„Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” (Zsolt 16,11)
A repülőtéren mellettem ülő asszony viseltes műbőr hátizsákot tartott az ölében, ami láthatóan sok eseményt, történetet mesélhetne gazdája életéből. A nő lábán lévő kopott túrabakancs is több ezer mérföld megtételéről tanúskodott.
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12
Elmélkedés
Miközben nagyszámú nép keresi Jézust és hallgatja tanítását buzgó figyelemmel, időről időre megjelennek a vallási élet irányítóinak számító farizeusok és írástudók, akik különféle témákban vitákat kezdeményeznek vele. E vitás kérdések a legtöbb esetben a mózesi törvényekből indulnak ki, amelyek szószerinti, rendkívül szigorú megtartása elsődleges a farizeusok számára. Válaszában Jézus mindig a törvények mögött húzódó eredeti isteni szándékra irányítja a figyelmet. A viták azzal végződnek, hogy a kérdezők elhallgatnak és távoznak, de ez nem egyetértésüket jelenti, majd pedig Jézus tanítványainak további magyarázatot ad a felvetett kérdéssel kapcsolatban.
A mai evangélium is ezt a felépítést követi. A farizeusok a válással kapcsolatban kérdezik
Jézust. Kérdésükkel egyrészt saját törvényértelmezésüket szeretnék igazolni, másrészt próbára akarják tenni Jézust, hogy ismeri-e a törvényeket vagy nem mond-e esetleg olyat, ami ellentétes a parancsokkal. Ezt követően Jézus viszontkérdésére pontosan ismertetik a mózesi törvények válásra vonatkozó állásfoglalását, miszerint a férfinak joga van ahhoz, hogy válólevéllel elbocsássa feleségét. Jézus erre kijelenti, hogy a válás megengedése csak a farizeusi törvényértelmezés része, de a törvényt adó Istennek más az akarata. Isten egymás számára alkotta meg a férfit és a nőt, kettőjük egész életre szóló szeretetkapcsolatát nevezzük házasságnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
9. FEJEZET
A HARAGTARTÁS
1. A Szent erények Jákob létrájához hasonlítanak, a szentségtelen hibák pedig a Péterről, az apostolfejedelemről lehulló lánchoz. Erény ugyanis erényre vezetve, ha azt választjuk, felvisz az égbe, hiba viszont többnyire újabb hibát nemz, s ezek egyszersmind láncként összekapcsolódnak. Ezért is hallhattuk az imént az értelmetlen dühtől, hogy a haragtartás az ő magzata. Mivel tehát itt az ideje, szóljunk most erről is.
9. FEJEZET
A HARAGTARTÁS
1. A Szent erények Jákob létrájához hasonlítanak, a szentségtelen hibák pedig a Péterről, az apostolfejedelemről lehulló lánchoz. Erény ugyanis erényre vezetve, ha azt választjuk, felvisz az égbe, hiba viszont többnyire újabb hibát nemz, s ezek egyszersmind láncként összekapcsolódnak. Ezért is hallhattuk az imént az értelmetlen dühtől, hogy a haragtartás az ő magzata. Mivel tehát itt az ideje, szóljunk most erről is.
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50
Elmélkedés
A jutalom és a büntetés témája kerül elő Jézus tanításában, mégpedig mindkettő a Krisztussal való kapcsolat viszonyában. Az a személy, aki a legkisebb jót teszi Krisztus tanítványával, nagy jóra, jutalomra számíthat Istentől. Bár emberileg nézve aránytalanságnak tűnik, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet jelentős jutalmat érdemeljen ki, Isten nagylelkűségébe mégis belefér. A legfőbb jutalom, amit Istentől kaphatunk az örök élet, az üdvösség. Ez azonban elérhetetlenné válhat azok számára, akik másokat megbotránkoztatnak, azaz helytelen magatartásukkal, bűnös cselekedeteikkel másokat akadályoznak a hit útján való előrehaladásban. Jézus erős, úgynevezett túlzó-mondásokkal világít rá az üdvösség jelentőségére, és annak fontosságára, hogy az örök élet érdekében minden rosszat kerülnünk kell. Úgy kell élnünk, hogy semmi mulandó, evilági dolog ne akadályozzon bennünket az üdvösségre való törekvésben.
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Occam borotvája hasznos elv a természettudományokban, ahol a regularitásokat vizsgáljuk. Az elv lényege az, hogy részesítsük előnyben azokat a hipotéziseket, amelyekhez kevesebbet kell feltételeznünk, azokhoz a hipotézisekhez képest, amelyek érvényességéhez többet kell feltételeznünk. Vagyis az egyszerűbb, elegánsabb magyarázatok jobbak, mint az összetett, kacifántosabb magyarázatok. A hétköznapi életben is néha alkalmazható ez az elv.
Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus Péter apostolhoz intézett szavait olvassuk: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.” E krisztusi kijelentésre alapozva állíthatjuk, hogy az Egyház első vezetője Péter apostol. Már az Egyház legkorábbi idejében fontos szerepet kaptak a hit terjesztése és a hitről való tanúságtétel szempontjából azok a helyek, ahol az apostolok tevékenykedtek, de ezek közül is kiemelkedik Péter apostol vértanúságának helyszíne, Róma városa. Péter apostol püspöki székfoglalásának napján az Egyház egységére gondolunk, amely Rómához, a római pápához kötődik.
Az evangéliumok hitelesen beszámolnak arról, hogy Jézus nincs egyedül, állandóan körülveszik őt tanítványai, akik mennybemenetele után tanúságot tesznek megváltó haláláról és feltámadásáról, és folytatják Isten országának hirdetését, miként Mesterük is tette. Amellett, hogy létrehozta a tanítványok közösségét, az Úr arra törekedett, hogy összegyűjtse, közösséggé formálja Isten népét, mindazokat, akik hittel elfogadják az üdvösség örömhírét. Jézus tehát arra hívta az embereket és az apostolok utódainak szolgálata által ma is arra hív, hogy lépjünk közelebb Istenhez, s ebben a közeledésben segít az Egyház, azaz mindazok közössége, akik az egy Isten gyermekeinek tartják magukat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
Nehéz komment nélkül ajánlani egy ilyen cikket. A cikkíró abban téved, hogy holmi hálószoba ügyről beszél – a gender ugyanis nem magánügy. A közügyek egyik legfontosabbika – már ha elfogadjuk, hogy a társadalom alappillére a család, ami normál esetben egy férfi és egy nő földi életre szóló szövetsége. A szerk.
Kiadós botrányt kavart, hogy az ELTE „gender szakot” indít. Pedig mindez csak egy folyamat része: a politikai hatalomból kiszorult liberális elit a mindennapokban nyomul, ízlés-diktatúrát teremtene.
Nagy Lajos király 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött a lengyelországi vieluni hercegség területére, hogy megalapítsák a czestochowai pálos kolostort. Ajándéka egy Mária-ikon volt, melyet a hagyomány szerint még Szent Lukács festett az Utolsó Vacsora asztallapjának egy darabjára! Ez az Ikon a ma is látható Fekete Madonna!
Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37
Elmélkedés
Jézust tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszínére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad előre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyítja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a tanítványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Úr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Úr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az emberek kezére adják.” Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust „megölik.” Ezt követően Jézus „feltámad”, illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.
