Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

Jézus újszövetségi törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység. Az első tanítványok felismerték, hogy Jézus többet kíván tőlük, mint a régi, ószövetségi előírások megtartását. Pontosan erről beszél Jézus a mai evangéliumban, amely szerint többet vár el követőitől, mint a farizeusok vallásossága, akik koruk leginkább törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus egy újfajta erkölcsi magatartást hirdet meg. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy „a sértés ne maradjon viszonzatlan.” Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá. Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!

Ehhez kívánkozik még egy gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi szakaszhoz is: Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a szeretet a fontos nála. Ezeket az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja szívünkbe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.

Pázmány Péter

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus törvényeinek megismerésére, megtartására és továbbadására buzdít minket. Mindezekhez a mennybe jutás ígérete párosul. Ezt mondja az Úr: „mindaz, aki megtartja és tanítja parancsaimat, igen nagy lesz a mennyek országában.”

Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik. Egyrészt csak annak az embernek hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja mindazt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy az Úr parancsai konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen ezért e parancsok megtartására törekszik minden erejével, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse ezt az utat.

A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban megismerjük Isten törvényeit és azok szerint éljünk. Vannak pillanatok, amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az üdvösségre. Minden nehézséget le lehet győzni, ha tudom, hogy miért küzdök és mi a vágyam. Üdvösségem érdekében csak egyetlen lépést kell tennem. Minden nap egyetlen lépést, ami Istenhez visz közelebb.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus két hasonlatot mond arról, hogy tanítványainak hivatása a világhoz szól. A föld sójának és a világ világosságának nevezi követőit. A só ízesítő, tartósító és tisztító hatású. A fény pedig éltető erejű. Bár Jézus kijelentő mondatot használ mindkét esetben, mindnyájan érezzük a kijelentések felszólító értelmét: legyetek a föld sója és legyetek a világ világossága!

Jézus tanítványaként úgy tudom ízessé tenni a világot, hogy tanúskodom Isten jelenlétéről és szeretetéről az emberek előtt. Szükségünk van Istenre, mint a fényre, amely nélkül nem tudunk élni. A fény hasonlat ugyanakkor az önteltség és a gőg elkerülésére is figyelmeztet minket, hiszen nem mi magunk vagyunk a fény forrása, hanem Krisztus, aki a világ világosságának nevezi magát. Az ő fényét kell továbbadnunk, hogy a hit és a szeretet ragyogja be minden ember életét.

„Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!” – olvassuk Jézus szavait. A fény nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden mást láthatóvá tesz. Keresztény jócselekedeteinket ne a magunk dicsőségére tegyük, ne elismerést várjunk az emberektől, hanem tegyük úgy, hogy mi magunk észrevétlenek maradunk, csak maga a tett marad mögöttünk, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet. Minden jóságot, amit az embereknek adni tudunk, mi is Istentől kapjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.