből sem hiányzott. Pontosan felismerték, hogy mikor kell elviselniük, elfogadniuk egy helyzetet, gondoljunk csak például a vértanúkra és mindazokra, akik hősiesen kitartottak hitükben még az üldözések ellenére is. Mások pedig meglátták a szükséghelyzeteket, felismerték, hogy tenniük kell valamit, mert Isten indítja őket egy nagyszerű feladatra, gondoljunk csak a szerzetesrendek alapítóira, Szent Benedekre, Szent Ferencre vagy az Egyház megújítóira a történelem folyamán.

A szentek elindultak Isten akaratának útján. Indulj el te is, és akkor sikeres, beteljesült, boldog lesz az életed!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! A kegyelmed valóban különös módon működik a szentekben, de ez nem azt jelenti, hogy emberi természetüket felülírná vagy megsemmisítené a kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket, hiszen éppen ebből tanulhatunk. Úgy tekintünk rájuk, mint a te küldötteidre, akiknek egész élete jel és példa számunkra. Jel, hogy mi is törekedjünk az életszentségre és példa, amelyet követhetünk. Urunk! Segíts felfedeznünk a szentek világát, hogy a mi életutunk is a földi létből a mennyei dicsőségbe vezessen!

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés

Beteljesült élet

Sikerek és kudarcok kísérik életünket. Saját élethelyzetétől függően és vágyaitól, elképzeléseitől vezérelve mindenki mást tekint sikernek, illetve kudarcnak. Vannak, akik a legkisebb sikernek is őszintén tudnak örülni, amin igencsak csodálkoznak a nagyravágyóak. Másokat nagyobb eredmények sem hoznak lázba, ők örökké elégedetlenek. Egyesek a legkisebb sikertelenség miatt is összeomlanak és úgy gondolják, romokban hever az egész életük. Másokat megrendítenek a tragédiák, de igyekeznek mielőbb túllépni a helyzeten.

Az ember az élet természete szerint sikerre törekszik. Vajon mikor nevezhetjük egy ember életét sikeresnek? És itt ne csupán egyes tevékenységeinkre és kapcsolatainkra gondoljunk, ne is arra, hogy eltervezett iskoláinkat eredményesen be tudtuk-e fejezni, vagy mindennapi munkánk során milyen eredményeket tudunk felmutatni, hanem egész emberi életünkre. Életünk természetesen tartalmazza a felsoroltakat és ezektől is függ boldogságunk, de most mégis emelkedjünk mindezek fölé és próbáljuk az emberi élet egészét szemlélni. Vajon mikor nevezhetjük az életet sikeresnek?

Amikor hívő keresztényként próbálunk válaszolni erre a kérdésre, valóban felül kell emelkedni a világ dolgainak szintjén. Hisszük, hogy életünket Istentől kaptuk. És hisszük, hogy életünk akkor lesz beteljesült, ha Istennel élünk és Istenhez jutunk halálunk és feltámadásunk után. Igen, nevezhetjük ezt sikernek is, de talán helyesebb beteljesült, boldog életről beszélni. A szentek élete ilyen: beteljesült és boldog élet. Ma, mindenszentek napján őket, az Egyház által szentté vagy boldoggá avatott személyeket, és a névtelen szenteket ünnepeljük. Életükben sikerek és kudarcok egyaránt voltak. Nem sikerült minden az életükben úgy, ahogyan elképzelték, de ők rájöttek arra, hogy ez egyáltalán nem baj. Arra törekedtek, hogy Isten elképzeléseinek, Isten akaratának megfelelően cselekedjenek.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki tudjuk mondani: itt nem tehetünk semmit. Vannak megváltoztathatatlan helyzetek, amit el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk. Vannak fájdalmas tények, amelyeken nem tudunk változtatni, nem tudjuk őket meg nem történtté tenni. De el tudjuk őket fogadni, ha hisszük, hogy nem Isten akarata ellenére történtek.

Nagy bátorság kell ahhoz is, hogy életünk bizonyos helyzeteiben ki tudjuk mondani: itt tennem kell valamit, változtatnom kell, most feladatom van. Nem szemlélem tétlenül a helyzetet és nem mástól várom a helyzet megoldását, hanem én lépek, mert érzem, hogy tennivalóm van, talán éppen Isten adja a gondolatot, hogy tegyek valamit.

A kettőt, mármint, hogy mikor kell elfogadnom egy helyzetet és mikor kell megváltoztatnom egy másikat, csak bölcsességgel lehet megkülönböztetni. A megkülönböztetésnek ez a bölcsessége egyetlen szentből sem hiányzott. Pontosan felismerték, hogy mikor kell elviselniük, elfogadniuk egy helyzetet, gondoljunk csak például a vértanúkra és mindazokra, akik hősiesen kitartottak hitükben még az üldözések ellenére is. Mások pedig meglátták a szükséghelyzeteket, felismerték, hogy tenniük kell valamit, mert Isten indítja őket egy nagyszerű feladatra, gondoljunk csak a szerzetesrendek alapítóira, Szent Benedekre, Szent Ferencre vagy az Egyház megújítóira a történelem folyamán.

A szentek elindultak Isten akaratának útján. Indulj el te is, és akkor sikeres, beteljesült, boldog lesz az életed!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! A kegyelmed valóban különös módon működik a szentekben, de ez nem azt jelenti, hogy emberi természetüket felülírná vagy megsemmisítené a kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket, hiszen éppen ebből tanulhatunk. Úgy tekintünk rájuk, mint a te küldötteidre, akiknek egész élete jel és példa számunkra. Jel, hogy mi is törekedjünk az életszentségre és példa, amelyet követhetünk. Urunk! Segíts felfedeznünk a szentek világát, hogy a mi életutunk is a földi létből a mennyei dicsőségbe vezessen!

ElőszóKedves Olvasó!Olyan könyvet tart a kezében, melynek címe talán rejtély Ön előtt. Alig van, aki tudja, mit jelent a „gender”, az Európai Unió nyomására a „gender mainstreaming” mégis a politika „vezérelve” és „mindent átfogó feladata” lett. A férf…

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát?? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21

Elmélkedés

Az Isten országa kifejezés, amely az evangéliumokban gyakran előfordul, elsősorban Isten uralmát jelenti. Ezt az uralkodást érthetjük a világra is, de talán helyesebb, ha az emberre és természetesen saját magunkra vonatkoztatjuk. Ezek szerint az Isten országa azt jelenti, hogy ő átveszi belső világunk, lelkünk, egész életünk irányítását, amely bár történhet akár egyik pillanatról a másikra is, de helyesebb folyamatra, növekedésre gondolnunk. Erre utal Jézusnak a mai evangéliumban olvasott két példabeszéde a mustármagról, illetve a kovászról, azaz az élesztőről.

Jézus az Isten országáról mond két hasonlatot a mai evangéliumban. Az előző részekben a Jézussal szembeni ellenállás több esetéről számolt be az evangélista, amelyek ezután is folytatódnak majd. Mégis mindennek ellenére az Isten országa növekszik és fejlődik. Kicsiny módon és rejtve kezdődik megvalósulása, mégis láthatóvá válik egy idő után mindenki számára. A szembenállást nem csak Jézus, hanem tanítványai is meg fogják tapasztalni, de ha teljesítik küldetésüket, akkor meg fogják látni az ország növekedését. Az ország elválaszthatatlan Krisztus személyétől, akiben növekszik és az Egyháztól, amelyben megvalósul. Ha közösségben vagyunk Krisztussal és az Egyházzal, amelynek legszebb kifejezése a szentáldozás, az Eucharisztia vétele, akkor valóban megtapasztalhatjuk, hogy Isten köztünk van.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.