Battaplébánia

1 A tolerancia kifejezése napjainkban
A tolerancia napjaink közbeszédének egyik meghatározó kifejezése. A közéletben leggyakrabban az antiszemitizmus, a cigányság, a homoszexualitás, a bevándorlás, a rasszizmus kapcsán halljuk. Jellemző szókapcsolat…

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.

Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye, hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27

Elmélkedés

Az adófizetéssel kapcsolatos vitát követően újabb kérdéssel állnak Jézus elé. A kérdezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai, akik köztudottan elutasították a feltámadásról szóló tanítást. Saját nézetüket azzal próbálták igazolni, hogy a mózesi könyvekben nem szerepel a feltámadás. Az asszonyról és megözvegyülése után az őt sorra feleségül vevő hét testvérről szóló történet nyilvánvalóan kitalált, a valóságban aligha fordult elő ilyen. A kérdés tehát valójában nem az, hogy kinek lesz a felesége az asszony a túlvilágon, hanem az, hogy létezik-e egyáltalán a túlvilág, van-e feltámadás a halottak számára?

Válaszában Jézus kétszer is megemlíti a kérdezők tévedését. Bár a szadduceusok büszkék arra, hogy jól ismerik az írásokat, valójában önkényesen értelmezik azokat és nem látják meg azok mögött Isten szándékait. Még nagyobb a bűnük abból a szempontból, hogy Isten végtelen hatalmát sem ismerik, hiszen Istennek mindenhez van hatalma, még a halottak feltámasztásához is. Ez utóbbi hatalom megmutatkozik Jézus feltámadásában, de ennek elfogadása az ember részéről a hit kérdése, miként az is, hogy Isten minden embert feltámaszt az új életre. Az élő Isten mindannyiunkat meghív az örök életre, a feltámadás az ő ajándéka számunkra. Éljünk a feltámadás reményében!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.