Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma.
Mt 10,37-42

Elmélkedés

Hordozd a kereszted!

Az ember egész életén át azokra a legalapvetőbb kérdésekre keresi a választ, miszerint honnan származunk, kitől kaptuk a létezés ajándékát, mi a célja földi életünknek és hová fogunk jutni annak lezárulta után. A vallásalapítók annyit mertek állítani, hogy ezekre a kérdésekre egyedül Isten adhat választ, a megoldás nála van. Ezzel szemben Jézus egyedülálló tekintéllyel azt állította, hogy ő a megoldás. Nem azt mondta, hogy a megoldás nála van, hanem hogy az ő személye a megoldás. Őt kell követni és akkor megismerjük az emberi létezés eredetét, értelmét és végső célját. Jézus szava már nem egy prófétai beszéd abban az értelemben, hogy majd eljön valaki a jövőben, aki meghozza a megoldást, hanem ő a Megváltó, akinek a személye választ ad az emberi létezés kérdéseire. Ebben az értelemben érdemes olvasnunk Jézus kijelentését a mai evangéliumban: „Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt.” Ilyen tartalmú üzenettel és ezzel a következetességgel korábban egyetlen tanító sem mert az emberek elé állni. Jézust kell elfogadnunk, őt kell követnünk, vele kell hordoznunk életünk keresztjeit, és akkor megtaláljuk az élet útját. És ha ezen az úton úgy járunk, hogy készek vagyunk Krisztussal meghalni, akkor részesedni fogunk majd az ő dicsőségében, a feltámadásban.

Az evangéliumok szerint ezt a gondolatmenetet az élet értelméről még Jézus legközelebbi tanítványai sem értették meg igazán. Ezt leginkább azok a jelenetek szemléltetik, amikor az Úr a rá váró szenvedésről és halálról beszél nekik, és ők teljesen értetlenül fogadják szavait. Mást várnak, mások az elképzeléseik arról, hogy miként fog megvalósulni a messiási uralom. Azt remélik, hogy Isten majd kiszabadítja a Messiást a gonosz emberek kezéből, akik életére törnek, a mennyei Atya majd megmenti Fiát a haláltól. A nagypénteki események végleg cáfolják az apostoloknak és a tanítványoknak ezt az elképzelését. Éppen a nagypénteki kereszthalál lesz a legértetlenebb számukra, mivel a keresztre feszítés annak a Jézusnak a halálát okozta, aki az élet szerzőjének és az emberi élet megoldásának nevezte önmagát. Hogyan lehet ő a megoldás az emberi életre, amikor meghal? Látják az életnek és a halálnak a küzdelmét, s úgy vélik, hogy a halál győzedelmeskedik ebben a harcban. A kereszt a teljes megsemmisülést, a megalázottságot, az elesettséget, a magára maradottságot, a tehetetlenséget jelentette számukra. Emiatt válik a kereszt a hit próbatételévé. Olyan helyzetben kell, kellene hinni Isten igazmondásában, amikor látszólag mindannak ellenkezője valósul meg, amit Isten ígér. Olyan helyzetben kellene látni a kiutat, amikor minden ajtó bezárul. És Isten talál megoldást, feltámasztja Jézust a halálból.

Az életnek és a halálnak ezt a titokzatos küzdelmét akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a küzdelem nem a szemlélőkben és nem a kívülállókban játszódik le, hanem Jézus személyében. Ő maga az, aki átéli a magára maradottságot, a teljes megaláztatást, a tehetetlenséget, s amikor Atyjának ajánlja lelkét a kereszten, akkor tőle várja a megoldást, közbeavatkozást, amely az élet győzelmét jelenti.

A mai vasárnap üzenetét így foglalhatjuk össze: Hordozd a kereszted! Ajánld életedet és halálodat Isten kezébe és akkor megkapod az örök életet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az örök élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy hűséges tanítványod és követőd legyek!

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
Mt 8,5-17

Elmélkedés

A nem hívő ember természetes magyarázatot keres a számára megmagyarázhatatlan jelenségekre. Azért teszi ezt, mert nem akarja elfogadni, hogy Isten időnként beavatkozik az emberek sorsába és rendkívüli dolgokat tesz. Sok mai ember – miközben mindenféle buta horoszkópot elhisz – továbbra is ragaszkodik saját hitetlenségéhez. Az evangéliumi leírásokból kiderül, hogy az emberek egykor hittel fordultak Jézushoz, s cselekedetei sok emberben hitet ébresztettek.

A mai evangéliumi történet szerint egy katonatiszt fordult Jézushoz beteg szolgája érdekében. Jézus kész azonnal indulni, hogy segítsen a betegen, de ekkor a százados jelzi, hogy csak egy imádságot kér otthon lévő szolgájáért, mert hiszi, hogy Jézus képes a távolból is meggyógyítani őt. Jézus megdicséri a bátor és feltétel nélküli hitet, s csodát tesz a szolgával, aki abban az időben odahaza meggyógyul.

A katonatiszt méltatlanságának megvallásával kéri a segítséget: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Pontosan ezeket a szavakat imádkozzuk a misében a szentáldozást megelőzően. „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” Jézus az alázatosak, a kicsinyek, a bűnbánók szívébe tér be a legszívesebben. Méltatlanságunk elismerése nyitja meg számára a kaput, hogy találkozhasson velünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.