Battaplébánia

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!”
Mk 8,27-33

Elmélkedés

Azok az események, amelyeket eddig olvastunk Szent Márk evangéliumából, többségében Galileában, illetve pogány területeken történtek. Mostantól viszont Jézus elhagyja Galileát és ettől kezdve Jeruzsálem felé tart. Ennek ismerete azért fontos számunkra, mert ebből derül ki, hogy Jézus tudatosan teljesíti küldetését. Jól tudja, hogy milyen sors vár rá Jeruzsálemben, ezért is jövendöli meg tanítványainak szenvedését és halálát, amely ebben a városban fog bekövetkezni, bár ők ekkor még nem értik az Úr ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Erről az értetlenségről tanúskodik a Péter apostollal folytatott beszélgetés.

Mi járhatott Péter fejében? Azt gondolta, hogy eddig minden ragyogóan sikerült. Akárhol is járt Jézus az írástudók és farizeusok kivételével mindenki örömmel fogadta. Hatalmas tömegeket tanított, rengeteg beteget meggyógyított, munkálkodása nem csak a zsidók által lakott országrészekben, hanem a pogány vidékeken is számos lelki gyümölcsöt termett. Mindezt még saját és apostoltársai tapasztalata is fokozta, hiszen amikor Mesterük missziós útra küldte őket, akkor ők is hasonló pozitív fogadtatásban részesültek. Péter azt gondolhatta tehát, hogy az ország fővárosába, Jeruzsálembe érkezve is sikeres lesz Jézus fellépése. Jézus azért feddi meg őt, mert ha igaznak tűnnek is elképzelései, azok nem egyeznek Isten szándékával.

Uram, Jézus, segíts, hogy megértsem és megtegyem a mennyei Atya akaratát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

A tisztítótűz
Egy tisztulási hely, ahol azoknak kell szenvedniük, akik haláluk pillanatában ugyan a megszentelő kegyelem állapotában voltak, de bűneikért kiérdemelt összes büntetésüket még nem töltötték le – létezése katolikus dogma. A Szentírás ezt…

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
Mk 8,22-26

Elmélkedés

Jézus újabb csodájának helyszíne a Galileai-tenger vagy más néven a Genezáreti-tó északi partján fekvő település, Betszaida. Korábban gyógyított már meg béna embert, űzött ki ördögöket, visszaadta az érthető beszéd és a hallás képességét a dadogva beszélő süketnek, most pedig egy vak embert ajándékoz meg a látás képességével. Betegsége miatt az illető képtelen arra, hogy önmaga menjen Jézushoz, minden bizonnyal családtagjai vagy ismerősei vezetik a faluba érkező Jézushoz. Tudhatnak tehát Jézus csodákra képes isteni erejéről, s arról is lehet ismeretük, hogy a legtöbb esetben érintése által történnek a gyógyulások. Érdekes, hogy nem mondják meg pontosan, hogy mit kérnek, mit várnak Jézustól, de ez szükségtelen is a betegség, a vakság természete miatt, hiszen Jézus rögtön láthatja, hogy milyen baja van a hozzá vezetett személynek. Azt kérik csupán, hogy Jézus érintse meg a vakot, s ez a kérésük nyilvánvalóan Jézus isteni képességébe vetett hitük jele.

Jézus ez esetben sem akar cselekedni a nagy nyilvánosság előtt, ezért a falun kívülre vezeti a vakot és ott gyógyítja meg. Maga a gyógyítás nem egyetlen pillanat alatt, hanem két fázisban történik, először csak homályosan, majd tisztán kezdett látni a szemevilágát visszanyerő ember, amely a hitre jutás fokozatosságára utalhat.

Uram, Jézus, nyisd meg szememet, hogy felismerjelek téged, az Isten Fiát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21

Elmélkedés

Az a tény, hogy a farizeusok Jézus isteni hatalmát egyértelműen igazoló különleges jelet, csodát kértek tőle, saját hitetlenségüket igazolta. A tanítványokra nem jellemző ez a mértékű hitetlenség, de ők is megküzdöttek a hitetlenség kísértésével, s ezt az evangélista nem hallgatja el olvasói előtt. Márk talán éppen azt akarja bemutatni a jelenettel, hogy a hitre jutás nem azonnal történik, hanem fokozatosan. A tanítványok is napról napra ismerik meg mesterüket, egyre több tapasztalatot szereznek mellette, újabb élmények érik őket, amikor Jézus nevében missziós úton vannak, s mindezek növelik Jézus személyével, származásával, küldetésével kapcsolatos megértésüket és benne való hitüket.

Az újabb hajóút és feledékenységük, miszerint nem gondoskodtak élelemről, kenyérről a maguk számára, alkalmat ad Jézusnak, hogy emlékeztesse őket korábbi csodáira. Az élelem miatt aggódó tanítványoknak újra emlékezetébe idézi azt a két esetet, amikor több ezer embert jóllakatott a pusztában. Miért aggódnak hát a kenyér miatt? Miért nem bíznak abban, hogy a velük tartó Jézus képes bármikor újabb csodával segíteni? Miért nem ismerik fel végre cselekedeteiben az isteni gondoskodás különleges jeleit? Miért nem hisznek benne? Az Úr számonkérése azt jelzi, hogy jóval többet vár tanítványaitól, mint az ellene forduló farizeusoktól.

Uram, Jézus, vedd el aggódásaimat és növeld bennem a gondviselésbe vetett bizalmat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!