Hamvazószerda reggelén írom e sorokat. Különös, de ma nem a vekker ébresztett, hanem Szent Pál ezekkel a szavakkal: „itt az óra, hogy felébredjünk az álomból!” (Róm 13,11). S mielőtt a másik oldalamra fordulhattam volna, új figyelmeztetést kaptam: „Ébredj, aki alszol!” (Ef 5,14).
Kevesen vannak ma olyanok, akik még ne hallottak volna a szeretetnyelvek létezéséről. Mégis sokszor kapunk olyan visszajelzéseket – akár személyesen, akár csapatunk pszichológus tagjaitól-, hogy a gyakorlatban még sokan küzdenek a szeretetnyelvek alkalmazásával. Ahogy készülünk az öt szeretetnyelv koncepció megalkotójának, Gary Chapmannek magyarországi látogatására, olyan ötletünk támadt, hogy egy online 5 szeretetnyelv kihívás (kurzus) keretén belül motiváljunk minden erre vágyót a szeretetnyelvek mélyebb megismerésére és gyakorlására a hétköznapokban.
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Elmélkedés
A mai evangéliumban újra a böjtölés kérdése kerül elő. Jézustól számon kérik, hogy ő és tanítványai miért nem tartják meg úgy a böjtöt, ahogyan azt a mózesi törvények előírják. Hasonló kérdéssel már találkoztunk az írástudók és farizeusok részéről, az kifejezetten ellenséges szándékú volt. Most Keresztelő János tanítványai a kérdezők, s felvetésükben nincs nyoma a rosszindulatnak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az ő felfogásuk szerint minden vallási előírást, köztük a böjtölésre vonatkozó parancsokat is pontosan meg kell tartani, Jézus tanítványai viszont Mesterük példáját követve nem tartanak böjtöt.
Válaszával Jézus nem kérdőjelezi meg a böjt fontosságát, nem utasítja el a böjti gyakorlatot, hanem azt akarja jelezni, hogy jelenlétének ideje nem a böjtölés ideje, de távozása után eljön majd a böjtölés ideje.
A böjtölésnek egy hagyományos módja, ha valaki bizonyos ételt vagy italt megvon önmagától. Napjainkban (emellett) talán még helyesebb böjtölési forma, ha valaki legalább egy időre tartózkodik a televíziózástól, a számítógép használattól vagy az internetezéstől. Sok olyan tevékenységet végzünk, amely rengeteg időnket felemészt naponta. Szenteljük Istennek időnk egy részét! A lemondás, az önfegyelem, a mértékletesség megtermi lelki gyümölcsét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!
„Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8a)
Szoktad úgy érezni, hogy beleroppansz a fájdalomba? Megértelek. Én is átéltem ezt. A fájdalom éles erővel belém hasított, úgy éreztem, átvágta a bőrömet, a csontjaimat, s a szívemig hatolt. Az ilyen fájdalom elbizonytalanít, hogy tudok-e még valaha normális emberi lényként funkcionálni.
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
Elmélkedés
A tegnapi napon a hamvazószerdai evangélium kapcsán már megismerkedtünk a nagyböjti időszak három jellegzetes cselekedetével, az imádkozással, a böjtöléssel és az adakozással, amelyek mérföldkövek nagyböjti utunkon. Az ima arra való, hogy rendezzem és megújítsam kapcsolatomat Istennel. A böjtölés azt szolgálja, hogy szembenézzek önmagammal és bűnbánattal törekedjek a lelki megtisztulásra, megújulásra. Az adakozás pedig megnyitja szívemet a szegények, a rászorulók felé, s így megújítja kapcsolatomat embertársaimmal.
Vigyáznunk kell azonban arra, hogy e cselekedetek gyakorlása során ne a külsőségekre figyeljünk, hanem azok lelki tartalmára. Ebben segít a mai evangélium, amely azt a jelenetet idézi fel, amikor Jézus megjövendölte apostolainak szenvedését, halálát és feltámadását. Az Úr szavai azt jelzik, hogy mennyire tudatosan vállalja a szenvedést és a halált a mi megváltásunk érdekében. Jézus azt kéri tőlünk, hogy mi is vegyük fel életünk keresztjét! A kereszt, főként a betegség és a szenvedés keresztje ajándék számunkra. A keresztet a bennünket üdvösségre hívó Isten ajándékozza nekünk, hogy próbára tegyen minket, mennyire gondoljuk komolyan Krisztus követését. Ha keresztünket hordozva járunk az Úr nyomában, akkor a feltámadás, a dicsőség, az örök élet útján is követhetjük őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.
MÁRCIUS
1. Az Úr mindig kinyilatkoztatta a halandóknak az ő bölcsességének kincseit, most azonban, amikor a gonoszság mindinkább előtérbe lép, még jobban kinyilatkoztatja azokat.
2. Ha az Úr a lelket megtisztítja érzékiségétől, bizonyos értelemben többet tesz vele, mint amikor a semmiből megteremtette, mert a semmi Istennel sohasem helyezkedhet szembe, a teremtmények érzékisége azonban megteheti azt.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18
Elmélkedés
Nagyböjt kezdetének sajátos szertartása a hamvazás, amely Nagy Szent Gergely pápa rendelkezése révén lett a liturgia része. E szertartásról kapta nevét a böjti időszak első napja: hamvazószerda. A jelképes szertartás során a pap hamuval kis keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben a következő két rövid szöveg valamelyikét mondja: „Emlékezz ember, por vagy és porrá leszel” vagy „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
A hamvazás szertartása egyrészt emberi életünk mulandóságára emlékeztet minket, másrészt felszólítás számunkra, hogy megújítsuk életünket. Ha nem csupán a földi élet néhány évtizednyi hosszúságában, hanem nagyobb távlatban, az örökkévalóság távlatában gondolkozunk, akkor könnyen beláthatjuk a lelkiekben való szüntelen megújulás fontosságát. A nagyböjt negyven napja megszentelt időszak számunkra. Miként az Úr Jézus negyven napon át tartó böjtöléssel készült nyilvános működésére, ugyanúgy nekünk is hasznos, ha negyven napon át készülünk az Úr megváltó szenvedésének és feltámadásának megünneplésére.
Hamvazószerda evangéliuma a nagyböjti idő három jellegzetes vallási cselekedetét állítja figyelmünk középpontjába: az imádkozást, a böjtölést és az adakozást. Lássuk meg e cselekedetek mély lelki értelmét, hogy azok valóban lelkünk és lelki életünk megújulását szolgálják!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!
Annak ellenére, hogy az általam is negatívumnak tartott kishitűség, félelem győzött, mégis örvendek, hogy a felelős döntéshozóknak volt bátorsága feladni egy időre az Olimpia álmát! Az ország politikusainak bölcsességét dicsérem, mert, bármennyire fájdalmas is ez a döntés, – s ezt mindenkinek tudnia kell – az olimpiánál nagyobb érték mellett döntöttek az államférfiak, a nemzet egysége, integritása mellett!
A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”
Mk 10,28-31
Elmélkedés
A mai evangéliumi részlet az előző napi folytatása. A gazdag ifjú hiába volt kezdetben rendkívül lelkes és jószándékú, nagy vagyona végül megakadályozta abban, hogy az Úr tanítványa legyen. Távozása alkalmat ad Jézusnak arra, hogy tanítsa övéit, akik a rájuk váró jutalommal kapcsolatban kérdezik őt. Ebben az esetben is Péter apostol az, aki a többiek nevében szól. Ő és a többi tanítvány ugyanis a gazdag ifjúval ellentétben készek voltak mindenről lemondani, elhagyni családjukat, hogy Jézus követői legyenek.
A keresztény emberek olykor hajlamosak arra, hogy éles határt húzzanak a jelen élet és a jövőbeli örök élet között, mintha a földi javakról való lemondást Isten csak a túlvilágon fogja valamiképpen kárpótolni. Jézus válaszában nincs meg ez a szétválasztás, hanem a jutalmat már a földi életre is megígéri. Mindazok a földi javak és emberi kapcsolatok, amelyeket Jézusért elhagyunk, már ezen a világon megtérülnek. Isten gondoskodik arról, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt és arról is, hogy az Egyház közösségében új családra találjunk. Mindezt ajándéknak, Isten kegyelmének kell tekintenünk, aki százszoros jutalmat ígér, s aki az üdvösségnek, az örök életnek is az ajándékozója.
Uram, növeld bennem az örök élet vágyát!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Ismersz valakit, aki valóban alázatos? Esetleg olyan valakit, aki felettébb sikeres lett, ennek ellenére még mindig alázatos? Eszedbe jut valaki?
Hallgattam egy rádióműsort nemrég, amelyben a műsorvezetők az alázatról beszélgettek, és arról, hogy az h…
