Battaplébánia

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1-12

Elmélkedés

A következő napokban Jézus hegyi beszédét fogjuk olvasni az evangéliumokban. A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a hegyre való felvonulás, illetve az, hogy a tanítványok helyet foglalnak Jézus körül. A beszéd a nyolc boldogság-mondással kezdődik. Első pillanatra azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mindegyike a mennyországban teljesedik be, akkor láthatjuk, hogy egy ember valamennyi ígéretet elnyeri.

Jézus tehát nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb. A mi Urunk azt szeretné, hogy úgy törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, ugyanakkor ne féljünk a földi nélkülözéstől. Legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes boldogságra, s akkor az Úr ígérete szerint miénk lesz a mennyország jutalma.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18

Elmélkedés

Isten létezik, ő a szeretet

A mai ünnepen, amelyet Szentháromság vasárnapnak nevezünk, arra a hitigazságra, hittitokra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az emberi értelem számára felfoghatatlan hittitokról van szó. A három isteni személy létezését, tevékenységét és kapcsolatát elsősorban nem emberi értelmünkkel ismerhetjük meg, hanem az isteni kinyilatkoztatás tárja fel számunkra. Ha valaki már vett a kezébe komolyabb dogmatikakönyvet, bizonyára észrevette, hogy a szentháromságtani résznél már a fejezetcímek és alcímek elolvasása is kisebb fejfájást okozhat, hát még ha jobban elmélyül a részletekben. A szentháromságtani fejtegetések történetét az ókori egyházatyáktól az egyetemes zsinatok határozatain keresztül napjaink hittudósainak magyarázatáig végigolvasva egy igencsak bonyolult hittitok bontakozik ki előttünk.

Mostani elmélkedésünk keretében nincs lehetőség arra, hogy a hittudósok alaposságával elemezzük a témát, ezért csupán néhány egyszerű gondolat megfogalmazására törekszünk. A szentháromságtan tulajdonképpen nagyon bonyolult leírása és részletes kifejtése annak az egyszerű igazságnak, hogy Isten létezik, ő a szeretet. E kijelentésben ne keressen senki iróniát, mert elismerjük, hogy szükség van e hittitok elengedhetetlenül bonyolult és részletes magyarázatára. Mi most mégis csak ezt az egyszerű igazságot szeretnénk körüljárni.

Isten létezik, ő a szeretet. Az első isteni személy, a mennyei Atya szeretetből teremtette meg a világot és szeretetből alkotta meg az embert. Szintén az ő szeretetének megnyilvánulása a gondviselés és az, hogy keresi a kapcsolatot velünk, emberekkel. Parancsait és törvényeit azért adja, hogy rátaláljunk a szeretet útjára, amelyen eljuthatunk hozzá és kapcsolatban lehetünk vele.

Isten létezik, ő a szeretet. A második isteni személy, a Fiú szeretete megnyilvánul abban, hogy emberré lett, egy lett közülünk, vállalta az emberi létezés minden mozzanatát. A Fiú a Megváltó, ami azt jelenti, hogy szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, s ezzel kiérdemelte számunkra az Atya kiengesztelődését. A szeretet a bűnt és a halált felülmúló erőnek bizonyult, amikor az Atya nem hagyta a halál hatalmában, hanem feltámasztotta, új életre keltette a Fiút, akit a bűnös emberek öltek meg.

Isten létezik, ő a szeretet. A harmadik isteni személy, a Szentlélek azért jött el a világba, azért küldte el őt az Atya és a Fiú, hogy Jézus mennybemenetelét követően is jelen legyen az isteni szeretet a világban. A Szentlélek megszenteli a krisztusi közösséget, az Egyházat és annak minden tagját, és képessé tesz minket arra, hogy szeretetben, szeretetközösségben éljünk Istennel.

A mai ünnep evangéliuma Isten szeretetére mutat rá. Jézus feltárja számunkra saját küldetésének, jövetelének, megtestesülésének titkát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten szeretetét a hit által fogadjuk el, amely hit vezet bennünket az üdvösségre, az örökkévaló Isten szeretetébe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig az Atya megdicsőítésére törekedtél. Engedelmességeddel, amely a szenvedések és a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szereztél dicsőséget. Ő a halálból való feltámasztással magasztalt fel téged. Urunk, azért küldted el a Szentlelket, hogy a te küldetésedet befejezze, beteljesítse a világban azáltal, hogy a benned hívőket elvezeti a teljes igazságra és az üdvösségre. Segíts minket, hogy földi életünk során a Szentháromságban és Isten szeretetében éljünk! Segíts, hogy földi életünk után eljussunk Isten örökké tartó szeretetébe!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44

Elmélkedés

A szegény özvegyasszony adakozása szinte példabeszédnek tűnik számunkra, és azt várnánk, hogy Jézus hosszasan kifejti az asszony élethelyzetét, majd ehhez bővebb magyarázatot kapcsol. A jelenet rövidsége azonban elárulja, hogy nem egy szemléltető szándékkal kitalált esetről van szó, hanem egy valóságban megtörtént esetről. Jézus nem egyoldalú, nem csak az asszony cselekedetét látja, hanem azt is észreveszi, hogy a gazdagok nagyobb összegeket dobnak a templomi perselybe. Elismerését azonban nem a gazdagok cselekedete váltja ki, hanem a szegény özvegyé, mert az adomány nagysága helyett az adakozók szívének szándékát is jól ismeri.

Jézus értékelése szerint a gazdagok csupán a feleslegükből adtak valamit Istennek. Az özvegy viszont saját megélhetése elé helyezi Istent, anyagi javairól kész teljesen lemondani, hogy azokkal Istent szolgálja. Az emberek számára cselekedete észrevétlen maradna, és senki nem venné nagylelkűségnek két fillérjéről való lemondását. Jézus azonban rögtön átlátja az özvegy élethelyzetét, felismeri nagylelkűségét és azt, hogy cselekedetével egészen Isten jóságára és gondviselésére bízza önmagát.

A nagylelkűséget aligha tanulhatjuk meg azoktól, akik önmaguk számára gyűjtenek és vagyonukban bíznak. Az özvegy cselekedete viszont példa mindannyiunk számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés

Az előző napok során olyan részleteket olvastunk az evangéliumban, amikor a különböző zsidó vallási csoportok képviselői kérdéseket tettek fel Jézusnak. Mindhárom kérdésre Jézus rendkívül találóan válaszol, amely azt bizonyítja a kérdezők számára, hogy az Úr valóban jól ismeri a törvényeket és az írásokat. Bár a kérdezők Mesternek szólítják Jézust és elismerően állítják róla, hogy az igazsághoz hűen tanítja az Isten útját, mégis mindezt inkább gúnynak szánták, mintsem dicséretnek. A válaszok alapján viszont meggyőződhettek Jézus bölcsességéről, tanításának erejéről, ezért el is hallgatnak. A legfőbb parancsról szóló kérdéssel ez a sorozat lezárul, majd pedig fordul a helyzet, Jézus tesz fel kérdést nekik. Bár az evangélista nem nevezi meg a címzetteket és választ sem ad senki, mégis jogosan állíthatjuk, hogy az Úr kérdései azokhoz szólnak, azokat akarja próbára tenni, akik őt faggatták korábban.
A kérdés így hangzik: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?” Ebből kitűnik, hogy nem csak a Messiásról szóló jövendöléseket ismeri, hanem az írástudók magyarázatát is ezekről a jövendölésekről. A kérdésre nem ad senki választ, amely a hitetlenség jele.

Nekünk viszont érdemes megfogalmaznunk valamilyen választ arra a kérdésre, hogy hisszük-e azt, hogy Jézus a Megváltó?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba! A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.

Alexandriai Szent Kelemen